Talán még rémlik, amint Kelemen Hunor 2019 szeptemberében rolleren vitte be a bukaresti választási irodába az államelnöki választásokon való induláshoz szükséges aláíráscsomagot. A dolog roppant trendinek hatott, hirtelen nem is tudtuk eldönteni, környezetvédelmi üzenetnek szánta-e ezt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, vagy a fiatalok irányába tett gesztusnak.
Kelemen Hunor akkor elsősorban a cselekedet környezetvédelmi fontosságát emelte ki, de nem tagadta, hogy az ifjúság rokonszenvét is igyekezett megcélozni. A fiatalokhoz közeledés során amúgy egyik döbbenetből a másikba esett a szövetségi elnök. És mi tagadás, vele együtt mi is. Például azért, mert sok megszólított fiatal szerint nem kell foglalkozni a magyar identitás ügyével Romániában, a kérdést megoldottnak tekintik, anyanyelvüket, kultúrájukat biztonságban érzik. A szemöldök óhatatlanul felszalad, mert miközben az álláspont azt is jelzi, hogy az elmúlt évtizedek során sikerült elérni e téren ezt-azt, ugyanakkor oda kell figyelni a fiatalokra, ellenkező esetben máshol keresnek maguknak viszonyítási pontot. Az elképzelhető és elképzelhetetlen drámai következményekkel együtt.
A szeptember 27-i önkormányzati választás egyik legfajsúlyosabb üzenete is erre erősített rá: a választópolgárok számára nem elég önmagában a „magyar üzenet”, olyan jövőképet kell felvázolni, amellyel az erdélyi települések fölzárkózhatnak a nyugat-európai modellhez. Így viszont máris összegabalyodik néhány kérdés. Ebben az összefüggésben magyar győzelem-e Marosvásárhely visszaszerzése? És vajon miért nem szavaztak a magyarok minden esetben az RMDSZ-re vagy más magyar pártok jelöltjeire?
Fotó: Kurucz Árpád / Magyar Nemzet
Lassan evidenciaszámba megy, hogy a XXI. században egyre csökken az etnikai szavazás ereje – és talán indokoltsága is. A kijelentés esetenként még mindig jeges fuvallatként hangozhat a Kárpát-medencében, de megvannak a maga előzményei. Ne feledjük, hogy a kommunista tömb országaiban nemcsak fizikailag, de azonosságtudat szempontjából is szétszórt magyarság a térségben végbemenő rendszerváltások után került még veszélyeztetettebb helyzetbe. A változás eltérő ütemű és mélységű volt, ahogy a környező országok többségi nemzeteinek és hatalmainak agymosása is, ami a megmaradás veszélyérzetét is alaposan befolyásolta. Ebből, illetve a magyarság létszámából fakadóan, no meg a mindenkori magyar kormány nemzetpolitikai elkötelezettségének függvényében is alakult különbözőképpen a helyi magyar érdekképviseletek támogatottsága, egységessége, illetve töredezettsége.
