Hadizsákmány

Nándi bácsi, ha nem hagy itt minket már húsz esztendeje, talán nem is engedné ezt a tárlatot.

Fotó: Teknős Miklós

Természetesen külön vitrinben kaptak helyet az 1952-es helsinki olimpia emléktárgyai, elsőként az aranyérem, Hidegkuti Nándor meze, az emlékérem, az olimpiai belépők, jegyek és persze több fotó. Kiemelt pont a kiállításon és az ő életében is 1953. november 25., a londoni 6 : 3,

az évszázad mérkőzése, amelyen háromszor is bevette a Wembley-ben az angolok kapuját. Visszaemlékezése szerint a taktikai értekezleten Sebes Gusztáv ezt mondta: „Hidegkuti az elején előretolt középcsatár lesz, hogy az angolok azt higgyék, hogy mi is így játszunk. Aztán majd hátrább helyezkedik, és hátulról indul. Arra vigyázz, Nándi, hogy kitöréskor a kapust kell figyelni: mit csinál. Amint kiindul, amint megmozdul, lőni kell. A svédek ellen az volt a baj, hogy nem nézted a kapust.”

Szóról szóra ez történt, Hidegkuti már az első percben betalált, majd még három gólt lőtt, ám a játékvezető egyet les miatt – nem volt az – nem adott meg, Nándi bácsi pályafutásának ez volt a csúcspontja. Mindezt felidézheti bennünk a meccs műsorfüzete, belépőjegye, a később kapott emlékérem és több fénykép.

Hidegkuti Nándor edzőként is maradandót alkotott, a Győrrel bajnoki címig és BEK-elődöntőig jutott a hatvanas években, de külföldön is komoly tekintélyt harcolt ki magának. A Fiorentinával olasz kupát és Kupagyőztesek Európa-kupáját nyert, ezekre az évekre emlékeztet firenzei szerződése, edzésnaplója és az a csapatkép, amelyet minden játékosa aláírt.

A kiállításnak egy szeglete azonban rendkívül elszomorítaná, ha láthatná, és az ezzel kapcsolatos esemény tárgyak nélkül is haláláig kísértette. Az 1954-es világbajnokság relikviái között a fotókon kívül látható az ezüstérem, egy autogramgyűjtő füzet, több játékostárs belépőkártyája, néhány belépőjegy, a programfüzet és egy futballcipő, amely felfogható hadizsákmánynak is. A brazilok elleni negyeddöntő után a vereség miatt felbőszült dél-amerikaiak az öltözőfolyosón rátámadtak a magyar játékosokra, a cipőjüket hajítófegyvernek használták, és Nándi bácsi eltette az egyiket.

Még a nyolcvanas évek végén egy vidéki bajnoki meccsről ő hozott haza Budapestre. Faggattam a régi szép időkről, de bárhonnan kezdtük, ő mindig Bernben lyukadt ki a beszélgetés során. Évekkel később ezt egy kollégának így fogalmazta meg: „Már negyven éve lefújták azt a meccset, de még ma is, hetente egyszer az éjszaka közepén verítékezve arra ébredek, hogy ott vagyok Bernben, zuhog az eső, próbálok egyenlíteni, de nem megy… Sohasem tudom feldolgozni, hogy elveszítettük a döntőt.”

Az utókor már régen megbocsájtott. Ékes bizonyíték erre a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása: Hidegkuti Nándor és a csapat emlékének ott van a helye. A nemzet legjei között.

Borítókép: A futballista mesterhármast rúgott 1953-ban az évszázad mérkőzésén. A berni vb-döntőt sohasem tudta feldolgozni. (Fotó: Teknős Miklós)