Nincs ok, a miért bármily román vagy szerb ifjú azt hihesse, hogy kevesebbet nyom vagy megfelelő tehetségekkel kevesebbet birna elérni a magyar államban, mint bármely más magyar születésű ember. S végre is a nemzetiségi különbségek sem nagyobbak, sőt még akkorák sem, mint azok, a melyek az öröklött vagyon különböző tömegeiből származnak. Mindenkinek könnyebb a sorsa, ha gazdag embernek születik, de a szorgalom és a képesség a legszegényebbet is a vagyon s a befolyás tetőfokára emelheti.
A nemzetek közt is az angolnak, a németnek, ma nagyobb szerep jut, de hány nemzet, a mely kicsiny és jelentéktelen volt, vált tulajdonságai folytán sorban irányadóvá a világtörténelemben! Vannak egyenlőtlenségek, a melyek, mint az emberi történet egész fejlődésének következményei, semmiféle jogintézmény által nem enyésztethetők, de a nemzetiségi különbség az államon belül nem ilyen természetű, s a hazához való ragaszkodás, a hazáért hozott áldozatok nagyobb mértéke mindig megtalálja jutalmát, – Magyarország ettől soha el nem zárkózott – azon befolyásban, a melyet az állam ezekért cserében készségesen nyújt. A hazaszeretet nem szorul magyarázatra s indokolásra; nagyjában és egészben a magyar állam, a mely törvényhozásában mindig igazságos volt, annak jutalmát úgy, mint eddig, ezentúl is mindig ki fogja szolgáltatni.
[…] A német irodalom és a német egység eszméjének alapjai a reformatió által lettek megteremtve; a mely körön belül pedig a németség elég erős volt, hogy az egyéb nemzetiségeket asszimilálja, abban megalakult a német birodalom. Ennek daczára léteznek, hódítás következtében, annak testén belül is különböző nemzetiségek: Észak-Schleswigben a dánok, Posenben és Poroszország keleti tartományaiban a lengyelek, a kikkel szemben erélyesebben tovább folynak az asszimilálási törekvések, mert jogilag különféle nemzetiségeket a német birodalom nem ismer. Ellenben a németség tetemes része kivül lakik a birodalom határain, Ausztriában és Svájczban. Ez utóbbiban föderalisztikus köztársaságban egyesültek három nagy műveltségnek töredékei, a németéi, a francziáéi és az olaszéi s egyenjogosultaknak el is ismervék. Ez azonban csak annálfogva lehető, mivel Svájcz sajátlagos geographikus jellege és helyzete teljesen kivételes. Magas hegység csomópontján, a mely könnyen megvédhető s nehezen hódítható meg, oly körülmények közt, a melyek minden szomszédos államra vonatkozólag fontosabbá teszik, hogy Svájcz bármely része inkább önállónak maradjon meg s ne kerüljön más, idegen állam uralma alá. […]
