Tanárnőm, Serena Williams

Az elmúlt hónapokban tanárok és diákok tízezrei szembesültek a távoktatás nehézségeivel. Aki azonban tanulni akar, annak kurzusok tucatjai álltak rendelkezésre eddig is. Kérdés, mennyit érnek ezek a nem tradicionális oktatási formák, a munkaerőpiac mennyire fogad el online papírt.

Hamburgi virtuális jógatanfolyam, amelyet okostelefonon közvetítenek az érdeklődőknek. Millenniumi tanulási igények. Fotó: picture alliance Forrás: Getty Images

Will Hunting szerint két bizonyosság létezik az életben: az egyik, hogy nem szabad mások gondolatait készpénznek venni, a másik, hogy a 150 ezer dolláros műveltség másfél dollárból is megszerezhető egy könyvtárban. Azonban Matt Damon karaktere is megkapta, hogy bár igaza lehet, de a gyorséttermi felszolgálást a fehérgalléros munkavégzéstől bizony a diploma különbözteti meg. 1997-ben, a Good Will Hunting című film bemutatója idején ez a megállapítás még igaz volt, azóta az internet alapjaiban változtatta meg a tanuláshoz és a diplomák értékéhez való hozzáállást. Ma sok esetben még másfél dollárt sem kell fizetni, ha az ember releváns tudást szeretne gyűjteni bizonyos szakterületeken. A fotográfiától a képszerkesztésig, a programozástól az adatelemzésig, a biokémiától az orvostudományon és a jogon át a robotikáig leomlottak a hagyományos oktatás falai, demokratizálódott az információszerzés és -átadás folyamata, amelyet tovább erősített a koronavírus okozta kényszerhelyzet, amikor diákok millióinál került át az oktatás az online térbe.

– A nyolcvanas évektől kezdve kiválóan működött a távoktatás, például Nagy-Britanniában az Open Universityn több százezren szereztek diplomát – mondja el Szegedi Marianna oktatáspszichológus, hozzátéve, hogy a rendszer Achilles-sarka a személyesség megléte. Tehát a távolról tanulás akkor hatékony, ha a tanár folyamatosan konzultál a diákkal, és egyénre szabott visszacsatolást ad, a számonkérés pedig az egyéni munkához kötődik.

A társadalmi és technológiai változások, a diá­kok proaktívabb oktatáshoz fűződő viszonya miatt választották az egyetemek és az egyéb tanítási intézmények az új pedagógiai formákat. Kanadában és az Egyesült Államokban ma már államonként húszezer-kétszázezer online kurzust találni a legnagyobb tanulmányi platformokon, a Udemyn, a Courserán vagy a Harvard és az MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem) által indított edX-en. Megnőtt a tudásalapú társadalom iránti igény, az élethosszig tanulás értéke. 2016 és 2020 között például az azt megelőző 13 évhez képest megduplázódott a kiadott tudományos írások száma. A fehérgalléros munkavállalók rájöttek arra, hogy a XXI. század kihívásainak a kritikai gondolkodás, a független tanulás és a releváns információk kiszűrése, bizonyos technológiai tudás és vállalkozási képesség birtokában lehet megfelelni. Ezeket a készségeket pedig a legegyszerűbben online kurzuson lehet fejleszteni. Nem csoda, hogy a Babson Survey Research Group szerint az amerikai egyetemi hallgatók harminc százaléka végez legalább egy kurzust online, igaz, messze nem mindenki fejezi be.

– Megdöbbentő, hogy a nem klasszikus oktatásban végzett kurzusok esetén 95 százalékos a lemorzsolódás. Óriási a szabadság, nincs igazi számonkérés, és tanár híján a motiváció is hiányzik – teszi hozzá Szűts Zoltán digitális­pedagógia-kutató.

Tippek nomádoknak

Pedig a tizen–harmincéves korosztály éppen a kurzusok demokratizálódását és a választás szabadságát várja el a modern oktatástól. Az online­ tanulás rugalmas, a diákok saját idejükhöz és érdeklődési körükhöz igazíthatják a tananyagot. Elvben sokkal rövidebb idő alatt tehetnek szert új készségekre, mint a klasszikus oktatásban. Kódolni vagy weboldalt szerkeszteni például a magyar Webunin három-négy órás kurzus keretében meg lehet tanulni – legalábbis az ígéret szerint. Üzletfejlesztési vagy digitális nomád tippeket már negyedórában lehet kapni. A profi fotós alkalmazások megtanulása sem tart tovább 15 óránál, mindezt húsz-harmincezer forintért. De 2950 forintért még Bálint gazdától is lehetett tanulni a gyümölcsfák metszéséről.

