New Jerseyben és a keleti parton ilyenkor több hétig tart a színkavalkád. Az amerikaiak és az amerikai magyarok is számos kirándulással élvezik a természet szépségét, otthon pedig családi-baráti együttlétek alkalmával a kandalló mellett vagy az udvari tűz körül gyűlnek össze forralt vagy almabort (cider) kortyolgatni. A helyi fesztiválokon almát és tököt szednek, lovaskocsikáznak vagy traktoroznak. A gyerekeket kukoricacsuhéból épített labirintus, kézműveskedés és szüreti játék várja. A boltokban és a lakások ajtaján, teraszán már szeptember elején megjelennek a dísztökök és más narancs, barna, vörös színű dekorációk. A kávézókban, éttermekben tökös és/vagy almás ízesítésű ételek, italok kérhetők: a tökös fagyitól a tökös vagy almás müzlin, pitéken és süteményeken át a tökös kávéig, ciderig és sörig. Októberben a Halloween nyomán halotti maszkok és csontvázak, boszorkányos ruhák és kiegészítők, pókok és pókhálók kerülnek az udvarokra, hatalmasra fújt, mozgó lufiszörnyek, csontvázak, véres koponyák és sírfeliratok kíséretében, amelyek egy része este füstölögve, kivilágítva ijesztget.
Az amerikaiak számára ugyanakkor a Halloween egy kedves, szomszédságot összehozó ünnep, amikor viccesen fel lehet öltözködni és közösen lehet bolondozni. Jennifer Kear Taylor ingatlanügynöknek ez a kedvenc ünnepe, mert nem kell sokat készülni, nincs stressz, csak vidámság.
Családjával minden évben, gyerek és felnőtt kategóriában tökfaragóversenyt rendeznek udvarukon, a tágabb család a fotók alapján online szavaz a győztesre, és vacsorával zárják a napot. Heather Schey fotós szintén az ünnep családi-baráti jellegét emeli ki. A filmiparban dolgozó férje által készített, gyerekeknek szóló, tökös animációt szokott vetíteni a házuk előtt a csokit vagy csalunk (trick-or-treat) felvonulás után. Ekkor a gyerekek édességet gyűjtve járnak körbe lakóhelyükön.
Az iskolák parkolójában a „truck-or-treat” rendezvényeken dekorált platóskocsikkal érkeznek a beöltözött a családtagok, díjazzák a legjobb jelmezt, és rengeteg édesség fogy. Nagycsaládos szomszédaink ezt a szertartást annyira komolyan veszik, hogy minden évben valamilyen tematikát dolgoznak fel autójukon. Volt már Óz, a nagy varázsló vagy a Fel című mesefilm lufik emelte háza. Az összegyűjtött édességet nem fogyasztják mind el, de nem is dobják ki, hanem félreteszik karácsonyra a mézeskalács-készítéshez vagy rászorulóknak adományozzák el. A szokás szimpatikus, ugyanakkor megdöbbentő, hogy az amerikaiak többsége mennyire nincs tisztában a népszerű, de mélyebb üzenetet nem hordozó trick-or-treat eredetével, amely a sok ezer éves kelta, a középkori keresztény, a skót és a XIX. századi angol szokások elegyéből alakult ki.
Az amerikai magyarok eltérően élik meg a Halloween és a Mindenszentek ünnepét
Az amerikai magyaroknak a Halloween általában kevésbé fontos. Élvezik a természet szépségét, az őszi kirándulásokat és az almaszedést, de szokásaik sokkal inkább kapcsolódnak az őszi betakarítás és a halottakra való emlékezés európai hagyományaihoz, mint a Halloweenhez.
A diaszpóra magyarságának fenntartásában, a magyar nyelv és hagyományok ápolásában kulcsszerepet játszó közösségek is igyekeznek kapcsolódó eseményeket szervezni, így egyre inkább ötvözik az óceán két partjáról származó szokásokat.
Egyes, magyarok által sűrűbben lakott helyeken rendszeresek például a szüreti mulatságok, többnyire néptánccal, versekkel és népzenével kísérve. A New Jersey állambeli New Brunswickban komoly hagyománya van az októberi gulyásfőzőversenynek is. Bézi Ildikó programszervező szerint idén csaknem kétszázan gyűltek össze, hogy háromfős csapatokban gulyást, füstölt csülkös babgulyást, székelykáposztát, nyúlpörköltet és halászlét készítsenek.
