A település 1839-ben egyszer már el is nyerte a mezővárosi rangot, de ettől az 1872. évi közigazgatási reform keretében megfosztották, és nagyközséggé nyilvánították. A városi öntudatot azonban nem tudták elvenni az itteniektől.
– Nagyon sokat tettünk az elmúlt 15 évben azért, hogy a várossá nyilvánítás pályázati követelményeit megugorjuk – kezdi városa bemutatását Répás József, aki 2006 óta immár negyedik polgármesteri ciklusánál tart. A hajdan közadakozásból állított Kossuth-szoborral ékesített téren lévő, XIX. században épült kedves, tornácos községházában fogad, rögtön előrebocsátva, hogy már tervezik a polgármesteri hivatal mai igényeknek megfelelő épületét a város új központjában. A falon az 1905-ös képviselő-testületet ábrázoló csoportkép: hamisítatlan pödört bajszos parasztpolgárok keménykalapban, felöltőben, pocakon feszülő mellények zsebéből kilógó óralánccal. „Nyakas kunok” – mondták rájuk akkoriban.
Bemutatják a pályázati dokumentációt, benne statisztikai adatok sokasága a városiasság bizonyítékaival, az elmúlt másfél évtized eredményeivel: a településre hozott tízmilliárdos nagyságrendű állami és uniós támogatások révén megvalósult út- és járdahálózati fejlesztéseket, a bölcsődei, óvodai, iskolai kapacitások növelését, a térséget ellátó új egészségházat, a saját laborháttérrel rendelkező orvosi rendelőket, a helyi társadalmi életet is erősítő, többfunkciós sportcsarnokot, a térségi szerepet betöltő művelődési központot. A polgármester nem titkolt büszkesége a település által támogatott, a megyei I. osztályban játszó Pereg SE focicsapatata.
„Nagyágyúk betelepülése”
A településközpont felé vesszük az irányt.
A széles, mezővárosias főutcán – amely valójában a dél felé haladó 51-es főút része – kétoldalt egymást érik az üzletek és kisvállalkozások. Az itteni emberek vállalkozó szellemének hála ismeretlen fogalom a munkanélküliség, sőt munkaerőhiány van, mert aki végképp nem talál a képzettségének megfelelő állást helyben, az bejár a 36 kilométerre fekvő Budapestre autóval, busszal vagy vonattal. Az új városközpont egy tágas, parkosított tér köré szerveződik. Közepén IV. (Kun) László király ezredforduló évében emelt bronzszobrával, a tér másik oldalán a még felújítás előtt álló általános iskola egy többfunkciós sportcsarnok jókora tömbjével. Ezenkívül van még két általános, egy szakképző- és szakiskola is, a tervek között pedig szerepel termálvízzel üzemeltetett uszoda építése is. Valószínű, hogy a városi kritériumok között Kiskunlacháza esetében a település gazdasági kilátásai szerepeltek a legnagyobb súllyal.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!