Például: „Az alapbetegség felkutatása természetesen adekvált kezelést tesz lehetővé.” „Az előadáson szó esett a különböző funkciókat betöltő emberek helyes megszólításáról, az adekvált öltözködésről, megjelenésről, valamint az elvégzendő feladatok hatékony rangsorolásáról.”
Helyettesíthető még ez az idegen szó a megfelelő, odaillő, hozzáillő szinonimákkal is. Ugyanilyen az originált alak is, erre már több mint 21 ezer találat van! Például: „Lehet, hogy ez az originált csomagolás hamisítványt rejt?” Az egyik blog írója így jellemzi ezt a kifejezést, jelezve azt, hogy sokan igének vélik az originál szót, és befejezett melléknévi igenevet képeznek belőle: originált.
„Legtöbbször apróhirdetések szövegében vagy piaci termékek mellé kirakott kolbászos-süteményes papírtálcára filctollal ráírva lehet észrevenni, hogy az eredeti, bontatlan csomagolásra mint originált termékre hívják fel a figyelmet. Ez kérem, nem egy ige! Nincs ilyen, hogy én originálok, te originálsz, ő originál. Ez olyan, mintha a hamutálat elragoznánk: én hamutálok, te hamutálsz, ő hamutál, illetve a Markos‒Nádas-klasszikus: én trafok, te trafsz, ő trafik.” A köznyelvi, helyes szó az originál, a jelentése pedig eredeti, valódi. Tehát originál a csomagolás, azaz bontatlan, ép.
Az úgynevezett hiátustörvény érvényesülésekor is egy hang, egy gyenge j betoldása történik meg szóban. Ha két magánhangzó között hangűr támad, azt igyekszünk beszédünkben megszüntetni, főleg, ha a két egymást követő hang különböző hangrendű, vagyis magas és mély: fiú, tea, dió. Egy gyenge j-vel ejtjük ezeket a szavakat, de természetesen nem írjuk úgy.
Borítókép: Pixabay
