Ezt jelenti, hogy nincs kilincs
A kisregény elején már sejteni lehet, hogy valami tragédia történt a narrátor múltjában. Elvesztett valakit, vélhetően a szerelmét. Ahogy haladunk tovább a könyvben, egyre több minden kiderül az életéről. Egy barátja feleségébe volt szerelmes, Anna is szerette őt. Viszonyukat titkolták. Anna végül bevallotta férjének a kapcsolatot, és közölte, hogy szakítani szeretne. A férje valamivel később megerőszakolta, amiből az elbeszélő annyit tudott meg – mivel Anna ennyit mondott el neki –, hogy lefeküdtek egymással. Elcsattant egy pofon. Meg lehet bocsátani? Anna megbocsát talán, az elbeszélő sosem tud magának, főként a pofont követő eseménysor miatt.
Az elbeszélő azt is felidézi magában, hogy apja elhagyta anyját, azután szeretőjével élt együtt, aki nem sokra rá elhunyt egy balesetben.
Mint jel tornyosult közénk,
mondja a narrátor saját, Annával való kapcsolatára vonatkoztatva. Merthogy velük is ez történt. Anna végül elvált, boldogok lehetnének, ha tisztáznák a félreértést. De Annát elütötte egy autó. Anna is meghalt, akárcsak a főhős apjának szeretője. Persze, ez csak visszanézve megdöbbentő, sorsszerűnek tűnő.
Az idő megismétli önmagát.
Számos történelemfilozófiai elmélet szól arról, hogy miként ismétli magát a múlt, újra és újra: jócskán leegyszerűsítve, mindig ugyanaz történik, hiszen az emberek természete nem változik. Ugyanaz, kicsit másképp. Igaz lehet ez az egyéni, családi történetekre is? Feltehetjük ezt a kérdést, amit a szerző sugall nekünk.
Az a bizonyos kilincs, ami nincs az ajtón, gyakran visszatér, motívummá terebélyesedik a kilincs hiánya. A megváltozhatatlanság? A visszacsinálhatatlanság? Még ez a szó is milyen ronda. Milyen könnyű a sci-fi-íróknak: boldogan játszanak az időutazással, és ha úgy akarják, az ő műveikben a múlt megváltoztatható, kijavítható. De a fikció nem a valóság: a múlt itt van velünk, és velünk lesz mindig. Valahonnan tartunk valahova, és ami elmúlt, az úgy marad. És ha olyan, küzdhetünk vele élethosszig. Az idő gyógyír mindenre, szokták mondani. De van, amit nem lehet elfelejteni.
Borítókép: Albert Einstein (Forrás: AFP)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!