Sarkvidéki kannibalizmus

A hatalmas ragadozók otthonait jelentő jégtáblák rohamosan olvadnak az éghajlatváltozás hatására.

A globális felmelegedéssel elfogy az élettér, nagy úr az éhség, a saját fajtájukat sem kímélik Fotó: Reuters

A vérszomjasként ismert, olykor kedvtelésből ölő jegesmedvék jövőképe meglehetősen korlátozott.

A fókákon, halakon, időnként rénszarvasokon élő hatalmas állatok sorsát a klímaváltozás pecsételte meg. A legtöbb jegesmedve szinte sohasem lát szárazföldet, többségük egész életét az északi sarkvidék lassan sodródó jégmezőin tölti.

A hatalmas ragadozók otthonait jelentő jégtáblák azonban rohamosan olvadnak az ember okozta éghajlatváltozás hatására. Az Arktisz közelében az elmúlt ötven évben négy Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, kétszer gyorsabban, mint a világ többi részén. Az ott élő állatok megszokott környezete sokkal drasztikusabban változik, mint hogy ahhoz ezek a lények alkalmazkodni tudnának. Az állatok számának apadása láttán az egyik ismert zöldszervezet, a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesület (IUCN) a kihalással fenyegetett fajok közé sorolta a jegesmedvét, az éghajlatváltozás pedig kulcsfontosságú tényező ebben a folyamatban.

A globális felmelegedéssel elfogy az élettér, nagy úr az éhség, a saját fajtájukat sem kímélik
Fotó: Reuters

A globális hőmérséklet-emelkedés emblematikus áldozataként emlegetett faj a század végére kipusztulhat, hacsak nem próbáljuk megállítani az éghajlatváltozást – jósolja egy minap megjelent tanulmány. A tudósok szerint az elaprózódó jégtáblák egyre kevésbé alkalmasak a vadászatra, emiatt az állatoknak mind nagyobb távolságot kell becserkészniük ahhoz, hogy elegendő élelmet találjanak maguknak és kölykeiknek.

A Nature Climate Change című kiadványban megjelent tanulmány egyik szerzője Molnár K. Péter. A kanadai University of Toronto adjunktusa szerint – aki az angol BBC-nek nyilatkozott –, ha a jég elolvad, az állatoknak nincs hová menniük. Steven Amstrup, a tanulmány másik szerzője ugyanennek a hírportálnak arról beszélt, hogy hiába születnek meg a kölykök, az anyamedvék az egyre romló körülmények miatt nem tudnak kellő mennyiségű zsírt felhalmozni, emiatt a szervezetük nem állít elő elegendő mennyiségű anyatejet. A jégmentes időszakban, amikor nincs elegendő préda, nem jut táplálék a bocsoknak, akik emiatt elpusztulnak. A jelenlegi tendencia azt jósolja, hogy a vizsgált 13 csoportból 12 súlyosan megtizedelődhet a következő nyolcvan évben az Északi-sarkvidéken, 2100-ra talán már csak a kanadai Erzsébet királynő-szigeteken születnek jegesmedvék. Ami a semminél több, de arra nincs garancia, hogy a bocsok megérik a felnőttkort, és maguk is utódokat hoznak a világra.

Az éhezésre a vérengző faj kannibalizmussal válaszol. Régóta tudjuk, hogy ez a jelenség előfordul a jegesmedvéknél, aggodalomra az ad okot, hogy míg ez korábban ritka volt, mostanában nagyon gyakran fordul elő – idézte az MTI az év elején Ilja Mordvincev jegesmedve-szakértőt, a moszkvai Szevercov Ökológiai­ és Evolúciós Problémák Intézetének kutatóját. Amikor nincs elegendő élelem, a nagy hímek rátámadnak a nőstényekre és kölykeikre. A jóval nagyobb termetű állat könnyen elbánik az anyával és bocsaival. A kutató ugyanakkor azt is megjegyezte: az esetszám növekedését az is magyarázhatja, hogy egyre többen dolgoznak az Északi-sarkon, és így többen jelentik, ha ilyesmi történik.

Magyarázatokat gyárthatunk, de ezzel tapodtat sem jutunk közelebb a probléma megoldásához. Ma már csak 20-25 ezer jegesmedve él a világon, a populáció nagy része Kanadában.