„Nyilvános kivégzés”

Hét évvel ezelőtti, 2015-ös újraalakulása óta küzd a fennmaradásért a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teo­ló­giai Líceum. Elmarasztaló bírósági döntések, bűnügyi eljárások és ismétlődő iskola-összevonások nehezítik boldogulását. A román hatalom nem akar újabb magyar iskolát Marosvásárhelyen.

Forrás: Haáz Vince/Székelyhon

Jól ismeri az erdélyi magyar közvélemény a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teo­lógiai Líceum kálváriáját. Nem az egyetlen magyar iskola, amely az 1989-es rendszerváltás óta a román hatalom célkeresztjébe került, de az első olyan oktatási intézmény, amelyet 2015-ös megalakulása óta hét éven át folyamatosan vegzálnak. A XX. század elején épült egyházi főgimnázium ingatlanjaiban a két világháború közötti román világban Marosvásárhely egyik kiemelkedő oktatási intézményeként ­működött, amit a kommunista rendszer államosított 1948-ban. Az önkényes döntés visszavonására a rendszerváltás után nyolc évet kellett várni, és amíg az épület visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába, újabb hat évbe telt. A 2004-es visszaszolgáltatás az iskolaépületek helyzetén azonban nem változtatott, mert az ingatlanban működő, többségében román iskola, az Unirea (Egyesülés) Főgimnázium vezetősége kezdettől fogva ellenségesen viszonyult a régi-új tulajdonos, a római katolikus egyház megjelenéséhez.

A marosvásárhelyi katolikus iskola igazgatójával, Tamási Zsolttal járjuk körül a fájdalmas történetet, amelynek ő a legtöbbet szenvedő alanya: az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) öt évvel ezelőtt bűnvádi eljárást indított ellene, amelynek a vége még mindig nem látszik. Az igazgató szerint a visszaszolgáltatott katolikus iskola épületei azzal úszták meg a visszaállamosítási kísérletet – amelyet Marosvásárhely korábbi magyarellenes polgármestere, Dorin Florea kért a bíróságon –, hogy a két világháború között a román állam és a Vatikán konkordátumvitája nyomán az Erdélyi Római Katolikus Státus által kezelt ingatlanok egy részét átírták a püspökség nevére. Miután a polgármester rájött, hogy az egyház tulajdonjogán nem lehet változtatni, más módszerekhez folyamodtak.

Beépített rosszindulat

Arra hivatkozva, hogy a román törvények szerint a visszaszolgáltatást követő öt esztendőben a tulajdonos köteles az épületben tartani a bérlőt, négy éven át nem is tárgyaltak az épületegyüttes jogos tulajdonosával, a római katolikus egyházzal. A 2004-es visszaszolgáltatás idején az egyház azt kérte az épületében működő főgimnáziumtól, hogy legalább egy teológiai osztályt indíthasson az épületben, de a román igazgató nem is válaszolt az egyház kérésére. A teológiai osztály végül a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban indult el, 2008-ig pedig semmiféle együttműködés nem jött létre a tulajdonos és a román iskola között. A város vezetése 2008-ban döbbent rá, ha nem kötnek bérleti szerződést az egyházzal, elveszíthetik az ingatlant, hiszen a tulajdonos a türelmi időszak lejárta után bíróságon kérheti a főgimnázium kilakoltatását. A polgármester úgy vette rá a bérleti szerződésre az egyházat, hogy megígérte, a lelakott épületet felújítja a városháza pénzén.

Idővel az egyház is rájött, hogy rosszindulatú bérlővel nem lehet zöld ágra vergődni – a nem túl magas bérleti díjat sem fizette az egyháznak a városháza, miközben a tulajdonos állagmegőrző munkálatokat próbált végezni az egyre rosszabb állapotban levő épületeken. 2012-re betelt a pohár. Az egyház eldöntötte, hogy felbontja a bérleti szerződést, ami komoly gondot okozott volna az Unirea Főgimnáziumnak.

Tamási Zsolt igazgató bizakodó. Fotó: Makkay József

Ismét elkezdődött az ígérgetés: a főegyházmegye olyan osztályt indíthat, amilyet akar, csak írja alá az újabb szerződést. Az egyháznak sikerült kicsikarni a román városvezetéstől azt az ígéretet, hogy amennyiben megszületik a szerződés, a korábban bentlakásként szolgáló kis épületben az egyház újraindíthatja a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceumot. Ezzel nem lett volna gond, hiszen Erdély-szerte számos magyar egyházi iskola indult újra a rendszerváltás után, azzal viszont a magyar fél nem számolt, hogy a helyi román többségű önkormányzat és az Unirea Főgimnázium vezetősége ott fog keresztbe tenni a magyaroknak, ahol csak tud.

Ami hamar bebizonyosodott a helyi önkormányzat által elfogadott iskolaalapítási határozattal és a szintén ellenérdekelt megyei tanfelügyelőség hozzáállásával. A helyi tanács határozatába utólagosan belejavítottak, a tanfelügyelőség szintén hibásan megfogalmazott szövege pedig úgy állította be a katolikus iskola alapítását, mintha azt a tanfelügyelőség kezdeményezte volna, ami illegális megoldásnak számít. Ezek a ,,beépített taposóaknák” váltak később az iskola megszüntetését célzó hatósági zaklatások alapjául.

Egy évig fizetés nélkül

Nagy előrelépésnek tartottuk 2015 őszén, hogy végre elindulhatott a marosvásárhelyi katolikus iskola, amelynek teológiai osztályai korábban a Bolyai Farkas líceumban jöttek létre. Az oktatás minőségét ellenőrző felügyelőség munkatársai meglátogattak, és mindent rendben találtak. Cikluskezdő elemi, ötödik és kilencedik osztályokat indítottunk, a Bolyaiból pedig átkerültek hozzánk a teológiai osztályok

– magyarázza Tamási Zsolt igazgató.

