Thatcher belépett a szobába

Brit politikai elemző és újságíró, cikkei évtizedek óta tekintélyes újságokban jelennek meg. Nyolc éve Magyarországon él. Ő alapította meg Budapesten a Danube Institute-ot, egy független szellemi vitaközpontot, ahová meghívására számos konzervatív gondolkodó, külföldi újságíró és szakértő érkezett. Sokat tesz azért, hogy javítsa Magyarország megítélését a világban. John O’Sullivannel beszélgettünk.

2022.05.23. Budapest John O Sullivan újságíró Fotó: Kurucz Árpád (KA) Magyar Nemzet Fotó: Kurucz Árpád

– Hogy lett a szkeccsíróból Margaret Thatcher­ tanácsadója?
– Miután 1974-ben Edward Heath elvesztette a választást, mindenki azt találgatta, ki lesz a Konzervatív Párt következő vezetője. Mi úgy gondoltuk, hogy Sir Keith Joseph, Thatcher közeli barátja. Egy barátommal megemlítettük neki, hogy szüksége lesz valakire, aki reprezentálja a sajtóban, egy szóvivőre, akihez az újságírók fordulhatnak. Sir Joseph elhívott az irodájába, hogy erről részletesebben beszéljük. Másnap elmentünk hozzá, épp a kávénkat iszogattuk, amikor belépett a szobába Margaret Thatcher. Bemutatkozott: „Uraim, én vagyok a kampánymenedzser. Mit tehetek önökért?” Neki is elmondtuk az elképzelésünket, és Thatcher egyetértett velünk. „Szeretnék ezt a munkát önök elvégezni?” – kérdezte. „Nem, mert mi újságírók vagyunk” – mondtuk. Néhány héttel később Sir Joseph tartott egy beszédet, amely miatt nagyon sok támadás érte. Utána nem sokkal bejelentette, hogy úgy érzi, ő nem alkalmas vezetőnek, ezért visszalép. „De ne aggódjatok – tette hozzá –, Mrs. Thatcher, aki lenyűgöző személyiség, átveszi a helyemet.” ­Thatcher 1979-ben győzelemre vezette a pártot. Így ismertem meg, majd évekig tudósítottam arról, hogy mi történt a parlamentben. Thatcher azt is elviselte, ha kritizáltam, tudta, az a munkám, hogy leírjam az igazat. Akkor sem sértődött meg, ha ellentmondtak neki. Emlékszem, amikor másodszorra találkoztam vele, ebéd közben volt köztünk egy nagy vita. Oktatási kérdésekről beszéltünk. A társaságban én voltam az egyetlen konzervatív újságíró, és az egyetlen, aki nem értett vele egyet. Miután Thatcher elment, a többiek megjegyezték: „A te munkád itt valószínűleg véget ért.” De nem, épp a vita miatt nagyot nőttem a szemében. 1986-ban írtam egy cikket, amelyet Thatcher is olvasott, és szólt az asszisztensének, hogy vegyen rá, hogy dolgozzak neki. Szüksége volt valakire, aki a beszédeit írja. Elvállaltam a munkát. Jól tudtunk együtt dolgozni, mert a gondolkodása közel állt az enyémhez, és az elképzeléseink fedésben voltak. A tanácsadója lettem a Downing Streeten. Többen írtuk a szövegeit, és részt vettem a kétkötetes memoárjának megírásában is.

– Azért jött Magyarországra, hogy megalapítsa a Danube Institute-ot, vagy miután megérkezett, jött az ötlet?
– A Batthyány Lajos Alapítvány meghívására érkeztem ide. Akkoriban Prágában dolgoztam, és amikor megemlítettem a lehetőséget a feleségemnek, ő még nagyobb örömmel fogadta, mint én, mert nagyon szereti Magyarországot. Melissa­ nem élvezte annyira az életet Prágában, a magyarok viszont hamar elnyerték a szívét. Az intézet alapítását Gerald Frost – aki szintén ­Thatcher mellett dolgozott – és én kezdeményeztük, magyar oldalról Kodolányi Gyula segített minket. Frosttal mindig kiálltunk a klasszikus közgazdasági liberalizmus, a társadalmi konzervativizmus és a külpolitikai atlanticizmus mellett. A folyamatosan változó világban a konzervatív, nemzeti értékeket és gondolkodást képviseljük. A célunk az, hogy nemzetközi szinten is biztosítsuk az összeköttetést a hasonlóan gondolkodó tudósok, politikusok, közélet iránt érdeklődők felé, és közösen vitassuk meg a problémákat. Az intézetben kutatásokat végzünk, és elemzéseket is készítünk. Az a kép, amelyet a külföldi média rajzol Magyarországról, teljesen hamis. Nem hiszem, hogy létezik tökéletes ország, de ez a kormány nem olyan, mint ahogy a baloldali média beállítja. Mi azért vagyunk itt, hogy olyan témákat vessünk fel, amelyek sokak számára fontosak, és a világnak valós képet adjunk Magyarországról.

– Együtt dolgozik a feleségével, Melissa O’Sullivannel. Hogyan osztják meg a munkát?
– Melissa az ügyvezető igazgatóhelyettes.
Ő szervezi a konferenciákat és a rendezvényeket, patronálja a tudomány és közélet iránt érdeklődő fiatalokat, valamint tartja a kapcsolatot az előadóinkkal és a nemzetközi szervezetekkel.

– A Magyarország Barátai Közösség tagjaként milyen feladatokat lát el?
– Melissával aktívan részt veszünk a találkozókon, én vendégként beszédet is mondtam. A tagok kiváló emberek, akik magyar háttérrel rendelkeznek. A külföldön élő magyar diaszpóra tagjai évente egyszer hazatérnek, hogy beszámoljanak arról, mit tapasztaltak a lakóhelyükön a magyarsággal kapcsolatban, javaslatokat tesznek, véleményt cserélnek. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ha nem lenne a magyar diaszpóra, nagyon kevés ellenreakciót tapasztalnánk a külföldi média által vetített hamis képek kapcsán. A tagok mindent megtesznek, hogy a magyarok jó hírét költsék a világban. Az ország számíthat a lojalitásukra.

– Az angol királynőtől a Brit Birodalom Rendje parancsnoki tagozatának kitüntetését vehette át. Mit érzett, amikor három évvel ezelőtt „hazánk érdekében végzett munkássága elismeréseként” a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta meg?
– Nagyon meghatódtam, mert visszaemlékeztem arra az időre, amikor tizennégy évesen az 56-os forradalom kapcsán először figyeltem fel a magyarokra, és eszembe jutott, hogy mennyi minden történt azóta.

Névjegy John O’Sullivan 1942-ben született Liverpoolban. Számos vezető pozíciót töltött be szerkesztőként Angliában és Amerikában. Az 1980-as években Margaret Thatcher tanácsadója és beszédírója volt. Az elnök, a pápa és a miniszterelnök című könyve 2010-ben magyarul is megjelent. 2011-ig a Szabad Európa Rádió és a Szabadság Rádió ügyvezető szerkesztője volt Prágában. A Danube Institute alapító elnöke, a Hungarian Review társszerkesztője. 2020-ban jelent meg a The Woke versus the West című esszégyűjteménye.

Borítókép: John O’Sullivan (Fotó: Kurucz Árpád)