Régi igazság, hogy a pszichológusok és a papok munkája nem sokban tér el. Joshua Coleman kutatópszichológus tavaly az Atlantic hasábjain írt arról, hogy munkája sok esetben gyónáshoz hasonlít. Családi elidegenedéssel foglalkozó szakemberként a legtöbbször olyan kérdéseket kapott az elmúlt időszakban, mint „Ha beteg leszek a pandémia alatt, vajon a fiam szóba áll velem négy év után? Vagy egyedül fogok meghalni?”. „Hogyan éljek tovább a fájdalommal, ha soha nem látom többé a lányom?” „Az unokáimmal nagyon közel álltunk egymáshoz, és a kialakult helyzethez semmi közük. Most azt hiszik, elhagytam őket?” Coleman szerint az idősek számára különösen nagy lelki megterhelés az elidegenedés, mivel gyászolják az elveszett kapcsolatot, és hatalmas bennük a bizonytalanság.
A Cornell Egyetem által indított projekt tanúsága szerint az amerikai családok egyharmada él úgy, hogy semmilyen kapcsolat nincs a generációk között, minden negyedik amerikai családban pedig van legalább egy olyan rokon, akitől elhidegültek. Egy amerikai felmérés szerint a kitagadott szülők jelentős része a hetven-nyolcvan éves korcsoportba tartozik. Ez az időszak pszichológusok szerint amúgy is nehéz, mivel ekkor már jelentkeznek az életet megnehezítő, az öregedéssel járó tünetek. Ha ezt pszichikai megterheléssel is súlyosbítjuk, az komoly következménnyel járhat. A felmérés szerint a nyilatkozó idősek hatvan százaléka nem tudja, miért került ilyen helyzetbe, elmondásuk szerint gyerekeik sosem közölték velük döntésük okát. Ugyanakkor a másik oldal 67 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ők elmondták szüleiknek a szakítás indokát. Brit kutatási eredmények is hasonlót mutatnak, az elidegenedés minden ötödik családban probléma, Ausztráliában és Kanadában a kutatók szerint „néma járvány” a családok szétesése. A szakítást túlnyomó részben a gyerekek kezdeményezik, a megkérdezett családok mindössze tíz-tizennégy százalékában tették meg az első lépést az idősek.
Az ok korábban legtöbbször valamilyen trauma volt, például szülői drog- vagy alkoholfüggőség, ami megakadályozta az elvárt szülői szerep betöltését. Ritkábban fordult elő, hogy a pénz miatt veszett össze a család, esetleg a mozaikcsaládok egyes tagjai okozták az ellenérzéseket, ám a legtöbb esetben nem derült ki a pontos indok. Az elmúlt időszakban azonban olyan társadalmi kérdések, mint a migráció, a Black Lives Matter, a pandémia és az oltás, illetve a gendermozgalom kapcsán felmerülő viták vezettek szakításhoz.
A kitagadott szülők úgy érzik, felnőtt gyerekük újraírja gyerekkora történetét, és olyan dolgokkal vádolja meg őket, amelyeket nem követtek el, illetve nem ismerik el, mit tettek értük. A felnőtt gyerekek szerint viszont szüleik nem veszik komolyan, milyen károkat okoznak bizonyos vélemények, illetve nem tartják tiszteletben az általuk felállított határokat.