Bivalycsordák nyomában

Lényegesen gyorsítja az autós forgalmat a Tiszaugnál épülő híd, amely a Kecskemét és Békéscsaba között közlekedők számára jó hír elsősorban. Az M44-es gyorsforgalmi út fejlesztése a tiszaugiak helyzetén is javít majd, hiszen nemcsak felnőttek ingáznak a Tiszán túli településekre, a gyermekek is Lakitelekre járnak iskolába, de a turizmusnak is valószínűleg lendületet ad.

20211102 tiszaug varos kep taj muzeum hid epitkezes havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

Több száz szürke marhát, bivalyt hajtanak át minden év tavaszán Földvári László és segítői a régi tiszaugi hídon a tiszaalpári legelőkre, ahol az állatállomány általában novemberig marad, amikor visszavezetik a téli szálláshelyre. Valódi turistaattrakciója ez a településnek és környékének. Ilyenkor bárki beállhat a hajtók közé.

A látványos hagyományőrző esemény idén ősszel valószínűleg elmarad. Ebben az is közrejátszik, hogy a lábasjószág terelése többórás forgalomkorlátozást követel, ami nem mindig oldható meg. Nem így lesz ez a jövőben, hiszen a Kecskemétet Békéscsabával összekötő M44-es gyorsforgalmi úton már megkezdődött az új híd műszaki átadása. A létesítmény ekhós szekérre emlékeztető felszerkezete, deformált ellipszis alakú pilonjainak (tartószerkezeti elemeinek) együttese, a ferde kábeleken függő hídpálya, a rögzítésre használt szabad kábelek legyező formájú elrendezése egyedülálló lesz Európában, a világon is csak néhány hozzá hasonló épült. A munkálatokkal jól haladnak, ottjártunkkor már az utolsó simításokat végezték a munkások a szakadó esőben. Az 556 méter hosszú műtárgy hatással lesz az itt lakók életére is.

Az egy főre jutó híd Tiszaugon a legtöbb, szoktam mondani. Van egy vasúti híd, amelyen régebben közúti forgalom is bonyolódott. Majd emeltek mellé egy közúti hidat is. A legújabb ettől nyolcszáz méterre, a folyásnak felfelé épül

– magyarázza Káré Gábor, a Bács-Kiskun megyei község polgármestere tiszaugi hivatalának tárgyalójában, ahol a térképen is megmutatja, hol mi merre folyik és halad. Merthogy Tiszaugon nemcsak hídból van több, Tiszából is. Van a folyó, és van a folyó holtága, amely legalább annyira közkedvelt, ha nem jobban, mint maga a Tisza. Persze nem mindig volt így. Mert ahol sok a víz, ott sokszor okozott nem kívánt meglepetést, amikor nagyobb esőzésekkor kilépett a medréből, és elvitte a falut. Tiszaugon többször is megtörtént ez a múltban.

Erről leginkább a legismertebb tiszaugi halászdinasztia tagja, Király Zoltán tudna hosszan beszélni. Épp az öcsödi halastónál végzi napi teendőit, amikor telefonon elérjük. Már a dédszülei is a Tiszánál laktak, mert a víz jelentette az életüket. Az sem tudta őket távolabbra kényszeríteni, hogy nemegyszer elöntötte a megáradt folyó a házukat. Nem véletlen, hogy bár karosszérialakatosnak tanult, Zoltán is halász lett, sőt tulajdonosa és vezetője egy halászati cégnek. A családi tradíciók, az apáról fiúra szálló mesterség továbbörökítésének fontossága nem engedte pályát váltani. Ma gépesítetten, nagy tételben tenyészti a halat saját tavain, Öcsödön, Csongrádon, Szentesen és Szolnokon.

