Határtalanul

A rockszvit nem csupán a magyarság történelméről szól, benne foglaltatik a rockzene honfoglalása is.

Mindenki másképpen emlékezik meg a trianoni békediktátum centenáriumáról. Az első világháború közepén a győztesek oldalára álló Románia például június 4. – kevés híján valóra váltott – állami ünneppé nyilvánításával, az anyaország ugyanakkor egyórás parlamenti emléküléssel, templomi harangzúgással, valamint a közösségi közlekedés egyperces leállásával. A vírushelyzet minden egyebet felülírt, így a magyar polgároknak le kellett mondaniuk az élő rendezvényekről.

Egy magasztos eseményre azonban mégiscsak felkapták a fejüket az emberek azon a bizonyos napon: a sashalmi repülőtér füves síkján, a történelmi Nagy-Magyarország égő fáklyákkal szegélyezett határvonalai között a P. Mobil átdolgozásában és előadásában felcsendült az újabb kori magyar himnusz, a Nélküled. Honfoglalás határok nélkül címmel, ugyancsak a gyászos évfordulóra időzítve került boltokba a zenekar mozgóképes kiadványa; az egybefüggő, tematikus zenedarab több mint négy évtizede borzolta először a szocialista kultúrhatalom kedélyeit. A Budai Ifjúsági Park vezetősége nem nézte jó szemmel a telt ház előtt bemutatott művet, valamint a közönségreakciót. Azt ugyanis kifelejtették a számításból, hogy 1978 áprilisában több ezer internacionalizmuson nevelkedett fiatal tudatában jelentkezett – talán életében először – a magyarság, illetve az összetartozás érzete. Az a furcsa, jóleső bizsergés a mellkasban, szívtájékon, amelyet addig leginkább a Himnusz alatt észlelhetett. És amit ott, a parkban ösztönös térdre ereszkedéssel tudott kifejezni… Talán e néma lázadásnak is köszönhető, hogy a rockzene rajongói csupán 1984-ben, az István, a király megjelenését követően vihették haza az öttételes szvitet tartalmazó bakelitkorongot.

Pedig Schuster Lóránt, a P. Mobil vezéregyénisége fejéből már 1977-ben kipattant a hazánkban akkor még újdonságnak (sőt renitensnek!) számító dalmű megvalósításának gondolata, amelynek híre a bemutatót követően – a tömegkommunikációs eszközök közreműködése nélkül is – azonnal elterjedt. És amely jó néhány lapáttal rátett a zenekar addig sem elhanyagolható sikereire. A nyolcévnyi leállást követő újraindulás után gyors egymásutánban elkészült a Honfoglalás korszerűsített rockváltozata, majd szimfonikus hangszereléssel a nagyzenekarral kísért verzió. Aki azt gondolná, a rendszerváltozás „helyére tette” a P. Mobilt és vele a Honfoglalás szvitet, annak csalatkoznia kell. A mindenható piacnak éppúgy nem volt szüksége egy nemzeti összetartozást jelképező darabra, mint az egykori szocialista kultúrhatalomnak.

A több kiadást megért zenemű most három különböző változatban – werkfilmmel kiegészülve – DVD-n lát napvilágot, amelyen jól nyomon követhető a korszakonkénti fejlődés. Már öt esztendővel az említett ifiparkos bemutatót követően is érzékelhető a változás: a Tunyogi Péter–Sárvári Vilmos–Mareczky István–Kékesi László–Zeffer András–Schuster Lóránt felállás szegecsekkel kivert, bőr csuklószorítós, loboncos hajú, vadóc rockereit Koltay Gábor örökíti meg fekete-fehér, elmosódó filmkockákon – ugyanott. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy 1996-ban (Kongresszusi Központ) csaknem ugyanaz a P. Mobil (Mareczky helyett Németh Gábor üti a bőröket), háta mögött a komplett Magyar Állami Hangversenyzenekarral és vegyes kórussal miként magasztosul a feladathoz. Precízen, percről percre kidolgozott műsor pereg a szemünk előtt a szimfonikus nyitánnyal, a harci dobokkal, az erre az alkalomra beemelt csángó népdallal Sebestyén Márta előadásában, a csonka Magyarországot formázó gitárral és persze a fináléban leereszkedő hatalmas kereszttel.

A dalmű születésének negyvenedik évfordulójára, 2013-ra már alapos fiatalításon átesett P. Mobil áll a Budapest Park színpadára. Baranyi László, Tarnai Dániel, Szebelédi Zsolt és Szabó Péter mellett csupán Schuster és Sárvári, valamint a Honfoglalás szvit a régi. A léc magasra tétetett, hiszen a fiatalok szeme előtt folyamatosan ott lebeg a „nagy ősök” és persze a megfelelés szelleme.

Schuster Lóránt szerint a rockszvit nem egyszerűen a magyarság történelméről szól, benne foglaltatik egyszersmind a rockzene honfoglalása is. Határok nélkül. Ha úgy tetszik, a dalmű egyben a rockzene Trianonja, amely azt (is) szimbolizálja, hogy a műfaj az évtizedek során elvesztette kultúrterületének kétharmadát. Mindazonáltal tudatosodjon bennünk a centenárium kapcsán megfogalmazott magvas gondolat: csak egy országnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek!

(Honfoglalás – Határok nélkül, DVD, GrundRecords, 2020)