A műhelytitkot Guy Snodgrass visszavonult parancsnok és korábbi Top Gun-tanár osztotta meg nemrég megjelent önéletrajzi könyvében. A parancsnok szerint a büntetés gyakorlata nem annak köszönhető, hogy a tanárok unnák a filmet, hanem mert a Naval Strike and Air Warfare Center komoly intézmény, amellyel „nem lehet csak úgy viccelni”. Éppen ezért, ha a tapasztalatlan tanoncok eleresztenek egy-két idézetet, a többiek máris követelik, hogy vegyék elő pénztárcájukat, és azonnal fizessék meg az öt dollárt.
Hogy pontosan mióta tart a büntetési gyakorlat, homályba vész. A kívülállók viszont csóválják a fejüket a rendelkezés hallatán, tekintve, hogy 1986-ban a Pentagon még nem győzte támogatni a filmet. A repülőgépek használatáért például csak 1,8 millió dollárt kért, a repüléses jelenetek nagy részét pedig azon a nevadai katonai terepen vették fel, ahova az 1996-os hadseregreform és az összevonások miatt a Top Gun iskola is került. Cserébe Anthony Edwards karakterének halálát kérték megváltoztatni: Goose eredetileg ütközésben hunyt volna el, de a haditengerészet szerint túl sok ilyen baleset történt a való életben is, így az nem vetett volna jó fényt az intézményre. Hasonló történt Charlie-val (Kelly McGillis), aki azért lett civil tanácsadó, hogy a romantikus szál ne sértse a hadsereg szigorú fraternizációs szabályzatát.
A cél az volt, hogy a filmmel növeljék a katonaság presztízsét, és minél több önkéntes hivatásos katonát toborozzanak. Ennek érdekében a mozik mellé toborzósátrakat telepített a haditengerészet, a jelentkezők pedig egymásnak adták a tollat. A toborzók szerint kilencven százalékuk látta a filmet.
Snodgrass is bevallja, hogy azon túl, hogy gyerekkora óta érdekelte a repülés, a film igen nagy hatással volt karrierjére, mivel ezen keresztül érintette meg a katonai repüléstechnológia, amelyet mindenképp ki akart próbálni. Hasonló volt a hadsereg szándéka a második rész felvétele kapcsán is. Tom Cruise-nak több mint harminc évébe került, hogy tető alá hozza a folytatást, ami saját bevallása szerint „szerelmes levél a repüléshez”, és szintén azért készült, hogy egy következő generációt vonzzon katonai pályára. Már a 90-es évek elején szó volt a folytatásról, de a haditengerészet 1992 után kihátrált a projektből, mivel sok kritikus úgy vélte, hogy a filmbeli macsó viselkedés és az agresszív flört vezetett odáig, hogy a hajófedélzeti pilóták egyesületének 35 éves szimpóziumán számos nőt zaklattak szexuálisan.
