Hangszórókból bömbölt a muzsika a temetőben, mint egy világi fesztiválon, panaszolta számos erdélyi magyar a Facebookon, jelezve, hogy a halottak napi megemlékezésüket és a mindenszentek alkalmával lerótt tiszteletüket néhány éve nemkívánatos események zavarják. Pedig a temetőgondnokság nem rossz szándékból cselekszik, csupán követi a divathullámot, amikor például élő koncertet szervez a sírkertben az önkormányzat utasítására, hogy az arra járók, akiknek ételt és italt is kínálnak, jól érezzék magukat.
Az apokaliptikus hétköznapok térnyerésének vagyunk tanúi, az istentagadás már nem csak a Nyugatot fenyegeti, amiként ezt Kirill pátriárka mondta az anglikán egyház fejének, Justin Portal Welby canterburyi érseknek, rámutatva, hogy amit ma a nyugati országokban tapasztalunk, az sokkal szörnyűbb, mint ami a Szovjetunióban történt az egyházakkal. Az embereket szándékosan távolítják el Istentől, az ateizmust szinte alaptörvénnyé teszik, rákényszerítve mindenkit a bűnre vagy annak elfogadására. Az ortodox egyházfő mondatai sajnos nem a képzelet szüleményei, félelmét a statisztika is alátámasztja. Az anglikán államegyház híveinek száma például sosem tapasztalt tempóban csökken: az ország lakosságának már csak 1,4 százaléka vallja magát vallásosnak. Hosszú gondolkodási idő után a canterburyi érsek is belátta, nincs más megoldás, fel kell vennie a harcot a keresztényellenes kultúra apostolaival, mert ha nem, az egyháznak vége.
Felmérések szerint az ateista szemlélet leginkább a fiatalokra jellemző Angliában. A 18 és 24 év közötti korosztály négy tagjából hárman nem hisznek Istenben. A britek szerint ez annak a következménye, hogy bizonyos civil szervezetek évek óta keresztény- és egyházellenes propagandát folytatnak, amelyeknek leginkább ifjúsági táborokban adtak teret, azt hangoztatva, hogy aki keresztény, az primitív és fejlődésellenes, írja a RIA Novosti orosz hírügynökség.
A nyugati „progresszió” szele a többi keresztény felekezetet is negatívan érinti. Mivel a templomok fenntartása egyre költségesebb, az adakozó hívek pedig egyre kevesebben vannak, a hatalmas katedrálisok és imaházak szerte Európában fenntartót, tulajdonost és funkciót cserélnek.