A világbajnok sakkozó kimondatlanul is csalással vádolja egyik vetélytársát

Magnus Carlsen csalással gyanúsított ellenfele korábban lebukott már tisztességtelen játékkal.

Wijk aan Zee, 2022. január 29. Magnus Carlsen norvég sakkvilágbajnok a Tata Steel sakkversenyen a hollandiai Wijk aan Zeeben 2022. január 29-én. MTI/EPA/ANP/Olaf Kraak Fotó: Olaf Kraak

Szintén gyerekkori élmény, beismerem, megesett, hogy az országos versenyeken az edzőm, miközben a partimat figyelte, egy-egy lépés után néha kacsintott egyet. Nem egyezményes jelként, ha akarom, csak biztatásképpen, de lehet, hogy így nyugtázott egy-egy húzást. Az edző, szülő, csapattárs, néző jelenléte mindig okot adott a gyanúra, éppen ezért az országos utánpótlástornákon már sok-sok évvel ezelőtt kitiltották a nézőket a versenyteremből.

S ne gondoljuk, hogy csalás csak amatőr szinten fordul elő. Nem olyan rég, a 2010-es sakkolimpián az egyik francia sakkozó csalt krimibe illő módon. A szövetségi kapitány sms-ben kapta meg számítógép előtt ülő társától a legjobb lépést, ő pedig a helyezkedésével kódolta a szükséges húzás mezőjét, egy-egy játékos mögé állva fedett le ily módon két-két vonalat és sort, s nagymesteri szinten az már nem jelent problémát, hogy a helyes lépés mezeje b2 vagy h7.

A 2006-os Vlagyimir Kramnyik–Veszelin Topalov világbajnoki döntő pedig egyenesen „toiletgate” néven híresült el – a bolgár kihívó azzal vádolta meg Kramnyikot, az orosz címvédő azért jár túl sűrűn a mosdóba, mert ott vesz igénybe külső segítséget. Mondjuk egy elrejtett telefont vagy bármilyen, internetes kapcsolatra alkalmas kütyüt.

A fent említett esetek a sakkhoz tapadó gyanús játszmák elenyészően szűk körét alkotják. Élőben, a tábla fölött ugyanis szinte lehetetlen nem megengedett eszközhöz folyamodni. Sakkolimpiákon például a terembe lépés előtt detektoros kapun haladnak át a résztvevők, s nemcsak a mobiltelefont, de még a karórákat is előzetesen le kell adni, sőt a szemüvegeket is megvizsgálják, nincsenek-e „okosítva”. Szűk körű, tíz–tizenhat fős szuperversenyen nem ennyire nagy a szigor, ott azonban hatalmas a figyelem, a játékosok minden rezdülését kamera pásztázza.

Csalni elsősorban online játszmákban lehet. S bizony nem csak az amatőrök élnek ezzel a lehetőséggel. Kevésbé köztudott, hogy a pandémia, a bezártság két éve alatt a sakk népszerűsége megsokszorozódott. Kényszerből profi játékosoknak is így szerveztek tornákat, s a járvány elmúltával nem szüntették meg ezt a módit, a világbajnok Magnus Carlsen mellett több kiválóságot felvonultató Generációs Kupa is így zajlik napjainkban. S noha éppen a csalás lehetőségét minimalizálandó a sakkozók kamera előtt ülnek, a partikat pedig rapid időbeosztás mellett játsszák, technikailag persze így sem kivitelezhetetlen, hogy a játékosok látószögében, a kamera holtterében legyen egy másik kivetítő, ahonnan segítséget kaphat az illető.

Hans Moke Niemann történetesen már kétszer is lebukott. Egyszer még kisgyerekként, tízévesen, de az egyik ismert oldalon, a Chessbase-en jelenleg is felfüggesztés alatt áll csalás gyanúja miatt. A világbajnok tehát nem pusztán gyerekes sértődés miatt lépett vissza az év legrangosabb versenyétől, a Saint Louis-i Sinquefield Kupától, miután a harmadik fordulóban kikapott Niemanntól. A vezető nagymesterek többsége sem mer egyértelműen állást foglalni. A gyanú ugyanis nyilvánvaló. Bizonyíték ugyanakkor nincs.

A világbajnok cselekedetét úgy értelmezhetjük, hogy keresztes háborút indított. E hadviselés, a történelemből tudjuk, ha a célja szent ügyet szolgál is, az eszközökben nem válogat. A győzelem csak átmeneti, a veszteség viszont felbecsülhetetlen.

Borítókép: Magnus Carlsen norvég sakkvilágbajnok (Fotó: MTI/EPA/ANP/Olaf Kraak)