Sírokon alvó emberek, polcként használt kőkeresztek, vegyesboltnak berendezett kripták, frissen mosott ruhák kiteregetve a temető közepén, sírkövek közelében elhelyezett televíziók és a sírfeliratok alatt kis medencében fürdő gyermekek – szürreális fotók jelentek meg a Fülöp-szigeteki főváros, Manila egyik legrégebbi és egyben az ország legnagyobb temetőjéről.
Az idő előrehaladtával az 1904 óta működő északi temetőben szinte már gyakrabban ünneplik a családok a gyermekek születését, mint ahány temetésre sor kerül itt.
A létesítménybe az utóbbi években egyre több hajléktalan család költözött be, és folyamatosan növekszik azok száma is, akik az országot sújtó gazdasági válság miatt szorultak ki otthonukból. Becslések szerint hatezren is élhetnek a temetőben, ahová mintegy egymillió embert temettek el, köztük államfőket, filmsztárokat és az irodalom meghatározó személyeit.
A családok kriptákban és mauzóleumokban rendezkedtek be: sokan illegálisan, engedély nélkül élnek ott, mások azonban a tulajdonosok hozzájárulásával alakították ki új lakóhelyüket – ők általában a sírok tisztításával és rendben tartásával fizetnek lakhatásukért.
Több mint ötven éve élek itt, és ötven éve próbálok elmenni. A kormány azt akarja, hogy menjünk, és mi is mennénk, de ahhoz kell egy hely, ahova költözhetünk
– nyilatkozta a már hetvenes éveiben járó Elvira Miranda, aki 1966-ban költözött be a temetőbe férjével, akivel már itt is alapítottak családot. Elmondta, az ott élők többségének nincs állandó bevétele, alkalmi munkákból próbálják megkeresni a kenyérrevalót: – Virágot adunk el az elhunytak családtagjainak, fejfákat készítünk vagy koporsókat rakunk össze, tisztán tartjuk a temetőt – sorolta, milyen munkalehetőségeik vannak.
Mások exhumálással is foglalkoznak, ugyanis a manilai temetőkben öt évre lehet sírhelyeket bérelni, ha pedig a család nem tud tovább fizetni, az emberi maradványokat kiássák és elégetik.
Itt nem kísértenek szellemek. De amikor kiások egy holttestet, mindig bocsánatot kérek, azt mondom, elnézést a zavarásért
– mesélte Ricardo Medina, aki 1967 óta él a temetőben, 2016 óta a lelőtt fia sírja mellett. Hozzátette: bár a kormány szeretné, ha elhagynák a temetőt, szerinte olyan munkát végeznek, amelyet senki más nem fog megcsinálni.