Visszatérve a hídra Káré Gábor polgármester elmondja, nem csak Kelet-Magyarországon várják az átadást. Bízik benne, hogy Tiszaugnak is jót fog tenni, hiszen aki messzebbre jár dolgozni, gyorsabban ér majd be a munkahelyére, korszerű, biztonságos úton közlekedhet, magyarázza a polgármester, és elsimítja a térképen a gyűrődéseket. Bár az M44-es egyelőre Lakitelekig készül el, a Tiszaugban élők türelmesek. Jobbára Kecskemétre járnak dolgozni, ahová a régi „negyvennégyesen” is 20-25 perc alatt eljutnak személyautóval. Sőt már akkor is a kiskun megyeközpontba jártak ügyes-bajos dolgaikat intézni, amikor 1999-ben népszavazással elpártoltak Jász-Nagykun-Szolnok megyétől. Az akkori vezetőség úgy látta, sokkal több perspektívát kínál számukra Bács-Kiskun megye. Épp helyezkedés zajlott, Kecskemétnek üdülőterület kellett. Ennek tulajdoníthatóan alakult ki Lakiteleken Tőserdő, Tiszakécskén Kerekdomb. Tiszaug is azt látta jónak, ha átáll, csatlakozik hozzájuk.

Ha ránézünk a térképre, látszik, hogy a holtág olyan, mint egy patkó, szinte összeér a két vége. Az elgondolás az volt, hogy a közrefogott szigetrészt üdülőfaluvá alakítják

– mondja a polgármester.

A településnek megközelítőleg 320 lakott ingatlanja van, ehhez társul több mint kétszáz nyaralóépület. A tiszaugi turizmus a 2000-es árvíz után kezdett el hanyatlani, az ártéren álló házakat rendre elhagyták. Az utóbbi években kezdték a helyet ismét felfedezni. Számos ingatlan gazdát cserélt, az új tulajok épületfelújításba kezdtek. Ma már táblák hirdetik az idegenforgalmi szolgáltatásokat, van egy Bárka a Tiszához elnevezésű vendégfogadó is, szállodák, panziók létesültek a községben, egész nyáron telt házzal működnek. Míg lakóházat már négymillióért is lehet venni Tiszaugon, egy-egy nyaraló ára az ötvenmilliót is eléri. Az új híd és a gyorsforgalmi út valószínűleg még felkapottabbá teszi az üdülőtelepet. Különösen, ha felélesztik a ma egyelőre csak az emlékezetben élő, az ötvenes években népszerű, öltözőkabinokkal, focipályával, fövenyes parttal kialakított Tisza-parti strandot.

A nagy őszi esőben nem épp kellemes a sétálgatás, de vállaljuk a megpróbáltatást: átgyalogolunk a szemközti kúriához, amelyről a legenda azt tartja, II. Rákóczi Ferenc fejedelem vadászkastélya volt. Az utcán és a magánházak udvarain növénykülönlegességek vonzzák a tekintetet. A mocsári ciprusok, a mamutfenyők és a liliomfák Radvány László tiszaugi születésű üzletember kezdeményezésére kerültek nagy számban a településre, a lakosság védnökséget vállalhatott felettük. Amíg átérünk a túloldalra, az elöljáró kifejti, miért igaz az állítás, miszerint Magyarországon nincsenek távolságok. Budapestre a legrosszabb esetben is két és fél órát utaznak busszal. A vonat naponta háromszor áll meg a köz­ségükben, de nem nagyon veszik igénybe. Az állomásépület romokban, a sínek javát felszedték. Pedig eredetileg nagy vasúti forgalom bonyolódott itt, több sínpár futott párhuzamosan. A községnek két megállója is volt: a főállomást kevesebben használták, inkább a hídfőnél lévőhöz jártak ki, az volt közelebb.

A Luby–Bánhidy-kúria, az Üchtritz-Amadé ­család hajdani lakóháza – amelynek falai között Üchtritz-Amadé Emil gróf felesége, Bánhidy­ Stefánia bárónő néha regényírásra adta a fejét – a katolikus kápolna mögött sejlik fel. Ebben az épületben működött az iskola. Ám tizenvalahány éve előbb a felső tagozat, majd az alsó tagozat is megszűnt. Azóta Lakitelekre járnak iskolába a tiszaugi gyerekek, iskolabusszal. A helyzet ma sem reménykeltő. Amikor a felső tagozat átkerült a szomszédos településre, még 108 tanuló volt, ma elsőtől nyolcadik osztályig 52. Az óvodába húszan járnak, így egyelőre számításba se jöhet, hogy újranyissák a tanintézményt. Marad az ingázás, ami időben lényegesen rövidül, miután átadják az „ekhós” hidat a Tiszánál.

Borítókép: A hagyományos idegenforgalmi attrakciónak számító jószághajtás most elmarad az ötszázötvenhat méter hosszú új híd építése miatt. (Fotó: Havran Zoltán)