Az már most is jól látható, hogy idén eltér a megszokottól a berlini filmfesztivál is. Annyiban mindenképpen, hogy nyárra halasztották a Berlinale közönségnek szóló részét, abban reménykedve, hogy addigra újra kinyithatnak a mozik. A szakmai rendezvények is átcsúsznak februárról márciusra, ráadásul online formátumban, és az is valószínűnek tűnik, hogy a jegybevételek is elmaradnak a tavalyihoz képest. Ez van, a világjárványban, ha a múzsák nem hallgatnak is, a filmipart az ág is húzza, és ez alól a világ egyik legjelentősebb filmfesztiválja sem kivétel.
Az bizonyosnak tűnik, hogy március elseje és ötödike között megtartják a produkciós és a koprodukciós vásárt, valamint a feltörekvő legígéretesebb tehetségek bemutatkozására szervezett fórumot, a Shooting Starst. Ami számunkra jó hír (annak ellenére, hogy egy színésznek olyan lehet az „élő” részvétel hiánya, mint üres stadionban focizni), hogy ez utóbbiban ismét van magyar résztvevő Stork Natasa személyében. Ebből az alkalomból
a Nemzeti Filmintézet közzétett egy videót a színésznő filmes pályafutásának pillanataiból, többek között a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv és az Isteni műszak című művekből, valamint természetesen Horvát Lili új filmjéből.
A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre egyébként Magyarország hivatalos nevezettje a legjobb idegen nyelvű film idei Oscar-díjára. Az alkotás ősbemutatója a velencei mustrán volt, azóta megjárta Torontót, Arany Hugó fődíjat kapott Chicagóban, a legjobbnak bizonyult Valladolidban és Philadelphiában, Stork Natasa elhozta a legjobb színésznő díját Antalyából, és mindenhol azonnal bekerült a közönség kedvencei közé is. Ünnepelte a Variety és a Rolling Stone, a Screen Daily egyenesen Hitchcockot emlegette a filmmel kapcsolatban, az előjelek tehát felettébb biztatóak az Oscar előtt. Meg úgy egyébként is.
A stílusjegyek gazdagsága és különbözősége ellenére aligha túlzás ismét magyar új hullámról beszélni, amelyben izgalmasan keverednek a szerzői filmes attitűdök az erőteljes történetmesélési kedvvel.
A hősnő, egy negyvenéves magyar idegsebész olyannyira szerelmes lesz, hogy amerikai karrierjét feladva visszatér Budapestre, hogy új életet kezdjen a férfival. Ám a megbeszélt találkozó helyszínén, a Szabadság híd pesti hídfőjénél hiába várakozik, majd amikor rátalál, azzal az elképesztő helyzettel szembesül, hogy a férfi szerint sohasem látták egymást azelőtt. A filmet nézve valóban nem elképzelhetetlen, hogy valakinek Hitchcock ugorjon elő a kollektív emlékezetből, hiszen végig van valami fura labilitás a hősnőben, és elég sok variáció felmerülhet a nézőben arra nézvést, hogy hova fut majd ki ez az egész. Ha egyáltalán valahova, ugye.
