Dan Brown bestseller regénye, A Da Vinci-kód egy dologban igazat állított: a festmények alatt bizony titkos képek rejtőznek szerte a világon. Sajnos viszont kevésbé szólnak izgalmas globális összeesküvésekről és régen elveszett bibliai titkokról: sokkal inkább piszkozatok, elvetett vázlatok ezek, vagy a vásznak újrafelhasználására utalnak, de azért akad néhány rejtett üzenet is híres művek alatt. A röntgen- vagy infravörös-technológia által előcsalogatott, megbúvó festmények többet mutatnak meg egy művészi alkotás folyamatáról, esetleg olyan dolgokra utalnak, amelyeket szándékosan rejtettek el, hogy helyet adjanak valami másnak – még ha az illuminátusok titkai vagy a művész titkos önarcképe nem rejtőzik is Leonardo festményei mögött.
A reneszánsz polihisztor munkafolyamatáról például sokat elárul, hogy amikor pártfogója, Ludovico Sforza herceg szeretőjét, Cecilia Galleranit festette meg (Hölgy hermelinnel), a portré első verziójában még nem szerepelt hermelin, csak a nő összefont karokkal, a másodikban pedig kisebb volt az állat.
A történészek elmélete szerint Da Vinci azért javította a képet és turbózta fel az állatot, hogy hízelegjen patrónusának: a hermelin akkoriban ugyanis a mérhetetlen gazdagság és luxus jelképe volt. Rembrandt sokszor újrafestette vásznait azokban az időkben, amikor akadoztak az eladásai: az Egy katonai jelmezes öregember című alkotása igen részletgazdag, ám a kutatók 1968-ban felfedezték rajta egy rózsaszín arcbőrű, zöld kabátos fiatal férfi arcképét.
A művészettörténészek régóta tudják, hogy Edvard Munch 1893-as, A sikoly című expresszionista festményének bal felső sarkában található egy alig látható ceruzás felirat. Norvégul a következő: „kan kun være malet af en gal mand” – ami magyarul annyit tesz: „csak egy őrült festhette”. Kezdetben úgy gondolták, hogy egy néző tette hozzá, aki ezáltal megrongálta a festményt, 2020-ban azonban a Norvég Nemzeti Művészeti, Építészeti és Formatervezési Múzeum kurátorai a műalkotás restaurációját követően bejelentették, hogy maga Munch írta a sort, miután a kézírást összehasonlították Munch más írásaival. Különben is: egy vandál valószínűleg sokkal nagyobb betűkkel fejezte volna ki a véleményét! Az előzmény pedig az lehetett, hogy amikor a festményt Norvégiában először bemutatták, a kritikusok némileg megkérdőjelezték Munch mentális állapotát, ő pedig válaszul hozzáfűzte a ceruzás üzenetet.
Pablo Picasso Az öreg gitáros című festménye nem egy, hanem két képet tartalmaz: a felső festmény idős férfit ábrázol, aki furcsa szögben gitározik, a másik arc pedig még röntgenelemzés nélkül is halványan észrevehető, ahogy balra néz a férfi nyakán.
A további vizsgálatok ráadásul egy harmadik képet is feltártak egy idős nőről, valamint egy állatfejet, amely talán egy korábbi festmény bizonyítéka lehet.
Picasso is többször festett rá korábbi munkáira, de a régit általában beépítette az új kompozícióba.
A kubista zseni híres kék korszaka alatt készült Kék szoba például egy nőt ábrázol, aki a művész műtermében fürdik: erről már 1954-ben sejtették, hogy az ecsetvonások következetlensége miatt valami más is történhet a festményen, de csak a kilencvenes években tudhattuk meg, mi az. Amikor a képet az oldalára fordították, és röntgenfelvételen keresztül vizsgálták, világossá vált, hogy a Kék szoba egy második festmény egy férfi portréja tetején. Picasso elődeihez hasonlóan valószínűleg spórolásból hasznosította újra a vásznat, hiszen híres kék korszaka alatt őt sem vetette fel a pénz.
Edgar Degas Női portréjának rétegei szabad szemmel is láthatóak, mivel a francia impresszionista olyan vékony festékrétegeket használt, hogy az eredeti mű kezdett kirajzolódni. Amikor aztán 2016-ban megröntgenezték a festményt, a portré olyan részletességgel volt látható, hogy a kutatók színesben újra tudták alkotni, bizonyítva, hogy nem puszta vázlatról van szó. Máskor ismert műtárgy került meg ilyen módon: Frédéric Bazille Fiatal nő a zongoránál című festményét például a Ruth és Boaz című műve alatt találták meg, noha korábban azt hitték, hogy örökre elveszett. A röntgen ráadásul nem az egyetlen rendelkezésre álló eszköz. Infravörös technológia segítségével például többek között Caravaggio Bacchus-festményén találtak egy izgalmas adalékot: 2009-ben a kutatók a festék legfelső rétegei alá bekukkantva felfedték a festő gondosan elrejtett apró önarcképét. Olyan, akár egy eltúlzott aláírás, amely egyedülállóan az övének bélyegzi a művet.
Már jóval A Da Vinci-kód előtt, Umberto Eco A Foucault-inga című regényének motívumain is visszaköszöntek a festményekbe rejtett titkos üzenetek, itt pedig muszáj megemlítenünk Csontváry-Kosztka Tivadar 1902-es Öreg halászát. Már első ránézésre is feltűnik, hogy az idős férfi arcának két fele jócskán eltér egymástól, ha pedig a kép közepére helyezünk egy tükröt, egészen elképesztő dolgot láthatunk: a halász bal arcfelének tükrözésével öregembert kapunk, de ha a jobb felét tükrözzük, magával az ördöggel nézhetünk farkasszemet. Még a háttér is megváltozik, a halász nyugodt vízen lebegő csónakban ül, ám az ördög háta mögött tűzhányók és gomolyfelhők tűnnek fel: Csontváry zsenialitása példátlan.
A fejlett technológia ma már lehetővé teszi, hogy a kutatók ne csupán felfedjék a rejtett képet, hanem színesben is reprodukálják azt: Van Gogh esetében pedig mindez akár óriási szenzációkat is tartogathat még, hiszen becslések szerint korai festményeinek körülbelül egyharmada rejtett képeket tartalmaz – ezáltal akár eddig ismeretlen festményeit is felfedezheti a világ.
