Műhelymunka

Közel hatvan évig élt Etyeken, a Magyar utca 65. szám alatti házban a Csákvári Nagy Lajos–Csókos Varga Györgyi képzőművész házaspár, akiknek nyolc gyermekük született. Később a család harmincöt unokával és több mint száz leszármazottal gyarapodott. Az Etyeki Műhely Alapítvány által gyönyörűen felújított emlékházban az egyik unoka – Lucza Zsigmond festőművész – a családjukról és a most látható kiállításokról mesélt.

A nagyszülők a főiskola alatt házasodtak össze. Egy ideig Zuglóban éltek, majd Csákvárra költöztek, ahol tanárként dolgoztak. Közben sorban jöttek a gyerekek. Az ötödik után föladták a szolgálati lakásukat, és Etyekre költöztek, ahol felajánlottak számukra egy épületet: az egykori elhagyatott, romos járványkórházat. 

Ezt a házat, ahol most vagyunk. Amikor 1955-ben megérkeztek, az épületnek sem ablaka, sem ajtaja nem volt. Így kezdték meg itteni életüket.

A művészházaspár, Csókos Varga Györgyi és Csákvári Nagy Lajos arcképe. Fotó: Kurucz Árpád

A hatvanas évek végéig munkásságukban a festészet és a mozaikozás volt meghatározó.

A Barcsay Jenő tervei által készült mozaikok a volt Nemzeti Színház előcsarnokában és a Miskolci Egyetemen ma is láthatóak. Gyulán, Győrben, Etyeken és számos más helyen is megtalálhatóak a munkáik. A hetvenes években Csákvári Nagy Lajos beleszeretett a szobrászatba, különösen a fába, Csókos Varga Györgyi életében pedig a szövés vált elsődlegessé. 

Az akkori kultúrpolitika hármas elve szerint a művész házaspár a három T-ből a tűrt kategóriába tartozott, nem üldözték őket, de támogatást sem kaptak. A hetvenes években több alkalommal is külföldre látogathattak.

Csókos Varga Györgyi 1974-ben két művész gyermekével mutatkozott be egy tárlaton Toulouse-ban. Akkor találták ki és használták először az Etyeki Műhely nevet, amelynek keretein belül később alkotó közösség is létezett.

A hetvenes évek közepén a nagyszülők, akik tagjai voltak az utóbb „nomád nemzedék”-nek nevezett mozgalomnak, hagyományőrző táborokat szerveztek, ahol többféle mesterséggel foglalkoztak. Az ország minden részéből érkeztek hozzájuk tanítványok.

Haláluk előtt a nagyszülők nem rendelkeztek az örökségükről. Az évek során az etyeki ház egyre romosabb állapotba került, és félő volt, hogy a műalkotásokban is komoly károk keletkeznek.

– Az épületet édesapám, Lucza Gyula, Csákvári Nagy Lajos veje újíttatta fel – meséli Zsigmond. – 2018-ban megvásároltuk az ingatlant, és garantáltuk, hogy a benne lévő örökséget, amíg a nyolc örökös egyöntetűen szeretné, tároljuk és méltóképpen bemutatjuk. 

Nemcsak kiállításokat, koncerteket, művészeti találkozókat és alkotótáborokat is szeretnénk itt rendezni. Viszont ahhoz, hogy továbbvihessük az örökséget, hogy pályázatokon is részt vehessünk, hivatalos szervezetté kellett válnunk. 

Tolcsvay Béla előadóművésszel együttműködve létrehoztuk az Etyeki Műhely Alapítványt. Ezáltal tudtuk kialakítani az emlékmúzeumot, és szeretnénk a térség kulturális központjává válni.

A kivételes ízléssel felújított épület előterében Csókos Varga Györgyi Paprikaszőttes és a hatalmas Cantata Profana című alkotásai fogadják a látogatókat. A művész mesterségéről és Etyekről 13 kötetet publikált. 1978-ban Szövés címmel megjelent kötete az év egyik legnépszerűbb könyve lett.

