Bőrbe égve

A cirkuszi artisták sokszor életüket kockáztatják, hogy elkápráztassák a publikumot. Szórakoztató produkcióikhoz komoly képzés, rengeteg gyakorlás és munka szükséges. A Nyugati pályaudvar mellé a Nemzeti ­Cirkuszművészeti Központ részeként új épületet terveznek, a régi vasúti hangárból új artistaképző iskolát alakítanak ki.

Budapest, Artista iskola. Kovács Gábor Dénes igazgató Fotó: Teknős Miklós

– Miközben az artistaképzőbe jártunk, még le sem érettségiztünk, már felléptünk a Müpában – emlékezik vissza az artista. – A Vági Bence alapította Recirquel társulat előadásaival rengeteget turnéztunk a világban. Marseille-ben háromezer-ötszáz fős arénában léptünk fel. 2020 januárjában volt az utolsó turném Franciaországban. Szerettem volna magam külföldön kipróbálni, varietékben dolgozni. Sajnos közbeszólt a Covid. Az artistaképzőben hat évvel ezelőtt – a társulat mellett – kezdtem el tanítani.

Halász Glória Mi ez a cirkusz? címmel készített filmet a Recirquel hat alapító tagjáról, köztük Pintér Áronról is. A filmben elhangzik, hogy a légtornászeszköz, a tissue-szalag égeti az artista kezét, a ruha anyaga beleég a bőrbe, de a számot újra és újra meg kell csinálni, mert nem szabad, hogy a rossz megoldás berögzüljön. A produkciók gyakran fájdalmak, sérülések és könnyek között születnek. Általában kisebb és rövid távú sérüléseket szenvednek el, de egy artista a legtriviálisabb helyzetben is megsérülhet, amely hosszú időre, néha végérvényesen is megkeserítheti az életét, átszabhatja a karrierjét.

– Nekem is tört el ujjam, bordám több alkalommal. Az Adieu című darabunk premierje előtt egy héttel eltört két bordám, de megtartottuk a bemutatót – fűzi hozzá Pintér Áron.

Az Eötvös és Richter cirkuszokhoz hasonló kisebb-nagyobb magyar dinasztiák – Picard, Ádám, Donnert – járják az országot, a világot. Némelyik száz-kétszáz éves múltra tekint vissza. A cirkuszdinasztiák általában családon belül oldják meg a képzést.

– Ma már sokkal nehezebb lekötni a gyerekek figyelmét. Tanítványaimon is látom, hogy más irányból kell közeledni hozzájuk, mert nem annyira türelmesek, kevesebb bennük a kitartás – hangsúlyozza Pintér Áron. – A szakma szépsége, hogy az ember bejárhatja a világot, de közben hiányzik a család, a partner vagy az, hogy a cirkuszon kívül másról is beszéljünk. Bezár ez a világ, én is sokszor éreztem magam magányosnak.

A Művésztelepen gyakorló diákok, a manézs jövendő csillagai. Tíz-tizenkét év kemény fizikai, mentális, intellektuális felkészülés (Fotó: Teknős Miklós)

Hiányzó színpad

Pintér Áron a Recirquelben közelről láthatta, hogyan épül fel egy előadás, több, a színházhoz tartozó munkában vehetett részt asszisztensként. A jelmeztervezés gyerekkora óta érdekli, ma már tervezőként is dolgozik. Végzett sminkesként filmforgatásokra és színházakba hívják dolgozni. Tavaly az augusztusi tűzijátékshow-ban a művészeti rész kialakításában segített.

– Nagyon hiányzik a színpad – ismeri el.

– Jelenleg szabadúszó artista vagyok, és két éve főállású tanár. Huszonnyolc éves koromra nagy ívű karrier áll mögöttem. Én most szembesülök azokkal a dolgokkal, amelyekkel azok a gyerekek, akik kilépnek az artistaképzőből.

Az artisták tíz-tizenkét év komoly fizikai, mentális, pszichés és intellektuális képzés után kapnak szerződést. A növendékek vállalhatnak munkát külföldön, amit beszámítanak szakmai gyakorlatnak. A legjobb gyakorlás, ha a diákok a produkciójukkal első osztályú cirkuszokban hódíthatják meg a közönséget. Természetesen többen itthon dolgoznak, hiszen sok utazó cirkuszunk van.

Inkább tömegsport?

Közéjük tartozik Váradi Dorottya, aki osztálytársával, partnerével, Török Gergővel görkorcsolyaszámot ad elő. Tavaly már dolgoztak a Magyar Nemzeti Cirkuszban, ahová idén három hónapra szerződtek. A görkorcsolyaszám közben az artistalányt a partnere két méter átmérőjű asztalon forgatja körbe, s röpíti mindenféle pozícióba.

– Franciaországban hatalmas arénában léptünk fel egy gálán, Németországban három ­hétig dolgoztunk, naponta két előadásunk volt – idézi fel az elmúlt hónapokat Váradi Dorottya. – Harmincéves koromig tudom elképzelni magam ebben a szakmában, aztán gazdasági vonalon szeretnék még tanulni.

A cirkuszfesztiválon a Red Carpet Show keretén belül léptek a nézők elé a többszörös Guinness-rekorderek és érdemes művészek, a Rippel Fivérek. Ferenc és Viktor 33 éve artistaművészek.

– Mi azt kaptuk az artistaiskolában, amit az akkori kor megkövetelt. Az artistaterületen belül mindenféle eszközzel, rekvizitummal megtanultunk bánni – emlékezik vissza Rippel Ferenc. – Elég korán megálmodtuk, hogy egyszer saját iskolát hozunk létre. 2009-ben nyitottuk meg a Rippel Brothers Akadémiát, amely az artistaképzés újfajta megközelítését tette lehetővé.

Azért fejlesztették ki artista-fitnesz jellegű képzésüket, hogy minél többen kipróbálhassák magukat az artistaterületen belül. Náluk nincs felvételi, inkább tömegsporttá szeretnének válni. Igyekezetüket a sportminiszter is nagyra értékelte, ezért nyolc éve megkapták a Sport és művészet nagykövetei titulust.

A cirkuszszakma itthon kicsi, de a világban nagy, s naponta születnek tehetséges kínai és orosz artisták, akikkel nehéz felvenni a versenyt. Artistaművészetünk ma mégis megkerülhetetlen a világban: a nemzetközi fesztiválokon nagydíjas művészeink sorra hódítják meg a közönséget.

Borítókép: A Művésztelepen gyakorló diákok, a manézs jövendő csillagai. Tíz-tizenkét év kemény fizikai, mentális, intellektuális felkészülés (Fotó: Teknős Miklós)