Szász László könyve Bánffy Miklós írói munkásságára összpontosít, ám jóval alaposabb körképet kapunk a sokoldalú erdélyi arisztokratáról, aki „a nemzetéért vállalt, társadalomtörténeti szempontból sürgetőbbnek érzett számtalan feladat teljesítése közti szünetekben” alkotta meg írói életművét. A kötet függelékében kronologikus életrajzi adatokat, alapműveinek kiadását, színműveinek ősbemutatóit, név- és intézménymutatót, valamint a Bánffyval foglalkozó tanulmányok és összefoglalók jegyzékét is megtaláljuk. Ugyancsak gazdag a lábjegyzetekben hivatkozott, Bánffyra vonatkozó forrásirodalom.
Hasonlóan a két világháború között működő elhallgatott vagy csak említés szintjén tartott irodalmi, történelmi jelesekhez, Bánffy recepciója is a rendszerváltozás után vehetett új lendületet. Konferenciák, tanulmányok, könyvek segítik kultúránkat meghatározó történelmi, művészeti tevékenységét újra a köztudat részévé tenni.
Fotó: Wikipedia Commons
Idén lesz száz éve, hogy Sopron népszavazással Magyarországé maradhatott, s ennek egyik keresztülvivője az akkor külügyminiszterként tevékeny Bánffy Miklós. A sikeres politikai pálya helyett mégis a visszavonulást, az erdélyi magyarság és kultúrája megmentését választja a bonchidai kastély ura, aki mecénása is lesz íróknak és magyar szervezeteknek, hasonlóan az Erdélyi Helikonnak helyet adó Kemény János báróhoz. Amit még elvállal a Szász szerint a mecénás és a gazda szerepkörére predesztinált író: az Országos Magyar Képzőművészeti Tanács elnöki tiszte 1927-ig.
„Eredetileg festő akartam lenni, és író lett belőlem” – vallja egy lányának írt levélben. Szász László irodalomtörténész jó érzékkel mindjárt az első két fejezetben a kritikusok két félreértését cáfolja: a Bánffyt, az arisztokratát dilettáns művészként meghatározókat és a szépíró helyett a dokumentaristát kiemelőket.
Fotó: MMA Kiadó
Írói fejlődésívet tár elénk a könyv a Kisbán Miklós álnéven publikáló Bánffy elsőként kiadott szecessziós meséitől novelláin, kisregényein, színművein át a monumentális Erdélyi történet trilógiáig. Helyet kap mellettük az elsősorban történészek számára fontos kordokumentumnak tartott Huszonöt év című visszatekintés 1945-ből, amely az államférfi tapasztalatait és olyan család múltját vetíti elénk, amely évszázadok óta részt vállalt Magyarország vezetésében.
