Szociológiai-demográfiai-politológiai mélyfúrásokat igényelne annak feltárása, hogyan kopott meg a térség etnikai hangsúlyú szavazásainak folyamata. Mekkora szerepe van például a Délvidéken ama különleges autonómia gyakorlatának és emlékének, amely anno alapvetően Jugoszlávia nemzetiségi „bolhás zsákjának” egyben tartását célozta. És amely mára nemcsak hivatkozási alap a térség fegyelmezetten tömbösített magyarságának, de életképes perspektívája is a többségi nemzettel való együttélésnek.
A felvidéki magyarságban jelentős identitásfrusztrációt okozó szlovákiai hatalmi gyakorlat ellenreakciókat is kiváltott. A Híd-Most elnevezésű, vegyes pártként futó modernizációs – sokak szerint elsősorban egységromboló célzatú – kísérlet a jelek szerint egyrészt túl korán kezdődött, másrészt vezetőinek kezelhetetlen türelmetlensége a kezdeményezésben rejlő esetleges lehetőségeket is elsekélyesítette. Így szorult bele kirángathatatlanul az elriasztó példák skatulyájába, miközben a legutóbbi parlamenti választások kudarca után az összes többi magyar politikai közösséget tömörítő Magyar Közösségi Összefogás sem jutott parlamenti képviselethez. A Magyar Közösség Pártjának volt elnöke, Berényi József szerint az etnikai politizálás létjogosultsága megkérdőjeleződött, ugyanakkor a vegyes politizálás is csődöt mondott. Az MKP keresi az utakat Igor Matovič miniszterelnök pártja, az OĽaNO felé. Közben Matovič megítélése átalakulóban, ma már nemcsak az jut róla az eszünkbe, hogy a Radičová-kormány idején nem támogatta a kettős állampolgárság intézményét. Azt is a figyelmünkbe ajánlják, hogy valamennyi szlovák nemzetiségű politikus elsődlegesen a sajátjai érdekében politizál, nem pedig a magyarokért. Mi tagadás, nem hat az újdonság erejével.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!