Öt évvel ezelőtt vetítették a mozik a Kódjátszma című, egy Oscar-díjjal elismert filmet. A zseniális matematikus, Alan Turing életéről szóló, közel kétórás alkotás azt a férfit mutatja be, aki megfejtette a náci hadsereg rejtjelezésétm és ezzel milliók életét menthette meg. Hazája azonban nemcsak hálát mutatott iránta, hanem a törvényt is az orra alá dörgölte. Mivel a homoszexualitás akkoriban Angliában bűnnek számított, a meleg férfit vád alá helyezték, majd elítélték. Választhatott a börtön és a libidócsökkentő hormonkezelés között: az egy éven át tartó beavatkozás mellett döntött. Turing 1954-ben öngyilkos lett.
Tagadhatatlan, hogy Alan Turingnak óriási szerepe volt az Enigma-kódok feltörésében, de ő egyedül nem volt erre képes. Amikor meghallottam, hogy itthon megjelent Alan Turing unokaöccsének, Dermot Turingnak a könyve az Enigma feltörésének igaz történetéről, az ugrott be, hogy a kötet a nagybácsi érdemeit fényezi tovább. Hát nagyon nem. Ebben a munkában Alan Turing epizódszereplő, sokadik elem egy olyan láncban, amelynek kezdő szemét az első világháború utolsó hónapjaiban kalapálták ki.
Az Enigma nevű kódológépet 1918-ban Arthur Scherbius német mérnök szabadalmaztatta, a masina 1926-ban kereskedelmi forgalomba került. Az Enigma olyan írógéphez hasonló elektromos eszköz volt, amely véletlenszerű kódokat produkált forgó tárcsák segítségével. A németek feltörhetetlennek hitték, ezen keresztül küldtek titkosnak szánt üzeneteket, amelyek módfelett érdekelték a lengyeleket. A szabadságát éppen visszanyerő Lengyelországnak elemi érdeke volt, hogy minden titkosított német üzenetet dekódoljon. A Szovjetunió és Németország közé ékelt állam a túlélésre játszott.
A német hadsereg kifejlesztette az Enigma katonai változatát, 1926-tól a haditengerészet, 1933-tól pedig a légierő is alkalmazta. A gép kereskedelmi forgalomban kapható változatát próbálták megfejteni a lengyelek, de 1928-tól dekódolási kísérleteik kudarcba fulladtak, mivel a németek változtattak rejtjelezésükön. Három elismert matematikus, Marian Rejewski, Jerzy Różycki és Henryk Zygalski segítségével 1932-ben mégis feltörték. A könyv hosszasan, de nem unalmasan részletezi a sikerhez vezető lépéseket. Bemutatja Hans-Thilo Schmidt szerepét, aki a német hírszerzés Enigma-parancsnokságán dolgozott, az 1930-as évektől információkat adott el a francia titkosszolgálatnak, ők pedig továbbadták azokat a lengyel hírszerzésnek.