Hamburgi virtuális jógatanfolyam, amelyet okostelefonon közvetítenek az érdeklődőknek. Millenniumi tanulási igények.
Fotó: Getty Images

A Macquarie Egyetem mutatta ki, hogy az össz­pontosító képesség tizenkét percről öt percre esett vissza az elmúlt tíz évben, a mostani online nemzedék szinte meg sem akarja jegyezni a dolgokat, azonnal az internethez fordul, mintegy saját külső meghajtójaként kezelve azt. Ezáltal végletesen sérül memóriaképességük is. Sok Y és Z generációs diák tehát már nem képes a klasszikus oktatási keretek 45-90 percét végigülni, hanem az információcunami miatt hozzászoktak ahhoz, hogy a buszon vagy két megbeszélés között fogyasztanak tartalmakat. Az egyre dinamikusabban fejlődő közösségi média is gyorsítja a folyamatot. A hírfogyasztás, a munka és az emberi kapcsolatok nagy része áttolódott az online térbe, a technikai fejlődés pedig lehetővé tette, hogy az oktatás is átalakuljon, olyanokat is lehetőséghez juttatva, akik máskülönben nem tudnának részt venni benne. Sokan már rögtön középiskola után dolgozni kényszerülnek, ezért a hagyományos egyetemi képzésnél rugalmasabb struktúra elérhetővé teszi számukra a továbbtanulást. A 15–30 perces videókból felépülő online kurzusok tökéletesen megfelelnek az igényeknek, mivel bármikor megállíthatók és visszanézhetők.

– Amikor e-learning tananyagot kellett készítenem, elsődleges volt, hogy öt-tíz perces etapokra bontsam le a kilencvenperces előadás anyagát – magyarázza Szunyogh Gábor, az Óbudai Egyetem nyugdíjazott professzora. – Bár a rajzanyagok a korábbi óráimról megvoltak, igen nehéz volt diánként legfeljebb két mondatra tömöríteni az információkat. Egy tankönyvben ugyanis annyit írhat a szerző, amennyit akar, e-learning diasorozat esetén azonban erre nincs lehetőség. Én arra törekedtem, hogy képekkel mondjam el, ami máshol a tankönyvben szöveggel szerepel. Normál esetben egy tankönyvben nincs tizenkétezer ábra, az e-learning kurzus esetében azonban szinte képregényből tanulnak a diákok.

Szűts Zoltán szerint is afelé halad a világ, hogy a képi tartalom helyettesíti a szöveges környezetet, hiszen átlagosan napi hat óra negyven percet töltünk a netes tartalmak fogyasztásával, és ha ezt oktatási célra használjuk, akkor legalább nem töltjük haszontalanul az időnket. A munkavégzés és a szabadidő éppen a folyamatos online lét miatt ugyanis egyre inkább összefolyik, ám ha a videós és képi tartalmak képesek tudást közvetíteni, akkor hatékony időkihasználással könnyen szerezhetők új készségek.

Szegedi Marianna úgy véli, hogy az online oktatás lehet számos tanulási nehézséggel küzdő diák kitörési lehetősége is. Az ő speciális igényeikre jelenleg a hazai oktatás nem tud kielégítő választ adni, mivel nincs elegendő pedagógiai asszisztens, aki tudna velük foglalkozni. Azonban ha a szülők időt szánnak a megfelelő képzés megtalálására, a rövid videós formátum segíthet a gyerekek tanulmányi előmenetelében. Ennek megfelelően a hazai Webuni egyre több középiskolásoknak szóló képzést ajánl, sokszor teljesen ingyen.

– A magyar kezdeményezések kritikája lehet, hogy színvonaluk nem éri el azt a színes-szagos videóvilágot, amellyel az angolul tudó diákok találkoznak. A Netflix korában nem megengedhető, hogy valaki rossz minőségű felvételen beszéljen egy fehér tábla előtt – mondja Szűts Zoltán.

Amerikában a diplomát is adó, teljes egészében interneten elvégezhető egyetemi képzések jó esetben komoly technikai tudással kidolgozott videókat, de legalább izgalmas PPT-bemutatókat vagy prezentációkat narrálnak. A Courserán, a Udemyn és az edX-en durván 29–99 dollár között jelentkezhetünk a MoMa (Modern Művészetek Múzeuma) dizájnképzésére, tanulhatunk középkori spanyol irodalmat a Valenciai Egyetemen, digitális marketinget a Harvardon vagy programnyelveket a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetemen. A tananyag előre felvett előadásokból és részletesen megadott olvasmánylistából áll, a végén pedig általában automatikusan osztályozott teszt kitöltésével lehet teljesíteni az órát. A rendszer elektronikus igazolványt állít ki a kurzus elvégzéséről, amelyet letölthetünk és beleírhatunk az önéletrajzunkba. Sok képzés tananyagához ingyenes formában is hozzá lehet férni, ám a diplomáért mindenképp fizetni kell. Ez köszönhető annak, hogy az egyetemek nem merő szívjóságból fizetik ki a minimum 150 millió forintos tarifát, majd kisebb összeget minden kurzus indításáért, hanem a reklám mellett számszakilag is megéri, hogy például a pénzügyi piac alapjai tárgyat hétszázezren vették fel, ahol, ha csak ötven dollárt kap vissza az egyetem, az már komoly bevételt termel. Nem véletlen, hogy a pénzügyi adatok nem nyilvánosak.

