időjárás 15°C Vendel 2021. October 20.
logo

A hazaszeretet jutalma

Tóth Ida
2021.07.07. 22:15
A hazaszeretet jutalma

Nincs ok, a miért bármily román vagy szerb ifjú azt hihesse, hogy kevesebbet nyom vagy megfelelő tehetségekkel kevesebbet birna elérni a magyar államban, mint bármely más magyar születésű ember. S végre is a nemzetiségi különbségek sem nagyobbak, sőt még akkorák sem, mint azok, a melyek az öröklött vagyon különböző tömegeiből származnak. Mindenkinek könnyebb a sorsa, ha gazdag embernek születik, de a szorgalom és a képesség a legszegényebbet is a vagyon s a befolyás tetőfokára emelheti.

A nemzetek közt is az angolnak, a németnek, ma nagyobb szerep jut, de hány nemzet, a mely kicsiny és jelentéktelen volt, vált tulajdonságai folytán sorban irányadóvá a világtörténelemben! Vannak egyenlőtlenségek, a melyek, mint az emberi történet egész fejlődésének következményei, semmiféle jogintézmény által nem enyésztethetők, de a nemzetiségi különbség az államon belül nem ilyen természetű, s a hazához való ragaszkodás, a hazáért hozott áldozatok nagyobb mértéke mindig megtalálja jutalmát, – Magyarország ettől soha el nem zárkózott – azon befolyásban, a melyet az állam ezekért cserében készségesen nyújt. A hazaszeretet nem szorul magyarázatra s indokolásra; nagyjában és egészben a magyar állam, a mely törvényhozásában mindig igazságos volt, annak jutalmát úgy, mint eddig, ezentúl is mindig ki fogja szolgáltatni.

[…] A német irodalom és a német egység eszméjének alapjai a reformatió által lettek megteremtve; a mely körön belül pedig a németség elég erős volt, hogy az egyéb nemzetiségeket asszimilálja, abban megalakult a német birodalom. Ennek daczára léteznek, hódítás következtében, annak testén belül is különböző nemzetiségek: Észak-Schleswigben a dánok, Posenben és Poroszország keleti tartományaiban a lengyelek, a kikkel szemben erélyesebben tovább folynak az asszimilálási törekvések, mert jogilag különféle nemzetiségeket a német birodalom nem ismer. Ellenben a németség tetemes része kivül lakik a birodalom határain, Ausztriában és Svájczban. Ez utóbbiban föderalisztikus köztársaságban egyesültek három nagy műveltségnek töredékei, a németéi, a francziáéi és az olaszéi s egyenjogosultaknak el is ismervék. Ez azonban csak annálfogva lehető, mivel Svájcz sajátlagos geographikus jellege és helyzete teljesen kivételes. Magas hegység csomópontján, a mely könnyen megvédhető s nehezen hódítható meg, oly körülmények közt, a melyek minden szomszédos államra vonatkozólag fontosabbá teszik, hogy Svájcz bármely része inkább önállónak maradjon meg s ne kerüljön más, idegen állam uralma alá. […]

175 éve, 1846. július 3-án született Pulszky Ágost magyar jogfilozófus, szociológus, politikus, publicista
Fotó: Ellinger Ede – Vasárnapi Ujság, 1894, 29. szám, Közkincs- commons.wikimedia.org

Svájcz föntartásához nagyobb mértékben járul a környező államok kölcsönös féltékenykedése, ez kifejezést nyer nemzetközileg kimondott neutralitásában épen úgy, a mint ezt analóg körülmények a szintén két nemzetiségű Belgiumra vonatkozólag előidézték. De a nemzetiség helyzete ez államokban nem szolgálhat irányadóul más államokra, a melyeknek saját erejükből kell magukat fentartaniok, és a melyekben a nemzeti állam nem a különféle nemzetiségek közreműködéséből, hanem abból származott, hogy azok egyike az állami alakulásban és vezetésben túlnyomó és irányadó szerepet vitt.

(Pulszky Ágost: A nemzetiségről, 1901. DTT – Magyar Jogi Portál 2019 – Országgyűlési Könyvtár)

Pulszky Ágost – nemesi család sarjaként – 1846. július 3-án született Bécsben, Pulszky Ferenc és Walter Teréz nagyobbik fiaként. Apja Kossuth Lajos közeli barátja, a szabadságharc idején minisztériumi államtitkár, az Országos Honvédelmi Bizottság tagja, a Szemere-kormány meghatalmazott londoni követe, majd a szabadságharc után az emigráció vezéralakja, a kiegyezést követően pedig a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Gyermekkorát atyjával, külföldi száműzetésben töltötte. Gimnáziumi tanulmányait Londonban és Turinban (ma: Torino) végezte. Az emigrációs éveknek is köszönhetően a több nyelvet kiválóan beszélő fiatal Pulszky, apja akaratának megfelelően a pesti egyetemre jött jogot tanulni.

[…] Az 1871-es országgyűlési választásokon (25 évesen) képviselővé választották, mandátumát több cikluson keresztül megőrizte. Itt kell megemlíteni politikai (politikaelméleti) felfogását tükröző parlamenti beszédeit.

A politikának tudományos politikaként való felfogása és művelése jellemezte parlamenti közszerepléseit. Élete e szakaszában történeti, politikaelméleti, társadalmi, oktatási, társadalomfilozófiai tárgyú írásai láttak napvilágot (Az egyetemi kérdések Magyarországon, A nemzetiségről, Társadalmi czéljogok), emellett élénk érdeklődést mutatott a demokrácia, a kormányzat, a parlamentarizmus és a munkáskérdés problémái iránt.

Pulszky Ágostot jog- és államtudományi kutatásai, jogfilozófiai és jogbölcseleti tanulmányai kora elismert tudósai közé emelték. Nevéhez fűződik a szociológiai szemléletű társadalomtudományi gondolkodás magyarországi meghonosítása. Támogatásával jött létre 1900-ban a Huszadik Század című folyóirat. 1901-ben az akkor alakult Társadalomtudományi Társaság első elnökévé választották. Többek szerint „valódi polihistor” volt, akit számos társadalomtudományi ág érez magáénak. Jogi, politikai, szociológiai művekből álló könyvtára, az ún. Pulszky-gyűjtemény 1939-ben – Nagy Miklós könyvtárigazgatói működése alatt – került az Országgyűlési Könyvtárba.

Százhetvenöt éve, 1846. július 3-án született Pulszky Ágost jogász, országgyűlési képviselő, politikus, szociológus.