Fekete özvegy

A leghíresebb éveiben csak Lady Guccinak hívták. Az olasz divatmárka arca volt: ragyogás, luxus, hatalom, az élet javainak habzsolása. A vád szerint 1995-ben ő adott megbízást férje meggyilkolására, amelyért büntetését le is ülte. A személyisége izgatta Ridley Scott amerikai rendezőt A Gucci-ház című filmjében. De ki is ő valójában?

Patrizia Reggianit már gyermekkorában tejben-vajban fürösztötték. 1948-ban született az olasz Modena melletti Vignola kisvárosban. Anyja pincérnő volt, aki később hozzáment egy jómódú milánói, korosabb üzletemberhez, Ferdinando Reggia­nihoz. Elkényeztetett kislányuk minden vágyát teljesítették. Egyetlen óhaját kivéve: bár a család tehetős volt, annyira azonban nem, hogy szabad bejárása lett volna a társadalom felsőbb köreibe. Így ennek kijárása Patriziára hárult. A nagyratörő lány ezért szorgalmasan látogatta az estélyeket, a gálarendezvényeket, a bulikat, ahol előfordulhatnak a „jó társaság” már felnőtt fiúgyermekei.

Aztán egyszer csak megjelent a nagy ő: 1970 novemberében találkozott Maurizio Guccival, a GG márkajelű Gucci divatház egyik örökösjelöltjével. Ekkor huszonkét évesek voltak. De korántsem volt mindkettejüknél szerelem az első látásra. Patrizia alig vette észre a hallgatag, lófogú fiatalembert, aki viszont azonnal beleesett. Pikánsnak, szemtelennek és rendkívül bájosnak találta a lányt, nem olyannak, akiket a „jó társaságból” eddig bemutattak neki. Később Patrizia is más szemmel kezdte nézni a fiút, ugyanis leesett neki, hogy pont arra vágyik, amit Maurizio nyújthat: a gondtalan életet, a gazdagságot és a luxust. Három év múlva egybekeltek, annak ellenére, hogy Maurizio apja ellenezte a frigyet, aki szerint ez a lány kizárólag a fia pénzére hajt, és véleményét nem rejtette véka alá.

A Gucci nevet mindenki ismerte Olaszországban, de ekkorra már szerte a világban kezdték létrehozni érdekeltségeiket, boltjaikat. A cégalapító Guccio Gucci még az 1910-es években londinerként dolgozott egy londoni hotelban. Más megutálta volna a bőröndöket és táskákat, amelyeket neki kellett naphosszat pakolnia, felvinni a lakosztályokba, ő azonban szerelmes lett a szép darabokba. Különösen az amerikai vendégek finoman kidolgozott, elegáns bőröndjei ragadták meg a képzeletét, innen jött az ötlet, hogy egyszer majd ő is hasonlókat fog gyártani.

Hazatérve százegy évvel ezelőtt megalapította vállalkozását. Ő is megkövetelte, hogy kizárólag minőségi termékek kerüljenek ki firenzei műhelyéből. Az odaadó munka meghozta gyümölcsét, a Gucci cég egyre ismertebbé vált Olaszországban. A cégtulajdonosnak öt fiúgyermeke született, ők már elegendőek voltak ahhoz, hogy létrehozzák a Gucci-klánt annak minden velejárójával, az egymásért való kiállással, a másokkal és az örökségért folytatott könyörtelen harcokkal. De a kezdetekben nem mindet érdekelte az egyre terebélyesedő divatház. Rodolfo például színészettel foglalatoskodott Maurizio d’Ancora álnéven. A 30-as években ismert olasz sztárt, Sandra Ravelt vette feleségül. Az ő egyetlen gyermekük Maurizio, akinek keresztneve az apa művésznevéből eredt.

Bár Rodolfo óva intette a házassága tervétől, a fiú határozott lendületet vett az igen kimondása után. A pár valóban összeforrt. Patrizia egy későbbi interjúban így beszélt erről az időszakról: „Velem Maurizio szabadnak érezte magát, egy csapatot alkottunk.” A fiatal pár megkezdte New York „ostromát”: hajszolták a bulikat, állandó vendégei voltak a diszkóbároknak, az amerikai felső körök is befogadták őket. Jackie Onassis és a Kennedy fivérek elfogadták a New York-i 5. sugárúton lévő lakásukba a vacsorameghívást. A szerelem dühöngött köztük, a két keresztnév egyesítéséből „Maurizia” feliratú rendszámtábla díszítette kocsijukat. Még Rodolfo is megbékélt menyével, ő finanszírozta a pár igen költséges, kicsapongó életvitelét. De különösen akkor jött el a béke, amikor 1976-ban megszületett az első lányuk, Alessandra. Ha megunták a hedonista életmódot, akkor a St. Moritz-i villájukban vagy a családi jachton pihenték ki fáradalmaikat. 1981-ben megszületett második lányuk, Allegra.