Tesztjavító robotok

Az online egyetemek, posztgraduális és doktori képzések drágábbak és hosszabbak is, a hagyományos felsőoktatáshoz hasonlóan két-három évet vesznek igénybe, és áruk a hagyományos tandíj összegéhez közelít. A Coursera web­oldala tizenöt- és huszonötezer dollár közé teszi őket, ám a legtöbb egyetem ösztöndíjakat is biztosít. Előny, hogy sok helyen lehetőség van az online tanulás mellett a hallgató személyes részvételére is, bejárhat az órákra, és valódi kapcsolatot alakíthat ki tanáraival, ugyanis a szakértők egyetértenek abban, hogy a lemorzsolódás egyetlen megelőzési módja a személyesség. Az online térben hiányzik a pedagógiai eszközök nagy része. Szunyogh Gábor szerint a személyes példamutatás, a rokonszenv, a hiteles dicséret és szidás mind segíti a hallgatót az előrejutásban. Szegedi Marianna is problémásnak tartja, hogy robotok javítják a teszteket, mert az igazán hatékony tanulásból nem hagyható ki a tanár és a ­diákja közötti személyesség.

A bőséges választék persze magával hozta a csalókat is, akik igyekeznek saját álképzéseikre beiratkoztatni a hallgatókat. Választás előtt nem árt előbb az adott ország oktatási hivatalánál utánanézni, hogy az adott képzés rendelkezik-e akkreditációval, tehát hivatalosan elismerik-e azt. A hagyományos egyetemi rangsorok átböngészése viszont csalóka lehet, mivel az online képzések piaca folyamatos mozgásban van, így előfordulhat, hogy friss, új technológiát használó, tényleg nagyon jó képzésről marad le az ember, ha túlságosan ortodox módon közelít a választáshoz. A különféle fórumok és Facebook-csoportok segítenek tájékozódni, illetve a nagy gyűjtőoldalak már előre szűrnek, értékelésekkel és korábbi tanulók véleményével is segítenek információkhoz jutni. Megadják, hogy a kurzus pontosan napi vagy heti hány órányi elkötelezettséggel jár és meddig tart, utánanézhetünk a tanár személyének, valamint kapunk részletes tananyagsillabuszt is, ezek alapján tudunk dönteni, vajon nekünk való-e az adott kurzus.

A különböző iskolák és szolgáltatók más-más technológiákat használnak az oktatási felületükhöz, ezért azt sem árt kipróbálni, hogy az adott platform megfelel-e igényeinknek, kényelmes-e használni: az egyetemek általában biztosítanak tesztidőszakot a kurzus kipróbálására. Tavasszal, a karantén kezdetén még több kedvezményt kaptak a diákok: az Ivy League (észak-amerikai elit egyetemek) más intézményekkel közösen számos kurzust tett ingyenesen elérhetővé, buzdítva az otthon maradókat arra, hogy tévézésen kívül mással is foglalkozzanak.

Az egyik legnagyobb versenytárs, a Master­class máshonnan közelített: megszüntette az addig elérhető előfizetés lehetőségét egy kurzusra, és 180 dollárért egy évre hozzáférést adott a teljes portfólióhoz, amelyben kizárólag szakmájukban kiemelkedő, világszerte ismert szakemberek tanítanak. Így többek között Aaron Sorkintól vagy Shonda Rhimestól lehet forgatókönyvírást és történetszerkesztést, Annie Leibovitztól fotózást, Christina Aguilerától éneklést, Helen Mirrentől vagy Natalie Portmantől színészetet, Anna Wintourtól vezetéstudományt, Neil Gai­mantől vagy Malcolm Gladwelltől írást, Serena Williamstől teniszezést, Gordon Ramsay-től főzést tanulni. A San Franciscó-i startup már a vírus előtt ötvenhatmillió dollárt gyűjtött azzal a céllal, hogy minőséget hozzon a százmilliárd dolláros e-learning-világba, így komoly kamera- és hangmérnöki munkával, vágástechnikával nyűgözik le a videójátékokhoz és hollywoodi filmekhez szokott közönséget. Sok szakértő „a tanulás Netflixeként” utal a platformra, jelezve, hogy ez a jövő útja, és az egyetemi képzéseknek is követniük kell a példát.

