Vajon volt-e olyan amerikai diplomata, aki az afganisztáni tálibokkal folytatott dohai egyeztetéseken elhitte azt: a fegyveres felkelők csak annyit alakítanak a kabuli berendezkedésen, hogy az megfeleljen hitük szabályainak? Amikor tavaly augusztusban – hála az amerikaiaknak – harc nélkül az ölükbe hullott az országnak az a része is, amelyet korábban nem foglaltak el, a vietnami papucsos tálibok váltig állították, hogy itt majd minden változatlan marad. Ők is fejlődtek, nem olyan bigottak, mint régen. A férfiak és nők ugyanazokat a jogokat fogják élvezni, mint annak előtte, a lányok is tanulhatnak. Már-már valóságos jogállami paradicsomról tartottak tájékoztatót.
Természetesen a női jogok számukra szentek. Aztán megjelent a kormány névsora, benne a tálib parancsnokok, teológusok, mollák. Egyetlen nőnemű sem. Pedig ígérték azt is, hogy akár kormányzati tisztséget is betölthetnek. De most nem találtak olyat, aki megfelelne erre a feladatra. Aztán az ötmilliós Kabulból arról érkeztek hírek, hogy fokozatosan kezdik bezárni a leány-középiskolákat, csak úgy szép csendben. Az államigazgatásban dolgozó hölgyeket megkérték, hogy holnaptól, amíg nem hívják őket, nem szükséges bejönni a munkahelyükre. Korábbi bejelentésük szerint – nem úgy, mint a 90-es években – nem hoznak létre erkölcsvédelmi minisztériumot. Hát persze, hogy az elsők között jött létre a vallásos magaviseletet ellenőrző szervezet. E héten megjelent felhívásukban a kormányzati alkalmazottaknak kötelező lesz szakállt növeszteni, a helyi hagyományok szerint hosszú, bő felsőt, a fejen sapkát vagy turbánt kell viselni. A nőknek a haj, a nyak eltakarása ugyancsak kívánatos, de Kabulban még viszonylag kevés burkás nőt látni, a csador viselése viszont erőteljesen ajánlott. A mostani rendelet betiltotta a lánygimnáziumokat, az általános iskolai végzettség elég lesz nekik.
A nők csak férfiak kíséretében utazhatnak repülőn. A vidámparkot is megpróbálták igazságosan felosztani: a hét négy napján a férfiak, hármon a nők szórakozhatnak. Családok sem mehetnek közösen vidámkodni. Ez úgy látszik, a tálib kormánynak fontos kérdés, emlékezzünk vissza, amikor kabuli bevonulásukkor gyermeki önfeledtséggel dodzsemeztek. A zord fegyverforgatóknak is kell a kikapcsolódás.