Öszvérépület

Lekerült a Blaha Lujza téri Corvin Áruházról a fólia, így megtekinthető az eredeti díszes palotahomlokzat. Pontosan mi is látható, és milyen értéket képvisel az 1926-ban megnyílt üzletház? Az ígért zöldítés hozzájárulhat a méltó környezet kialakításához.

Ilyen lesz a megújult Corvin Forrás: Corvin Áruház Ingatlanhasznosító Kft.

Budapest egyik legjelentősebb közlekedési és kereskedelmi csomópontja 1920 óta viseli ­Blaha Lujza nevét (a „nemzet csalogánya” évtizedeken át tagja volt a Nemzeti Színház társulatának, és amúgy is a közelben lakott). A Blaha Lujza tér 1–2. szám alatt a főváros első kőmozija, az Apolló állt, mígnem egy hamburgi nagykereskedő megvásárolta a területet, és áruházat építtetett a helyére.

A Corvin 1926. március 1-jén nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Első igazgatója, Lewin Miksa német vállalkozó „speciális szaküzletek elmés közösségének” nevezte, amelynek a 30-as években már 52 osztálya volt, és három utcára néző 33 kirakatával vonzotta a vásárlókat.

A Corvin Áruház 1920-ban
Fotó: EPITESZFORUM.HU

– Öszvérépület – állapítja meg róla sommásan Korompay Katalin építész –, jól jellemzi a kort, amely a szecesszió divatja után, de még a bauhaus és az art deco előtt historizáló elemekkel építkezett szabadon. A Corvin Áruház késő eklektikus stílusában viszontlátjuk a szecesszió ipari épületeinek magas, összefogott ablakait, amely azért már az art deco felé is mutat. A jó minőségben előállított, látszólag kétszintes palotahomlokzat valójában négy emeletet rejt maga mögött, mert az ablakok több emelet magasságban összefüggnek, illetve alig észrevehető fabetétekkel vannak elválasztva egymástól. Végül is dicséret illeti ­Reiss Zoltán tervező munkáját, aki ezzel a homlokzati elrendezéssel feloldotta a palota nagy tömegét, és arányos épületet alkotott. A Corvin Áruház az első pillanattól kezdve érzékeltette, milyen különleges funkciót szántak neki.

A hagyományos elemekkel operáló homlokzati díszítés Beck Ö. Fülöp és Pongrácz Szigfrid munkája. A bejárat mögött kétszintes, üvegtetős csarnokrész fogadta a vásárlókat – a választék a drága luxuscikkektől az olcsó, de jó minőségű árukig terjedt. Az országban elsőként, 1931-ben felépített mozgólépcső valósággal szenzációszámba ment. Csakhamar a vidékiek körében is divat lett a Corvinba járni, amihez az is hozzájárult, hogy az áruház a Keleti és a Nyugati pályaudvar felől egyaránt jól megközelíthető. A hangzatos reklámok mellett számos újítás kifejezetten a vidéki vásárlóréteget célozta meg: csomagküldő szolgálattal postán is lehetett árut rendelni, illetve a helyben vásárlóknak akár haza is szállították a csomagját. Népszerű volt az egypengős áruosztály, és itt vezették be először a szezonvégi kiárusítást is. Az épületben vendéglő, kávéház, menetjegyiroda és gyorsfényképészet működött, rendeztek divatbemutatókat és képzőművészeti kiállításokat, délutánonként pedig szalonzenével szórakoztatták a közönséget.

Az ötvenes évek első nagyáruháza
Fotó: Fortepan / UVATERV

A második világháború ennek is véget vetett. Bár a belső tér kiégett, az épület megmaradt, és az államosítást is megúszta egy névcserével (német tulajdonként a Szovjet Javakat Kezelő Hivatal birtokába került háborús jóvátétel gyanánt, majd 1952-ben a Szovjetunió „baráti adományaként” a magyar államé lett, és Budapest Nagyáruházként működött pár évig), de 1956-ban súlyos károkat szenvedett, és a hatvanas évekre életveszélyessé vált. A teljes körű felújítási tervnek része volt ugyan a homlokzat rekonstrukciója, de az igen sok pénzbe kerül volna, ezért inkább úgy döntöttek, olcsóbb és modernebb, ha az áruházat „becsomagolják”. A lux-flex alumíniumburkolat nem közvetlenül a falakra került, és a homlokzati díszeket sem verték le, de a rögzítés így is több rombolással járt, mint a világháború és a forradalom tűzharcai együttvéve. Az új köntöshöz mindenesetre új név is dukált: Centrum Corvin Áruház.

Az áruház „modern” burkolata, 1969
Fotó: Fortepan / Szepesfalvy Gábor

– A becsomagolásával meg akarták úszni a homlokzat helyreállítását és a tizenöt-húsz évenként időszerű karbantartást is – magyarázza Korompay Katalin. – A lux-flex nagy divat volt a 70-es években, de a modernizmus lázában azzal nem számoltak, hogyan öregszik majd az alumíniumburkolat, és milyen mikroklímát teremt, amikor a fémfelület a legnagyobb kánikulában visszaveri a napsugarat. Minden bizonnyal a környezeti hatás is hozzájárult, hogy az áruház a 2000-es évekre egyre inkább bazárrá változott.

A folyamatot belülről követhette végig András József, aki építészeti előadóként dolgozott a Centrum Corvin Áruház Fejlesztési és Műszaki Osztályán a nyolcvanas évektől kezdve.

– A „vas és acél országában” a Corvin még a külsejében se hordozhatta a korábbi, polgári világot, ezért inkább betakarták alumíniummal.

A kipufogógázokkal teli városi levegő és a savas eső viszont lepusztította az alumíniumot. Régi csillogása megfakult, és az áruház forgalma is visszaesett – emlékszik vissza András József a lux-flex borítású épületre. – Az ezredfordulón divatba jött plázákkal és bevásárlóközpontokkal már nem versenyezhetett. Mi lesz a sorsa? Önmagában gyönyörű ez az épület, de vaskos, méteres falaival szerintem nem tud majd áruházként funkcionálni. A ma elvárt vékony szerkezetű, tágas eladóterek helyett csak kis kutricákat lehetne ott kialakítani. Nem lepne meg, ha pár éven belül jól prosperáló szállodaként látnánk viszont.

Az épület további sorsa függ a belső kialakítástól – Korompay Katalin még emlékszik rá, hogy az első emeletre vezető széles főlépcső tetején hatalmas akvárium várta a gyerekeket –, de függ a külső környezettől is. Az utóbbi években többször is átépítették a Blahát, a nagy forgalom azonban itt adottság. Az ígért zöldítés minden bizonnyal hozzájárulhat a méltó környezet kialakításához. És a zebra. Miért ne lehetne a gyalogos- és az autósforgalmat összehangolni a föld színén? – kérdez rá az építész. – Az aluljáró ma már nem divat – mert az volt, nyugatmajmolás a hatvanas években –, méltatlan is leterelni az embereket a föld alá.