A keresztények közössége nem intézmény, hanem azoknak az embereknek a csoportja, akiknél hitük és céljaik azonossága, a közös oktatás és kulturális háttér lehetővé teszi, hogy együtt alkossák a nemzet tudatos gondolkodását és lelkiismeretét. A különböző alternatívák vizsgálata után vonható le a következtetés, hogy a társadalom mozgásának egyetlen reményteli iránya, amely lehetővé teszi, hogy virágozzon és teremtő maradjon a civilizáció, az a kereszténnyé válás, amely magában foglalja a fegyelmezettség, kényelmetlenség és megpróbáltatások vállalását. Ebben a társadalomban az emberek természetes célja: „az erényes és jó élet a világban” lenne a mindenki által elismert cél.
Olyan társadalmi problémákkal nézett szembe a szerző, amelyek ma is jelenvalók: a profit fontosságának társadalmi elvvé váló eltúlzása, különbség a természetes erőforrások felhasználása és kihasználása között. Bár Eliot szakértőként nem akar fellépni, az erkölcsi gondolkodás feljogosítja annak kimondására, hogy a fogyasztásra épülő társadalom újraértelmezése szükséges a keresztény alapelvek szerint.
A T. S. Eliotra jellemző kiegészítések sokasága – végjegyzet, utóirat, függelék – árnyalja a nagy műveltségű gondolkodó szövegeit, amelyeket az előszóban L. Simon László, az utószóban Molnár Attila Károly ismertetései gazdagítanak az olvasó számára.
(T. S. Eliot: Egy keresztény társadalom eszméje. Századvég Kiadó, Budapest, 2021, 135 oldal. Ára: 2390 forint)