A fiatalok 1982-ben költöztek haza Milánóba. Maurizio egyre jobban kezdett érdeklődni az üzlet iránt, és ebben számított felesége tanácsai­ra. Rá egy évre Rodolfo meghalt, a Gucci-birodalom fele fiára szállt. Jöttek a viták, előbb családtagjaival, majd a feleségével is, aki szemére hányta rossz döntéseit. Aztán 1985-ben egy napon Maurizio hagyott egy üzenetet, hogy másnap a magángépén Firenzébe kell utaznia. De a rákövetkező nap nem jött vissza. Egy barátjával üzente meg, hogy nem is fog hazatérni. Patrizia megértette, hogy vége a házasságuknak.

A családdal vívott hosszú örökösödési harc után Maurizio 1993-ban lett a Gucci-ház kizárólagos feje. Ám hatalmát arra használta fel, hogy eladja a birodalmat egy bahreini befektetőcégnek. (Jelenleg a francia Pinault-csoport, a luxusmárkákat készítő vállalkozás a tulajdosona.) Ebben az évben a Gucci pár elvált, Patrizia 1,47 millió dolláros éves tartásdíjat kapott, de ezentúl nem használhatta a Gucci nevet. Maurizio ráadásul már korábban gyermekkori szerelmével, Paola Franchival jelent meg nyilvános rendezvényeken. Ez különösen dühítette Patriziát, ugyanis ő is ismerte a nőt.

Barátok közt nemegyszer elmondta, hogy mennyire szeretné holtan látni volt férjét. Szavai meghallgatásra találtak. Az egyik barátnő, Pina Auriemma komolyan vette Patrizia bánatát, és kezdte megszervezni a gyilkosságot. Későbbi elmondása szerint a volt feleség nem hitt abban, hogy a barátnőnek valóban vannak nápolyi bűnözői kapcsolatai és megbízást adott egy bérgyilkosnak. De ez történt: 1995. március 27-én Milánó szívében lévő irodájában lelőtték Maurizio Guccit. A rendőrség már a kezdetekkor Patriziára mint felbujtóra gyanakodott, aki a naptárában erre a napra csak egyetlen szót jegyzett be: Paradicsom. A gyilkosság másnapján megjelent Maurizio villájában, és azonnal kiköltöztette az ott élő Paola Franchit, helyét ő és lányai foglalták el.

Két évre rá Patriziát letartóztatták, ekkorra már a közbenjáró barátnő és a bérgyilkos is lakat alatt volt. Amikor a rendőrök beállítottak érte, kis időt kért, hogy átöltözzön. Majd megjelent talpig Gucciban, elvégre ő volt „a világmárka Liz Taylora”. A cégre nézve lehetett volna ez a nagy bukás kezdete, de nem az lett, hanem a véres esemény hatására még többen kezdték venni a Gucci termékeket. Egyesek szerint Patrizia új életet lehelt a hanyatló vállalkozásba. Az ezredfordulón kezdte letölteni 26 éves börtönbüntetését.

A fegyintézetbe nagy halom Gucci bőrönddel érkezett, tele luxustermékekkel, de meglepetésére közölték vele, hogy itt csak egyszerű kék ruhát lehet hordani.

Azért még itt is kivételeztek vele, némi luxust itt sem kellett nélkülöznie. Rabokat alkalmazott szolgaként, és bár nem lehetett volna, háziállatot is tartott, Bambit, a vadászgörényt. 2011-ben felajánlották neki, ha állást szerez, akkor feltételes szabadlábra helyezik. „Életemben sohasem dolgoztam, nem most fogom elkezdeni.” De aztán három év múlva megváltoztatta véleményét, egy ékszergyártó cégnél szakértőként helyezkedett el, és kitárultak előtte a börtön kapui. A ma 73 éves Patriziát ritkán keresik fel lányai, akik Svájcban élnek, és élvezik apai örökségüket. Néha ad egy nagyobb interjút, de mindig homályban hagyja az arra vonatkozó kérdést, hogy ő adott-e megbízást Maurizio meggyilkolására. A mostani film természetesen felkavarta a pezsgést körülötte. Azt viszont sérelmezte, hogy az ő szerepét alakító Lady Gaga nem kereste meg még egy udvariassági látogatásra sem.

Borítókép: Lady Gaga és Adam Driver színészek Ridley Scott rendezővel A Gucci-ház milánói forgatásán 2021 márciusában (Fotó: AFP)