Kevesen tudják, hogy kondorosi csárda kettő is volt az országban még nem is olyan régen. Az egyik Debrecen keleti határában, a közelében csordogáló Kondorosi-érnél (ennek nem leltünk a nyomára), a másik a Békés megyei Kondoros szívében, azon az útvonalon, amely Kétsopronyból vezetett a legendás Kiskamuti csárda felé (ma Pándi-kert Békés alatt). Ezen a tájon virágzott a XIX. században a nemzeti ellenállás egyik sajátságos megnyilvánulása: az alföldi, ezen belül a békési betyárvilág.
A szájhagyomány szerint Rózsa Sándor gyakran meglátogatta a helyet. Fennmaradt annak története is, amikor Erkel Ferenc szabadlegényekkel találkozott itt. A zeneköltő Gyuláról Pestre utaztában tért be éjszakázni ide, ahol épp betyárok időztek, akik kíváncsian vették körül a komponista mobil zongoráját. Erkel azonnal feltalálta magát, játszani kezdett hordozható hangszerén. Muzsikájával annyira meghódította a puszták fiait, hogy azok lovagias testőrként Szolnokig kísérték, sőt a búcsúzásnál védlevéllel is ellátták.

Minderről a felújított Kondorosi Csárda Múzeum állandó kiállításán olvashat a látogató, aki a tárlatvezetőtől, a sétalapokból és a QR-kóddal ellátott tartalmakból azt is megtudhatja, hogy a helyszín nagy betyártanya volt egykoron. Nem csoda, hogy később tágas pandúrlaktanyát építettek vele átellenben. Ezt alakították át regulázó célra 1945 után: tanácsháza lett belőle. Ma városháza. A hajdani betyárcsárda mellett emelt ingatlanban nyitották meg a pandémia előtt szívesen látogatott vendéglőt és a múzeumot, amely idegenforgalmi látványosság, hiszen a pincétől a padlásig vezeti végig az érdeklődőt a megye és a régió XIX. század végi történelmén. Korszerűsítése tavaly nyáron fejeződött be.

Bár az alföldi konyha és a csárda jelenkori jó híre önmagában is vonzerőt jelent, a látogatóközpont létrehozói úgy gondolták, kiegészítik a kínálatot: hozzácsatolják az apáról fiúra szálló, mára legendává szövődött kondorosi históriákat. Azzal a szándékkal, hogy a vendég addig se unatkozzék, amíg fő a gulyás, sül a szalonna. Az alapokat elsőként egy helyi tanítóházaspár, Rindó József és felesége gyűjtötte össze. Az általuk lejegyzett történetek arról regélnek, hogy a háromméteres fallal védett fogadó pincéjéből háromfelé ágazó alagút vezetett a szabadba. Az egyiken a kamuti csárdához, a másikon a bakuli-sori szélmalomhoz, a harmadikon Nagyszénás felé, a csárdához juthattak el a pandúrok elől menekülő szegénylegények.