A szintén New Jersey állambeli passaici templomhoz tartozó Lantocska hagyományőrző csoport egyik vezetője, Marshall Olga az elmúlt években a Kárpát-medence falvaiban megszokott játékokkal szórakoztatta a gyerekeket. Volt szőlőlopás, lábbal vagy igazi préssel dolgozó préselés és szüreti mulatság, ahol megitták az elkészült mustot. Ám az amerikai magyar kicsiket az amerikai élményekkel is megismertetik. A Krasznai Beáta által alapított clevelandi Nebuló Magyar Nyelviskola diákjai az egyik közeli farmon a fák közé épített hatalmas csúszdákon, faházban és hintákon, szalmabálákban és kukoricalabirintusban mulathatnak, éppen úgy, mint az amerikai gyerekek ilyenkor. A clevelandi cserkészetben néhány éve vegyes hagyományként megjelent a Töktündér, akinek koronáját a kicsiknek meg kell keresniük, miközben a nagyobbak beöltöznek és kísértetházasat játszanak. Csajka Tamás cserkészvezető szerint „azért is ötvözik a hagyományokat, mert ők száz százalékban magyarok és száz százalékban amerikaiak”.
A magyar iskolákban és templomokban ugyanakkor sokszor tudatosan nem ünneplik a Halloweent.
Kerkay Emese például csak a magyar hagyományokat és szokásokat gondozta a passaici hétvégi magyar iskola igazgatónőjeként töltött harminc éve alatt. A clevelandi református templom lelkésze, Krasznai Csaba egyetért, hogy „nincs semmi ünnepelni való a halál jelképein”. A New Brunswick-i Magyar Iskolában tanító Török Melinda úgy gondolja, a magyar gyerekek számára nem probléma beilleszkedni az amerikai kultúrába, különösen a sokadik generáció számára. Szülőként, tanítóként és néptáncoktatóként feladatuk, hogy a gyermekek megtartsák a magyar nyelvet és kultúrát. Többségük örül, hogy két kultúrához tartozik, hiszen kétszer jön a Mikulás, dupla farsangjuk van, és a hálaadás egy további családi esemény a karácsony mellett. Ugyanakkor jóval kevesebben tudják, hogy létezik halottak napja, hiszen a Halloween környéki napok az amerikai kultúrában nem kapcsolódnak a temetőlátogatáshoz.
Pigniczky Eszter clevelandi cserkészvezető szerint mindenki a maga módján emlékezik annak köszönhetően, hogy a magyarok jó részének nincsenek Amerikában halottai, hiszen vagy fiatalok, vagy rokonságuk jellemzően a Kárpát-medencében nyugszik. Akiknek mégis akad, általában kimegy a temetőbe. A clevelandi sírkertben van magyar rész, a New Brunswick-i temetőben is sok a magyar sír, Passaicban viszont nem jellemző a temetőlátogatás, mert kevés magyar él a környéken. Legtöbben távolabbról utaznak a közösségi eseményekre is, de a halottak napi szentmisét megtartják. Utána együtt mennek a közeli 1956-os emlékműhöz, gyertyát gyújtanak a hősökért. Magyar Kálmán, az amerikai magyar néptáncmozgalom alapítója úgy véli, az ’56-os megemlékezés a magyar diaszpóra legfontosabb eseménye az évben. Egyházak és egyesületek szervezik az összejöveteleket.
A távolról jött ismerősök sokszor halloweeni mulatság keretében kapcsolódnak ki. A New Brunswick-i Magyar Klub egyik legnépszerűbb programja például a Halloween-parti, ami egy jelmezbálos, farsangra hasonlító buli. Török Melinda nem véletlenül teszi hozzá, hogy a Halloween nagyon sok itteni magyarnak baráti-családi összejövetel, amikor olyanokkal is találkoznak, akikkel év közben nem.
Két kultúra ütközése
A jelenséget Juhász Katalin néprajzkutató úgy magyarázza, hogy a külföldre költözéskor az emberben két kultúra ütközése zajlik, ami egyszerre lelki és társadalmi teher. Kétféle megküzdési stratégia alakulhat ki: az egyikben a teljes szakítás és az így könnyített beilleszkedés jellemző, míg a másikban az ember igyekszik megőrizni gyökereit, így ötvöződik a két kultúra. Részben alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, részben saját képére átalakítja azokat, illetve hozza magával otthoni ünnepeit, amelyek szintén átalakulhatnak a másik kultúra hatására.
Ez a folyamat a Halloween esetében Amerikába költözés nélkül is végbemegy, hiszen, ha megkérdezünk egy 14 éven aluli magyar gyereket, nagy valószínűséggel nem a temetőlátogatást említi október végi, november eleji programként. Ha mégis, akkor a családok megtartják a Halloweent és a halottak napját is.
Magyarországon a cukorkagyűjtés még nem annyira elterjedt, de a beöltözés és a buli már egyes katolikus gimnáziumokban is elfogadott.
Így New Jersey egyik kisvárosában nekem sem kell lelkiismeret-furdalást éreznem, ha szívesen kortyolom a sütőtökös kávét vagy sört, miközben október 30-án hagyom, hogy kisgyerekeim csatlakozzanak az édességért csengető, jelmezes menethez.
Borítókép: Ezerötszáz töklámpás ég Bramptonban október 17-én (Fotó: Toronto Star/Getty Images/Steve Russell)
