Az első Magyarországon nyomtatott könyv Hess András Budai krónikája volt, ma ötszázötven éve jelent meg

A budai Várban sétáló rengeteg turista közül vélhetően nem túl sokan tudják, hogy a Mátyás-templom és a Szentháromság tér melletti Hess András térnek ki volt a névadója. Pedig érdemes volna tudniuk, mert a téren, a Litea könyvesbolt szomszédságában állt hajdan a nyomda, amelyben napvilágot látott 550 éve, 1473. június 5-én a Budai krónika. Itt, a Vár szívében kezdődött el a hazai könyvnyomtatás-könyvkiadás története.

152195285 Fotó: UniversalImagesGroup

Az ismeretlen nyomdász

A különleges könyvtörténeti emlék alkotójáról alig tudunk valamit. Többek között azt sem, mikor és hol született, illetve halt meg. Lényegé­ben összes tudásunk Hessről a könyvében rejtőzik. Innen tudjuk, hogy június 5-én fejezte be a munkát, nagyjából két évvel a megérkezése után. Csak annyi bizonyos, hogy a neve alapján feltehetően német származású tipográfus a római Lauer nyomdában dolgozott segédként, s Kárai László budai prépost meghívására érkezhetett Budára 1471 tavaszán. 
Borsa Gedeon és Soltész Zoltánné kutatásai alapján a hazai nyomdászat spiritus rectora Vitéz János esztergomi érsek volt. Vitéz részt vett az 1455-ös bécsújhelyi birodalmi gyűlésen, ahol találkozott Aeneas Sylvius Piccolomini pápai legátussal, a későbbi II. Pius pápával, aki igazi polihisztor volt, a művészetek megszállott rajongója és pártolója, maga is termékeny és elismert író. Ismert Piccolomini részletes beszámolója 1455-ből Johannes Gutenberg találmányáról, és egy évvel előtte maga Vitéz is járt követség élén Mainz­ban, így nem zárható ki, hogy a magyar főpap már itt találkozhatott az európai nyomdászat első műhelyével. 

Mint Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész írja, a technikai újítások iránt fogékony bibliofil érsek képzeletét megragadhatták a mozgatható betűk által sokszorosítható könyvek, ugyanis ezen az úton hatékonyan csökkenthető a sok másolás során kódexekbe került szövegromlás. 

Félmázsányi betű

Mai tudásunk szerint Kárai László budai prépost, Mátyás király alkancellárja 1470. évi római követsége alkalmával, főnöke, Vitéz János érsek és kancellár megbízásából hívta meg Hess Andrást Budára. Valószínűleg vonzó ajánlatot kaphatott a német-itáliai nyomdász, ígérhettek neki privilégiumot, lehetőséget az önálló officina megteremtéséhez, anyagi támogatást és biztos megrendeléseket. Hess 1471 tavaszán indulhatott el Rómából, s másfél hónappal később érkezhetett meg Budára félmázsányi betűkészletével. 

Abban szakmai konszenzus van, hogy Kárai budavári, az egykori Pénzügyminisztérium palotája melletti telken álló házában, a mai Hess András téren rendezhette be műhelyét a külföldi nyomdász, s valószínűleg a Vitéztől kapott pénzből indíthatta el a vállalkozását, papírt vásárolt, segédet fogadott, asztalosmunkát rendelt meg. 
De mi lehetett Mátyás király szerepe, ezt nem tudjuk. Bár ismert a kultúra iránti szeretete, szenvedélyes könyvbarát volt (aki nemcsak gyűjtötte, de olvasta is a könyveket), s nyilván ismerte a könyvnyomtatás előnyeit, de azzal – a politikai és katonai célú plakátokat és röpiratokat leszámítva – alig élt. 

Európai hírű könyvtárát, a Bibliotheca Corvinianát – amelynek nagyságát csupán a korabeli vatikáni könyvtár múlta felül – főként az uralkodói reprezentáció céljával alapította meg, s kézzel írt, gazdagon díszített kódexekkel töltötte meg. Ennek érdekében könyvkészítő műhelyt létesített a budai palotában, itáliai kódexmásoló és díszítőművészek (miniátorok), továbbá könyvkötő mesterek idecsábításával. 

Nyomtatott könyveket alig találunk a corvinák között, Thuróczy János történetíró, királyi ítélőmester híres krónikája azonban nyomtatott könyvként került be a Corvina könyvtárba. A Chronica Hungarorum 1488-ban – egymás után két nyomtatott kiadásban – Brünnben (amely akkor Mátyás birodalmához tartozott) és Augsburgban látott napvilágot, így a Budai krónika után ez a második nyomtatott könyv, amely a magyarok történetét elmeséli. 

Csak tíz példány

Miért nem Hess nyomdájában készült Thuróczy műve? Mert a német származású itáliai nyomdász budai műhelye – szerény betűkészletével és egyetlen sajtójával – addigra nyomtalanul eltűnt. A Budai krónika mellett még egy kiadványát ismerjük, amely két latin nyelvű művet tartalmaz egy kötetbe nyomtatva: Basilius Magnus egyházatya De legendis poetis (A költők olvasásáról) című művét és Xenophón Szókratész védőbeszédét. 1473 után sem Hess neve, sem betűi nem tűntek fel Budán és egyetlen más európai nyomdában sem. 
A magyar krónikairodalomnak 1473 előtt már több száz éves hagyománya volt, elég csak utalni az Anonymusként emlegetett P. dictus ma­gister és Kézai Simon Gestájára vagy Kálti Márk Képes krónikájára. Hess krónikája tehát elsősorban nem a tartalmát tekintve különleges, hiszen ez többféle kéziratos forrásból összeolvasztott mű a magyarok történetéről. Páratlan értékét egyfelől nyomdászattörténeti elsősége, másfelől ritkasága adja: mára mindössze tíz példány maradt fenn a világon, s közülük csak kettő van Magyarországon. 

Oldalak a Budai krónikából. Forrás: Wikipédia

Elsőként Bél Mátyás, a pietista polihisztor tudósított róla 1745-ben, amikor tudomására jutott, hogy a bécsi udvari könyvtárban található egy Budán nyomtatott krónika. A prágai példányról gróf Széchényi Ferenc, nemzeti könyvtárunk alapítója számolt be 1787-ben. S bár az alapító bármi áron szerette volna megvásárolni, az egyik magyarországi kötet (a híres Jankovich-gyűjtemény részeként) csak halála után, 1836-ban került a Széchényi Könyvtár birtokába, amikor az Országgyűlés megvásárolta azt. 

A mai Országos Széchényi Könyvtár vállalkozása, hogy a napokban elkészítette és elérhetővé tette jó minőségű, bibliofil facsimile kiadását latin, magyar és angol nyelvű kísérőkötettel együtt.

Hess András és az első centiméter

Márai Sándor írta, hogy az emberi szenvedély, önzés, butaság, erőszak a tenger, amelynek áradása végtelen, s a könyvek centiméter magas gátak csak e tenger dagályával szemben. „Építsük ezt a gátat: talán ennyi az emberi élet értelme”, tanácsolta. Eszerint a Budai krónika az első centiméter a magyar nyomtatott könyvek hosszú gátjának élén, amiért örök hálával, köszönettel és tisztelettel tartozunk alkotójának. Mert Hess András alakja bár a múlt ködébe vész, de neve mindaddig fennmarad, amíg lesz magyar könyv, lesz magyar kultúra.  

Borítókép: Johannes Gutenberg műhelyében (Fotó: Getty Images/Prisma/UIG)