A meglévő gyakorlat az ukrán–orosz háborúban sem változott. Az orosz csapatok bevonulása előtt egy hónappal kitelepült Ukrajnába többek között a CNN, a BBC, a Sky News újságírógárdája, és folyamatosan közvetítették a helyi történéseket, megfejelve a CIA bejelentéseivel, hogy véleményük szerint Oroszország mikor fog támadni. Miután az első orosz csapatok átlépték az ukrán határt, több szakértő elismerte, hogy a médiával élőben közzétett képek és titkosszolgálati adatok valójában a háború megelőzését szolgálták. Sokkal sikeresebb volt Oroszországban a honi média, amely számos lakost meggyőzött a háború jogosságáról.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése szerint az amerikaiak kétharmada aggódik a jövő miatt, és ezt főként a 24 órás hírszolgáltatás okozza. Steven Stosny pszichiáter el is nevezte a jelenséget főcímstresszbetegségnek, utalva arra, hogy az események különféle értelmezései, továbbá az álhírek olyanok a betegségben szenvedők számára, mint a „rakétarobbanások”. Az izgatottság, reménytelenség, kétségbeesés és szomorúság érzését a XXI. században nemcsak a hagyományos, de a közösségi média is táplálja.
A legfontosabb különbség a kettő között, hogy a hagyományos média ismeri a kapuőr fogalmát, tehát az újságírók többnyire tudják, mi az, amit a nagyközönség elé tárhatnak, anélkül, hogy az bizonyos esetekben veszélyt jelentene. Az új civilizációs betegségben, a FOMO-ban (Fear of Missing Out, azaz a lemaradás félelme) szenvedők azonban nem számolnak megosztásaik következményével, csak a like-vadászat okozta boldogságbombák érdeklik őket. Kutatók a gázai és épp az előző ukrán konfliktust felhasználva kimutatták, hogy a klasszikus sajtóképeknél sokkal meghatározóbb reakciókat váltanak ki a hétköznapi emberek által megosztott képek. Ahogy Vasilis K. Pozios igazságügyi pszichiáter fogalmaz, a jelenség oka, hogy ilyenkor nem az ember racionális, hanem „érzelmi elméje” kapcsol be. Az agy úgy működik, hogy a meglévő tudásunkhoz kapcsol új információkat, így azokat, amelyek illeszkednek az előfeltevésbe, könnyeben jegyezzük meg. A közösségi médiumok a reklámbevételek erősítése miatt még inkább rájátszanak a folyamatra, így tartják véleménybuborékban az embereket. Ezekben a véleménybuborékokban elég csak egyetlen vezér, hogy egyre több fals információ vegye körül az embert.
