A mesekönyvekkel a felnőttek is rácsodálkozhatnak a világra

Örvendetes tény – már amennyiben tény, és nemcsak szubjektív, merész vélemény –, hogy egyre több magyar szerző ír meséket, meseregényeket. Jól jön ez a frissesség, kis itthoni levegő a sok külföldi mű mellett. Hogy mi ennek az oka, nehéz megmondani: nyilván több összetevője van.

2023. 10. 31. 5:10
Neverland
Neverland Finding neverland 2005 Real Marc Forster Johnny Depp. COLLECTION CHRISTOPHEL © FilmColony / Keylight Productions (Photo by FilmColony / Keylight Production / Collection Christophel / Collection ChristopheL via AFP) Fotó: Collection ChristopheL via AFP
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A gyerekkönyvek kelendők, a saját csemete felnövekedéséből természetszerűleg adódó élmények is ihlető forrásokká válhatnak, a piciknek mesélt saját sztorik továbbgondolása is írásra sarkallhat, és még sorolhatnánk. Az biztos, hogy a magyar írók, költők közül sokan adták meseírásra a fejüket, olyanok is, akiknek azelőtt eszükbe sem jutott, vagy ha mégis, akkor hatékonyan elnyomták magukban a késztetést. A mai magyar mesék különösen hasznosak, hiszen a gyerekek már kevéssé kötődnek a régi népmesékhez, nehezebb is megfejteniük egy letűnt világhoz tartozó szimbolikus tartalmakat. Viszont a mai történetek félig-meddig az ő világukban játszódnak, így sokkal több a kapcsolódási pont, könnyebb megfejteni az oktató és nevelő szándékú tanulságokat. 

A kötet borítója

Ircsik Vilmos új kötete, A csodás csipkebokor is többé-kevésbé beilleszthető ebbe a sorba. Ma játszódik, városi környezetben; hőse Kari, egy átlagos kisfiú, aki szereti a növényeket, és kedvence egy üres telek szélén álló csipkebokor, amit gyakran megcsodál, amikor arra vezet az útja. Amikor megtudja, hogy az építkezés miatt ki akarják vágni a bokrot, kétségbeesik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Szerencséjére különféle, furcsábbnál furcsább bokorrajongók sietnek a segítségére; például egy fura lány, aki feltűnően hasonlít a gyönyörű csipkebokorra, ráadásul Kari döbbenten veszi észre, hogy nincs árnyéka. A vámpírfilmek félprofi ismerői már megijednek, hogy miféle rémségek következhetnek, de ebben az esetben csak arról van szó, hogy a lány egy mesebeli teremtés. Mindenesetre a fantasztikum igen hamar belép a történetbe, például azzal is, hogy nagyon úgy tűnik, hogy a csipkebokor beszél. 

 

A hős útja

És a mese folytatódik tovább, nagyjából a népmesék dramaturgiáját követi, hősünknek különféle akadályokat kell leküzdenie, hogy elérje célját. Például feltűnik egy természetgyógyász, a Mezei Gyógyszerész, aki megtévesztésig hasonlít a régi idők vajákosaira. Boszorkányos főzeteivel csodákat művel, növényeiből kórust szervez, vagyis igazán bogaras fickó. Tehát Karinak is végig kell járnia a régi mesékre jellemző próbatételeket, a Mezei Gyógyszerészből kell kicsikarnia egy útbaigazítást, majd a jön „szihiátria”, ahol át kell magát hámoznia a főportáson, hogy eljusson a Dilis Dózereshez – nem is dilis, csak ő is találkozott a csipkebokorlánnyal, akit senki más nem lát, de a bugyuta felnőttek nem hisznek neki, inkább bezárják –, aki újabb tudással gazdagítja. És így tovább, akadály akadály után. 

 

Karinak eközben meg kell tanulnia eligazodni a felnőttek világában: néha csalafintának kell lenni, hogy megoldjon egy problémát, máskor őszintének, de hát honnan tudni biztosan, hogy melyik taktika mikor működik? Ilyen értelemben fejlődésregény, kicsit talán a „felnőtté válás” regénye is A csodás csipkebokor, hiszen Karinak fel kell nőnie a feladathoz, dönteni kell, cselekedni kell, lehetőleg sikeresen és gyorsan. Szerencséjére nincs teljesen egyedül, jóakarók segítik rögös útján, például a különféle különösen fontos hivatalok alosztályaihoz benyújtandó kérvények elintézésében (ki ne rettenne vissza?), ami nyilván hétfejű sárkány szintű akadály a kisfiú számára.

 

Mese felnőtteknek

De ami a legfontosabb: kalandjai közben Kari rájön, hogy a világ tele van mesével, még akkor is, ha nem mindig vesszük észre, és csak a hétköznapi problémákat látjuk. És a világ tényleg tele van mesés dolgokkal, csak az idő múlásával egyre kevésbé vagyunk rájuk nyitottak. Viszont ha figyelünk az apró, kicsi csodákra, amiket segít meglátni egy vidám kisgyerek, egy bájos mese, akkor mi is újra érzékelhetjük a világ nüansznyi szépségeit, apró varázslatait. Mi olvassuk a mesét a gyerekeknek, de legalább annyit tanulunk belőlük. Talán ez Ircsik Vilmos regényének legfőbb erénye. Aki természetesen a bibliai utalásokról sem feledkezik el: ha már csipkebokor, akkor nem is lehet kihagyni. És milyen jó, hogy ebben a mesében létezik Bozót- és Cserjeügyi Minisztérium! 

Borítókép: Johnny Depp az Én, Pán Péter című filmben (Fotó: AFP)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.