Ha egyszer fordul a szél

Úgy vélem, az mindenkinek hasznos, ha vannak példaképei. Esetleg nem is egy, hanem több, hiszen mindegyik más-más tulajdonságában mutathat példát. Az alábbiakban nyelvész példaképeimről szólok amolyan egybekezdésnyi mikro-visszaemlékezésekben.

Sebestyén Árpád igazi tanáregyéniség volt, kitűnő előadó, olyan nyelvészprofesszor, aki szenvedélyesen szerette munkáját. Nyelvi ismeretterjesztő tevékenysége kiemelkedő volt. A TIT-nek hosszú évekig tevékeny és önzetlen munkásaként számtalan előadást tartott a magyar nyelv heti rendezvényeken, ezenkívül a Hajdú-bihari Napló nyelvművelési rovatának vezetője is volt. Előadásai és a helyi sajtóban megjelent cikkei szellemesek, frappánsak. Egy nyelvi helytelenségről így szólt: „Ezt azonban aligha írhatjuk a nyelvi műveltség diadalának aranykönyvébe.” Egy másik nyelvművelő írásában pedig emlékeztet gyerekkori viccére, amelyet a túlzottan logikus nyelvhasználókra mondtak: „– Mi lenne a pályaudvar logikus neve? – Sintér! – És hogyan nevezhetnénk el a sintért? – Harapófogó!” Ezt követően így fogalmazott: „S ha minden nyelvművelő tanács eredménytelen, akkor is van remény: Bízzunk benne, hogy nem szél ellen fütyülünk. Vagy abban, hogy egyszer megfordul a szél.”