Boldog ruhák

Kaotikus, túlméretezett ruhái felszabadították a női testet, és új formába öntötték.

Kenzo Takada párizsi életének ötvenedik évfordulóját ünnepli 2015-ben Fotó: Foc Kan Forrás: Getty Images

Szomorú esemény árnyékában zajlott a párizsi divathét: elhunyt a japán divat világhírű úttörője, Kenzo Takada.

A koronavírus miatt egyik divathét sem a megszokott módon zajlott az idén. Többnyire hibrid formában, online vagy alacsonyabb vendégszámmal folytak a bemutatók, a kísérőesemények pedig minimálisra csökkentek. A párizsi kifutókat a 81 éves Kenzo Takada halála rázta meg leginkább, éppen egy nappal azután, hogy a Kenzo bemutatta 2021-es tavaszi-nyári kollekcióját. A tervező a koronavírus szövődményeiben halt meg.

Oszakától nem messze, Himedzsiben született 1939-ben. Hat testvérével együtt a családi hotelben töltötték a gyerekkorukat, de Takada jobban érdeklődött a divat, mint a vendéglátás iránt, miután rendszeresen olvasta nővérei divatmagazinjait. Mivel szülei nem támogatták divatkarrierjét, először irodalmat tanult a Kobe Egyetemen, majd a Bunka Divatfőiskolán folytatta tanulmányait, ahol egyike lett az első férfi diákoknak.

Egy neves japán divatmagazin, a Soen díját 1960-ban elnyerve egy helyi áruház lányruháit kezdte el tervezni. Az 1964-es tokiói olimpia kapcsán az áruházat lebontották, és Takada tíz hónapnyi fizetést kapott kompenzációként. A pénzen Párizsba utazott, ahol eredetileg hat hónapot akart maradni, amiből végül 56 év lett. Először napi kilenc frankért bérelt lakást a tradicionálisan kevert etnikumú Place de Clichy­ környékén. Szkeccseket készített több tervezőnek, 1970-re sikerült annyi pénzt gyűjtenie, hogy megnyithatta első üzletét a Galerie Vivienne-ben, amelyet saját kezével újított fel. Henri Rousseau után szabadon virágmintákat festett a falra, és Jungle Japnek nevezte az üzletet. Saját bevallása szerint nem akarta ugyanazt csinálni, mint a franciák, ezért kimonóanyagokat és keleti motívumokat használt inspirációként. Már ekkor megmutatkozott későbbi védjegye, a bátor szín- és mintahasználat, amely minden disszonancia ellenére is képes volt egységes egészet alkotni.

Kenzo Takada párizsi életének ötvenedik évfordulóját ünnepli 2015-ben
Fotó: Getty Images

Kaotikus, túlméretezett ruhái felszabadították a női testet, és új formába öntötték. Takada darabjai az önmegvalósításon túl rendkívül kényelmesek is voltak, mivel sokszor cipzár nélkül készültek. Az első divatbemutatói megrengették a francia divatvilágot, mivel a modellek nem felvonultak a ruhákban, hanem sokkal inkább táncoltak bennük, ami nem illett a divat arisztokratikus felfogásához. Az Elle és az amerikai Vogue azonban épp ezért fedezte fel a japán tervezőt.

Brandjét 1972-ben átkeresztelte, így alakult meg a Kenzo divatház. Később a The New York Timesnak úgy nyilatkozott, hogy tisztában volt a Jungle Jap vitatható jelentésével, mégis úgy gondolta, hátha megváltoztathatja a jelentést. (Szó szerint japán dzsungelt jelent a kifejezés, de a jap betűszóként a zsidó amerikai vagy zsidó ausztrál, gazdag, önző, túl sokat költekező fiatalokra utal.) Négy évvel később nyitotta meg párizsi nagyáruházát, mely 1983-tól férfidivatházként is működött, 1988-tól parfümöt is készített. A nemzetközi divatkonglomerátum, az LVHM nyolcvanmillió dollárért vette meg a brandet 1993-ban, ahol Takada még hat évet dolgozott. Nyugdíjazása után operajelmezeket készített, és élvezte, hogy nem kell minden szezonban újat alkotnia, hanem egy-egy mű különlegességét ragadhatja meg a jelmezekben. 2004-ben ő tervezte a japán olimpiai csapat ruháit is.

Nem szerette, ha „japán tervezőként” utaltak rá, mivel egész életében a kultúrák közti határvonalak lebontásán dolgozott. Elsősorban divattervezőnek tartotta magát, kitaposta az utat az őt követő japán generációnak, például Yohji Yamamotónak és Rei Kawakubónak. A „boldog ruhákként” jellemzett darabok először mutatták meg a divatvilágnak, hogy lehet ötvözni távoli kultúrákat, a színekkel és az össze nem illő mintákkal hogyan lehet közelebb hozni generációkat, mindezt úgy, hogy mindvégig tiszteletben tartja a francia ruhakészítés hagyományait. Szakértők egyértelműen korszakalkotónak tartják Takada munkásságát, amely optimizmust és életigenlést hozott, mikor Párizs esszenciáját a japán hagyományokkal ötvözte.