Vajon volt-e olyan amerikai diplomata, aki az afganisztáni tálibokkal folytatott dohai egyeztetéseken elhitte azt: a fegyveres felkelők csak annyit alakítanak a kabuli berendezkedésen, hogy az megfeleljen hitük szabályainak? Amikor tavaly augusztusban – hála az amerikaiaknak – harc nélkül az ölükbe hullott az országnak az a része is, amelyet korábban nem foglaltak el, a vietnami papucsos tálibok váltig állították, hogy itt majd minden változatlan marad. Ők is fejlődtek, nem olyan bigottak, mint régen. A férfiak és nők ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint annak előtte, a lányok is tanulhatnak. Már-már valóságos jogállami paradicsomról tartottak tájékoztatót.
Természetesen a női jogok számukra szentek. Aztán megjelent a kormány névsora, benne a tálib parancsnokok, teológusok, mollák. Egyetlen nőnemű sem. Pedig ígérték azt is, hogy akár kormányzati tisztséget is betölthetnek. De most nem találtak olyat, aki megfelelne erre a feladatra. Aztán az ötmilliós Kabulból arról érkeztek hírek, hogy fokozatosan kezdik bezárni a leány-középiskolákat, csak úgy szép csendben. Az államigazgatásban dolgozó hölgyeket megkérték, hogy holnaptól, amíg nem hívják őket, nem szükséges bejönni a munkahelyükre. Korábbi bejelentésük szerint – nem úgy, mint a 90-es években – nem hoznak létre erkölcsvédelmi minisztériumot. Hát persze, hogy az elsők között jött létre a vallásos magaviseletet ellenőrző szervezet. E héten megjelent felhívásukban a kormányzati alkalmazottaknak kötelező lesz szakállt növeszteni, a helyi hagyományok szerint hosszú, bő felsőt, a fejen sapkát vagy turbánt kell viselni. A nőknek a haj, a nyak eltakarása ugyancsak kívánatos, de Kabulban még viszonylag kevés burkás nőt látni, a csador viselése viszont erőteljesen ajánlott. A mostani rendelet betiltotta a lánygimnáziumokat, az általános iskolai végzettség elég lesz nekik.
A nők csak férfiak kíséretében utazhatnak repülőn. A vidámparkot is megpróbálták igazságosan felosztani: a hét négy napján a férfiak, hármon a nők szórakozhatnak. Családok sem mehetnek közösen vidámkodni. Ez úgy látszik, a tálib kormánynak fontos kérdés, emlékezzünk vissza, amikor kabuli bevonulásukkor gyermeki önfeledtséggel dodzsemeztek. A zord fegyverforgatóknak is kell a kikapcsolódás.
Alig kellett pár hónapot várni, és már kezdett lemállni az a festék, amelyet hamis ígéretekből az arcukra kentek. Ők tálibok, vallási fanatikusok, az volt végtelenül naiv, aki elhitte nekik, hogy megváltoztak. Ma még csak az állami alkalmazottaknak, de akár holnap már mindenkinek előírják, hogy milyen ábrázattal, milyen ruhában közlekedhet. Azt jól megtanulták, hogy nem kell ajtóstul rontani a házba, csendes munkával is elérhetnek a célig. Idővel majd tíz évben maximalizálják a lányok oktatását, Afganisztánban nem lesz több orvosnő, tanárnő, de még újságírónő sem. Egyszer már sikerült visszafelé forgatni a történelem kerekét, miért ne menne újból?
A segélyszervezetek arról számolnak be, hogy az ukrán háború árnyékában valami végzetes humanitárius katasztrófa készülődik Afganisztánban. Már ma tömegek éheznek, mert nincs élelmiszerre pénzük, és ez naponta rosszabb lesz. Az államigazgatás a csőd szélén áll, ugyanis nincs szakember, aki irányítani tudná. A táliboknak Kalasnyikovval nem megy, ők meg csak ehhez értenek. Aranyért se tudják visszacsábítani az országba a kiművelt főket, ők ugyanis pont a tálib uralom elől menekültek külföldre. A köztévé egyik női bemondójának van még állása, öt perc jut neki naponta, de szigorúan meghatározzák az öltözékét. „Nem jósolok a táliboknak öt évet, újból el fognak tűnni – fejtette ki egy nyugati újságírónak. – A farmernadrág, a fátyol nélküliség, a kávézás a kollégákkal hiányzik. De tudja, mi fáj nekem? Hogy nem biciklizhetek, ugyanis ez is tilos.”
Borítókép: Afgán tanárok plakátokat tartanak az oktatási minisztérium főbejárata melletti tüntetés során, felemelték szavukat oktatási jogaikért, valamint újból megnyitották az általános és középiskolákat a lányok számára Kabulban, Afganisztánban, 2022. március 26-án (Fotó: EPA/Stringer)