A néhány magyar osztállyal is rendelkező Unirea Főgimnáziumból a magyar elemis osztályok tanulóinak szülei azt kérték, hadd jöhessenek át a katolikus iskolába. Az Unireából 2018-ra minden magyar diák átigazolt a katolikus líceumba. Úgy tűnt, a társbérlet működik, de ez csak a látszat volt. A román iskola vezetősége egy idő után egyre nehezebben tűrte el a katolikus iskola szomszédságát, és amikor újabb osztálytermeket követelt az amúgy is szűkösen boldoguló magyar iskola igazgatójától, fenyegetőzni kezdtek, hogy büntetőjogi eljárás lesz a dolog vége. Tamási Zsolt igazgató pár hét múlva az Országos Korrupcióellenes Ügyészség karmaiban találta magát. Egy évig nem léphetett be az iskolájába, fizetést nem kapott, és hetente háromszor kellett a rendőrségen jelentkeznie, az országot sem hagyhatta el. Képtelen vádakkal illették, végül a bíróság felfüggesztette a házi őrizettel felérő szigorításokat. Hogy pontosan mi volt az ellene felhozott vád, ma sem tudja. A DNA által összeállított bűnvádi dosszié a bíróság elé került, de a bírák visszautalták a nyomozó hatósághoz. Tamási Zsoltot azóta sem mentették fel: ma is bűnügyi eljárás alatt áll, szabadlábon védekezhet.

Folyamatos kármentés

De nemcsak az iskola vezetőjét vegzálják hosszú évek óta, hanem az iskola működését is többször a megszűnés határára sodorták. 2017-ben az iskola önkormányzati alapítását megkérdőjelező bírósági határozattal a tanintézet a Bolyai Farkas Elméleti Líceum szárnyai alá került. Az RMDSZ és a Szabad Emberek Pártja a marosvásárhelyi önkormányzatban újabb iskolaalapítási határozatot fogadott el, amelyet Maros megye román prefektusa érvénytelenített. Amikor helyi szinten már nem volt kiút, az RMDSZ csúcsvezetősége Bukarestben sürgősségi kormányrendelettel próbálta elérni, hogy a marosvásárhelyi katolikus iskola biztonságosan működhessen. A bukaresti szaktárca által előterjesztett megoldás azonban nem bizonyult életképesnek: a 2018-ban elfogadott jogszabály alapján ősszel elindult ugyan az önálló iskolai oktatás, de 2019 tavaszán kiderült, hogy az Unirea Főgimnázium, a szülői bizottság, a Népi Mozgalom Pártja és a székelyföldi magyarok jogai ellen harcoló Dan Tanase Európai Méltóságért Egyesülete indított pert az iskola ellen. A marosvásárhelyi táblabíróságon olyan román bírónő döntött a magyar iskola sorsáról, akinek gyereke az Unirea Főgimnáziumba jár. A bírósági határozat eltörölt minden olyan rendeletet, amely alapján a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum megalakult.

Meg voltunk győződve, hogy fellebbezésünk nyomán a román legfelsőbb bíróság ejti a marosvásárhelyi bíró döntését, amelynek indoklásából semmi nem derül ki arról, valójában mi a baj az iskolánkkal. Több ügyvéd is átnézte a marosvásárhelyi bírósági döntést, de nem lettünk okosabbak. Amikor a legfelsőbb bíróság határozatát közölték idén május 4-én, az ügyvédünk azt mondta: ez nyilvános kivégzés! Ennek semmiféle jogalapja nincs!

– érvel Tamási Zsolt.

Az újabb kármentés arról szól, hogy tanfelügyelőségi döntéssel az iskola 570 diákja ismét visszakerült a Bolyai-líceum védőszárnyai alá. A szülők és a magyar közösség továbbra is keményen kiáll a katolikus iskola mellett. A jogászok fellebbezésre készülnek, a politikusok az egyház vezetőségével közösen gyártanak forgatókönyveket arról, hogyan lehetne a leggyorsabban és legbiztonságosabban újraindítani a katolikus iskolát. Marosvásárhely magyar polgármestere, Soós Zoltán és a helyi tanács tagjainak többsége tartós megoldást akar az iskola jövőjével kapcsolatban. A helyi önkormányzatban ma már teljesen más helyzet van, mint évekkel ezelőtt, amikor Dorin Florea polgármester mindenféle együttműködéstől elzárkózott.

Tamási Zsolt igazgató a történtek ellenére is bizakodó. Szerinte őszre megoldódik az iskola helyzete: akkorára terebélyesedett a helyi közösségi összefogás, hogy ezzel nem mehet szembe a román hatalom.

A kívülálló számára ugyanakkor nehezen érthető, hogy az Unirea Főgimnázium vezetősége mit akar. Ellenséges viselkedésével az iskolaépületek felújításához sem az egyházban, sem a helyi, magyar vezetésű önkormányzatban nem talál partnerre, az egyház megkerülésével viszont pályázni sem tud. Olyan zsákutcába lavírozta be magát, ahonnan még a látszatjogállamisággal bíró Romániában is egyetlen menekvése marad: román állami segítséggel keres diákjai számára megfelelő épületet, és az egyházi jusst visszaadja jogos tulajdonosának.

Borítókép: A szülők és a magyar közösség keményen kiáll az iskola önállósága mellett (Fotó: Haáz Vince/Székelyhon)