Hirosima hatvanszor

Nem várt csomag pottyant az égből 55 évvel ezelőtt a spanyol tengerparti falu, Palomares közelében. 1966 elején két amerikai gép ütközött a levegőben, a katasztrófa nyomán négy hidrogénbomba zuhant a vízbe, illetve a szárazföldre. 1945 óta több esetben tűnt el nukleáris fegyver.

Amerikai tengeralattjáró legénysége emeli ki a spanyolországi Palomares fölött „elvesztett” hidrogénbombát, 1966 Fotó: Bettmann Forrás: Getty Images

Az Egyesült Államok légierejének egyik kiemelt programja volt 1960–68 között a Chrome Dome hadművelet, amelynek legfőbb célja a Szovjetunió elrettentése volt. Ennek érdekében hidrogénbombákkal megrakodott B–52-es bombázók köröztek Alaszka, Kanada és Grönland, valamint az Atlanti-óceán északi térsége felett. 1966. január 16-án az egyik bombázó az észak-karolinai Seymour Johnson légibázisról indult útnak. Átrepülte az Atlanti-óceánt, Gibraltár után Olaszország következett, majd hazaindult. Ezen az úton kétszer kellett tankolni a bombázót, másodszor a spanyol partok közelében. A dél-spanyolországi légibázisról felszálló tankergép szabályosan beállt a bombázó elé, kitolta a légi utántöltésnél használt üzemanyagcsövet, hogy a B–52-es rácsatlakozzon. De nem ez történt: a túl gyorsan érkező bombázó valószínűleg rárepült a tankergépre. A tankerben berobbant a kerozin, a gép a legénységével együtt életét vesztette. A bombázó darabokra tör a robbanásban, a hétfős legénységből hárman meghaltak, négy katonának sikerült kiugrania a zuhanó roncsból ejtőernyővel.

A B–52-esen szállított négy hidrogénbomba közül három a szárazföldre, egy a tengerbe hullott. Két bombának a hagyományos robbanószerkezete felrobbant, a detonációk nagy mennyiségű radioaktív anyagot – köztük plutóniumot – szórtak szét két négyzetkilométeres területen.

Úgy tűnt, a Földközi-tengerbe zuhant bombát sohasem találják meg, ám az amerikai haditengerészet 33 hajójának, repülőgépeinek és helikoptereinek, valamint háromezer katonájának nyolcvan napig tartó megfeszített kutatása – és egy helyi halász segítsége – eredményre vezetett, s a tenger fenekén rábukkantak a bombára. A szerkezetet tengeralattjáró segítségével emelték ki a vízből.

Az esetről korábban beszámoló mult-kor.hu portál szerint a terület sugárzásmentesítésén mintegy kétezer amerikai tudós és katona, valamint spanyol polgárőr dolgozott.

A talaj néhány centiméter vastagságú, sugárszennyezett felső rétegét – több mint ezer tonna földet – hordókban az USA-ba szállították. Bár a településen manapság is három, radioaktív hulladékkal borított területet övez drótkerítés, a sugárzással összefüggésbe hozható megbetegedést az elmúlt jó fél évszázadban nem jegyeztek fel.

Nem ez volt az első eset és vélhetően nem is az utolsó, amikor valamelyik hadsereg nukleáris fegyvert vesztett el. 1958. február 5-én az amerikai légierő B−47-es stratégiai bombázója a georgiai partok előtt összeütközött egy F−86-os vadászgéppel. A bombázó pilótája a három és fél tonnás hidrogénbombát – amelynek hatóereje a Hirosimára ledobott szerkezet erejének hatvanszorosa volt – a víz felett kioldotta, mivel attól félt, hogy a robbanószerkezet leszállás közben megsérülhet. A bombát több hónapon át keresték eredménytelenül, a feltételezések szerint ma is a homokba fúródva pihen a tengerfenéken. (Érdekesség, hogy az 1996-os atlantai nyári olimpián ezen a környéken rendezték a jachtversenyeket.)

Amerikai tengeralattjáró legénysége emeli ki a spanyolországi Palomares fölött „elvesztett” hidrogénbombát, 1966

A honvedelem.hu szakportálon ismertetett másik eset 1965. decemberi. Akkor leszállás közben túlszaladt az amerikai USS Ticonderoga nevű repülőgép-hordozóról és a Csendes-óceánba zuhant egy repülőgép, hasa alatt egy hidrogénbombával. Az eszköz nem robbant fel, de a mentőcsapatok sem a gépet, sem a robbanószerkezetet nem találták meg az ötezer méter mély vízben. (Később kiderült, hogy az eset nem ötszáz tengeri mérföldre történt a parttól – ahogy azt 1965-ben állították –, hanem jóval közelebb, Rjúkjú japán sziget közelében.)

Három évvel később az amerikai légierő grönlandi Thule légi támaszpontjára a New York-i bázisról visszatérő B–52-es nehézbombázó pilótafülkéjében tűz ütött ki. A hatfős legénység katapultált, az ellenőrizetlenné vált gép 12 kilométerre a bázistól a tengerbe csapódott.

A négy hidrogénbomba egyikéből radioaktív plutónium került a levegőbe. A lezuhant bombák közül hármat megtaláltak, a negyedik azóta sincs meg. Valószínűleg valahol a Baffin-öböl mélyén pihen.

Az előbbi amerikai példák azt sugallhatják, hogy kizárólag ők vesztettek el bombákat. Tévedés, az oroszok is elkövettek hasonló hibát. 1986 októberében például a Bermuda-háromszög térségében elsüllyedt a szovjetek egyik atom-tengeralattjárója. Valószínűleg robbanás okozta a csapásmérő eszköz végzetét, bár a hivatalos moszkvai tájékoztatás szerint a hajó amerikai tengeralattjáróval ütközött és süllyedt el. A legénységet az amerikaiak – négy tengerész kivételével – kimentették, a hajótest azonban csaknem hatezer méter mélyre süllyedt. Feltételezések szerint a balesetben 34 atomrobbanófej süllyedt az óceán mélyére.

A történet az amerikai filmesek figyelmét is felkeltette, 1997-ben mutatták be az Ellenséges vizeken című mozit, amelynek főszerepeit Rutger Hauer, Martin Sheen és Max von Sydow játszották.