Tény, hogy egy e-learning-tananyag összerakása ma komoly költséggel jár. Világsztárok megszólaltatása nélkül is több százezer forintos, akár milliós nagyságrendű beruházás lehet a megfelelő technika. Néhány hazai próbálkozás éppen azon bukott meg, hogy a készítők azt hitték, a vlogoszférában ismert kidolgozatlan képtechnológia megfelel majd a millenniumiak tanulási igényeinek. Ám a kritikák után kiderült, hogy egészen más egy YouTube-influencer sminkvideója, mint az üzleti ismeretek izgalmas képi világgal kísért tanítása.

Ezért is kérdéses, hogyan hat majd a hazai képzési jegyzék átalakítása a tanulási viszonyokra. A 2020 szeptemberében életbe lépett Országos Képzési Jegyzék a korábbinál jóval kevesebb képzést tartalmaz, és azok nagy részét is csak iskolai rendszerben, nappali vagy esti tagozaton lehet elvégezni. Az eddigi legnépszerűbb szakmákból több kikerül, például a könyvelési és adózási területen mindössze a pénzügyi-számviteli ügyintéző és a vállalkozási ügyviteli ügyintéző marad, illetve számos művészeti vagy műszaki képzés is megszűnik (például lakberendező vagy PLC-programozó). Az eddig ezeket a képzéseket nyújtó intézmények az új szabályozás bejelentése óta megnövekedett hallgatószámmal működnek, mivel december 31-ig még indíthatók képzések. Szakértők már most vitatkoznak, hogy mi fog történni 2021-től. Elképzelhető ugyanis, hogy az intézmények felfedezik az online tanítás még kevéssé szabályozott kereteit, és ezáltal gyors alternatívát tudnak nyújtani a későn észbe kapó diákoknak. A jelenlegi világhelyzet amúgy is az online gyakorlat irányába tolja a tanulást, és feltehetően megváltoztatja a személyes kapcsolattartási igényeket. A kérdés, hogy melyik cég fog áldozni a piaci rés kihasználására, hogy megfelelő minőségű anyagokat adjon diákjai kezébe.

– Ha ugyanis ez hiányzik, akkor – állítja Szűts Zoltán – a diákok inkább az angol kurzusok után fognak érdeklődni, így nem lesz jobb a hazai oktatási rendszer.

A másik lehetőség, hogy ezeknél a szakmáknál elterjed a társaktól való tanulás lehetősége. A horizontális tudásmegosztás nem új keletű, a sikeres vállalatok régóta tisztában vannak azzal, hogy a sokszínű munkaerő nagyobb árbevételt hoz. A Facebookon főleg művészeti és informatikai témában kerülnek össze az érdeklődők, legtöbb esetben egy jótékony profi szakember gyámkodása alatt. Az ilyen csoportoknak Szegedi Marianna szerint van egyfajta különleges kohéziójuk, a csoporthoz tartozás exkluzív érzést és örömet okoz.

Trollcsalogató

Ságodi Péter fotós kezdőknek szóló fényképezéstani csoportot moderál, olvasmányosan tanítva a lelkes amatőröket a szakma fogásaira. A hasonló csoportokban azonban kivédhetetlen, hogy a trollok is megjelenjenek. Ságodi például rendszeresen tart háziversenyeket apró ajándékokért cserébe, és szomorúan tapasztalja, hogy még kis nyeremény is tud embereket csalásra ösztönözni. További veszély, hogy a csoporttagok egymásnak eshetnek, ezért fontos Szűts Zoltán szerint, hogy ezt a tanulási formát azok válasszák, akik rendelkeznek megfelelő kritikai érzékkel. Ezek a csoportok nem esnek át akkreditációs rendszeren, tehát a fellelt információk attól függenek, hogy az adott hozzászóló valójában mennyire ért a kérdéshez.

A XXI. század kihívásaira gyorsan válaszoló munkaerőpiac azonban szakértők szerint ma már alig kérdezi meg, hogy egy alappapír mellett a kívánt tudást honnan szedte össze a jelentkező. Ha egy önéletrajzban azt látják, hogy az illető elvégzett néhány online tanfolyamot, több helyről szerzett online diplomát, akkor abból azt vonják le, hogy a reménybeli munkatárs bizonyára szorgalmas és motivált, de elsősorban arra kíváncsiak, tudását mennyire tudja a gyakorlatban hasznosítani. Szűts Zoltán szerint például hiába tanult meg fél Magyarország kovászos kenyeret sütni a karantén alatt, ha bármelyikünk bemenne egy pékhez állást kérni, akkor élőben kellene bemutatnia tudományát. Ebben a tekintetben a munkáltatók a hivatalos papír nélküli készségeket is pozitívan értékelik, így 23 év elteltével a modern társadalom Will Hunting véleményét látszik igazolni.