Nagyszülők diófája

– A frízeket az unokatestvérem, Nagy Anna Stefánia üvegművész készítette – mutat az ajtó fölé Lucza Zsigmond. – Úgy döntöttünk, hogy a felújítás során az Etyeki Műhely tagjainak és a holdudvarába tartozóknak egy-egy alkotását beépítjük az épületbe. Szente Ágoston építész tervei alapján készültek a színes üvegablakok, amelyek este megvilágítva nagyon látványosak.

Az előtérből kisétálunk az udvarra, ahol a nagypapa szobrai mellett hatalmas diófa fogad. A családi legenda szerint a nagyszülők akkor ültették, amikor ideköltöztek. Belépve az üvegházba mindenki elámul. Nem hagyományos kiállítóhelyre érkezünk, annál sokkal kellemesebb, személyesebb a tér. A falban meghagyták a nagyszülők főiskolás korában készült mozaikjait és domborműveit. A lépcsők mellett a nagymama portréja látható, amelyet a férje készített róla.

– A nagypapa portréja pedig a fiuk, Kristóf alkotása. Meghatóak így egymás mellett – fűzi hozzá Lucza Zsigmond.

Csákvári Nagy Lajos hatalmas termetű ember volt. A szobor láttán azt is megértjük, hogy miért kapta művésztársaitól a Zeusz becenevet.

A volt szövőműhelyben a Magyar Örökség díjas Csókos Varga Györgyi szőtteseit, egy faliképet és két viselhető gubát, valamint papírkollázsait állították ki.

– Komoly szaktekintéllyé vált a nagymamám az évek során, sok művész és érdeklődő járt ki hozzá. Jó néhány későbbi ismert textilművész munkájára volt hatással a tanítása. Miközben róla mesélek, próbálják ki a nagyapa szoborbútorait – javasolja Lucza Zsigmond. – Érdekes, ugye, hogy keménységük ellenére milyen kényelmesek?

Mindkét művészt a reneszánsz szemlélet jellemezte, s nyolc gyereküket is e szellemben nevelték. Amikor a mozaikokkal dolgoztak, a kicsik ott tébláboltak körülöttük, a nagyobbak pedig besegítettek, ahogy később a ház építésébe és a művészeti munkákba is. A közös munka érlelte meg, hogy a gyerekek közül öten futottak be művészi karriert.

Faberci

– Van köztük fafaragó, szobrász, festő- és ötvösművész – sorolja Zsigmond. – Édesanyám, Lucza Daniella keramikusművész. A nyolc testvér közül a legkisebb lány, Niké Franciaországba ment férjhez, a híres világzenész, Miquèu Montanaro felesége. 

Ahogy a nagymamám fogalmazott: megszöktette egy trubadúr. Festőművész nagynéném Nike Nagy néven alkot. Menjünk át az időszaki kiállítások termébe, ahol most édesanyám bátyjának, Nagy Bertalannak, „Faberci”-nek a munkái láthatóak. Szüleim nyomdokán… a tárlat címe. Februárban itt majd egy újabb családtag mutatkozik be. Aztán fölballagunk a tetőtérbe, az emlékház legimpozánsabb termébe, ahol a nagyapám fából készült szobrai láthatóak.

Fotó: Kurucz Árpád

A művész házaspár unokája, Lucza Zsigmond a Magyar Képzőművészeti Egyetemen tanult festő és vizuális kultúra tanár szakon. Gyerekkorában Budapesten lakott, de a vakációk nagy részét Etyeken töltötte. Ma már ő is itt él a családjával. Nagyszülei, Csókos Varga Györgyi 2012-ben, Csákvári Nagy Lajos két évvel később hunyt el.

– Szerencsére sok időt tölthettem velük, rengeteget tanulhattam tőlük. Nagyapám idealista ember volt. Sokat sétált Etyeken kedvtelésből, kikapcsolódásképpen. Egyszer azt írta valahol: „Az egész falu a barátom.” Örülök, hogy a nagyszüleim nyomdokaiba léphettem, és ápolhatom az örökségüket.

Borítókép: Az Etyeki Műhely Alapítvány emlékháza (Fotó: Kurucz Árpád)