Vállveregetés nélkül

Nem az számít, ki tudta megvédeni a saját lakosságát. Csakis a lojalitás és a sorba rendeződés számít.

A legutolsó bezzeggyerek Belgium, amely most, a harmadik hullám lecsengésekor hirtelen rengeteg embert be tudott oltani. Jelenleg Belgium nagyjából 42 százalékra tornászta fel a beoltott állampolgárok arányát, ezzel saját magához képest valóban jól teljesít, de a szinte ugyanakkora Magyarország (9,8 millió kontra 11 millió Belgium javára) produkciója nem hozott elismerést. Ezzel együtt az is kiderült, hogy azért az ördög itt is a részletekben rejlik, a belgiumi lakosság tíz százaléka vagy nem kap semmiféle meghívást vakcinára, vagy kap, de azt nem érti a nyelv miatt. Emellett a nagy megugrás főleg Flandriának köszönhető, a flamandok fogadták el az oltást, a hagyományosan szkeptikus, rá­adásul a Fran­ciaországból érkező hírekre különösen fogékony vallonok nem járultak nagy számban orvosaikhoz.

Az oltási statisztikák rengeteget elárulnak egy-egy ország viselkedéséről, a lakosság általános szkepticizmusáról vagy fegyelmezettségéről. Hollandiában, Franciaországban vagy Németországban rendszeresek voltak a tüntetések a korlátozó intézkedések ellen, Közép-Európában mindez egy maroknyi ember érdektelenségbe fulladó játéka maradt. A franciáknál az oltási hajlandóság mindig alacsony volt, az is maradt, hamar eljött a pillanat, amikor az emberek már nem akarták felvenni a vakcinát, hiszen lám, a járványgörbe ellaposodott, a veszély elhárult. Hollandia pedig azzal szembesült, hogy épphogy feloldotta a korlátozott jogkörű, ügyvezető kormány a legtöbb járványellenes intézkedést, máris itt az újabb variáns, amely magával hozza az esetleges újbóli korlátozások elrendelését. Mark Rutte kormányfő bocsánatot kért, amiért túl hamar döntött a feloldásokról. A hollandok pedig nem tudják, csak egy hét volt maszk nélkül, hogy mikorra várható a döntés. De legalábbis kellemetlen ez a bizonytalanság, főleg egy ilyen telet és tavaszt követően.

Egyetlen ország se azért dönt a védekezési módszerekről, hogy később ezért megveregessék a vállát, de a világsajtó által közvetített kép egyértelműen befolyásolja az államokról alkotott képet. Ezért is szomorú látni, hogy a tények semmit se jelentenek a védekezés kapcsán, a magyar eljárások során szerzett tapasztalatokat nem fogja átvenni az unió, nem fogja elismerni egy-egy ország, esetleg maga az Európai Bizottság, hogy a magyar út helyes volt.

Mert valójában nem arról szól ez a történet, hogy ki egészséges és ki beteg. Nem az számít, ki tudta megvédeni a saját lakosságát. Csakis a lojalitás és a sorba rendeződés számít, az a helyesen vezetett ország, amely kivárta a sorát, buzgón bólogatott a bizottsági döntések hallatán, és behúzta a megfelelő rubrikákba a halottak számát.

A lojális és csendes országok megkapják esetleg a dicséretet, a simulékony diplomaták hazaviszik a nagy és elegáns brüsszeli vezetők mosolyát. A rebellis, mást akaró és önmagáért tevő, küzdő Magyarország csakis rossz lehet, hiszen olyan vakcinát vásárolt, amelyre nem tette rá a pecsétet a bizottság. A végeredmény pedig az, hogy a Puskás Arénában táblás ház előtt rendeztek három Európa-bajnoki mérkőzést, maszk nélkül ünnepeltek a magyarok és kis részben a franciák, csehek, hollandok és portugálok, s nem lett belőle káosz, nem lett verekedés, nem lett berobbanó fertőzés. Csak három meccsre való felfüggesztés, persze, de ez már nem ugyanaz a sztori. Csak ahhoz nagyon-nagyon közeli, ha az okokat nézzük.