A több kiadást megért zenemű most három különböző változatban – werkfilmmel kiegészülve – DVD-n lát napvilágot, amelyen jól nyomon követhető a korszakonkénti fejlődés. Már öt esztendővel az említett ifiparkos bemutatót követően is érzékelhető a változás: a Tunyogi Péter–Sárvári Vilmos–Mareczky István–Kékesi László–Zeffer András–Schuster Lóránt felállás szegecsekkel kivert, bőr csuklószorítós, loboncos hajú, vadóc rockereit Koltay Gábor örökíti meg fekete-fehér, elmosódó filmkockákon – ugyanott. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy 1996-ban (Kongresszusi Központ) csaknem ugyanaz a P. Mobil (Mareczky helyett Németh Gábor üti a bőröket), háta mögött a komplett Magyar Állami Hangversenyzenekarral és vegyes kórussal miként magasztosul a feladathoz. Precízen, percről percre kidolgozott műsor pereg a szemünk előtt a szimfonikus nyitánnyal, a harci dobokkal, az erre az alkalomra beemelt csángó népdallal Sebestyén Márta előadásában, a csonka Magyarországot formázó gitárral és persze a fináléban leereszkedő hatalmas kereszttel.
A dalmű születésének negyvenedik évfordulójára, 2013-ra már alapos fiatalításon átesett P. Mobil áll a Budapest Park színpadára. Baranyi László, Tarnai Dániel, Szebelédi Zsolt és Szabó Péter mellett csupán Schuster és Sárvári, valamint a Honfoglalás szvit a régi. A léc magasra tétetett, hiszen a fiatalok szeme előtt folyamatosan ott lebeg a „nagy ősök” és persze a megfelelés szelleme.
Schuster Lóránt szerint a rockszvit nem egyszerűen a magyarság történelméről szól, benne foglaltatik egyszersmind a rockzene honfoglalása is. Határok nélkül. Ha úgy tetszik, a dalmű egyben a rockzene Trianonja, amely azt (is) szimbolizálja, hogy a műfaj az évtizedek során elvesztette kultúrterületének kétharmadát. Mindazonáltal tudatosodjon bennünk a centenárium kapcsán megfogalmazott magvas gondolat: csak egy országnak vannak határai, a nemzetnek nincsenek!
(Honfoglalás – Határok nélkül, DVD, GrundRecords, 2020)
