Ki a legtökösebb?

Amerika bánatára évek óta európai termesztők hódítják el a legnagyobb óriástök címet. Az éghajlatváltozás, a modernebb technológia vagy a szerencse játszik az óvilágiak kezére? Az októberi tökfesztiválon Martonvásár kastélykertjében a profikat és a hobbistákat a jövő évi felkészülés foglalkoztatta.

20201010 MN Martonvásár Tökfesztivál Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

Keszler László hat éve foglalkozik óriástök-termesztéssel. Egy brit magazinban olvasott először a hobbiról, és mikor hazaköltözött, nagyapja gárdonyi kertjében ő is kipróbálta. Első példánya negyven-ötven kilósra nőtt, de már ezzel is tökkirályi címet szerzett Rácalmáson. Azóta még négyszer koronázták meg, időközben felhagyott vendéglátós karrierjével, ma már kizárólag a töktermesztésnek és a méhészkedésnek él. Folyamatosan képzi magát, hogy megvalósíthassa célját: feltegye Magyarországot a világ töktérképére.

Erre a halloweeni díszítést ellenzők rendre felhördülnek, mondván, hogy miért kellene Európa közepén is Amerikát majmolni. Tény, hogy a tök mint ehető zöldség Amerikából került Euró­pába. A Brit-szigetekről kivándorló írek boldogan cserélték fel a marharépát és a karalábét a sokkal látványosabb tökre, amelyből mindenszentek előestéjére faragtak lámpást az örökké bolyongó Jack O’Lantern legendájának megfelelően. A töktermesztés első emlékeit i. e. 7000 és 5000 közé teszik Mexikóban. A maják és aztékok, illetve az észak-amerikai indiánok is előszeretettel fogyasztották, majd az európai telepesek is rászoktak. Ma az egész világon termelnek tököt, a legtöbbet Kína, India, az Egyesült Államok, Egyiptom és Mexikó, Európában Ukrajna és Románia. Magyarország tehát jó eséllyel indulna éghajlati szempontból. Az óriástök-termesztés rá­adásul egy magyar és egy mexikói mag keresztezésével indult, miközben Magyarországon a töktermesztés és a töklámpásfaragás szigetszerű jelenségként honosodott meg – állítják az antropológusok. Somogyban, Csongrádban, a Tiszaháton ismert leginkább a népszokás, hogy ilyentájt szemet, szájat vágnak a fiatalok a tökbe, és gyertyával világítják meg. A „fénylik, mint Salamon töke” szólás szintén utal a magyar tökkel kapcsolatos szokásokra. A legenda szerint a visegrádi várban töklámpásokkal világítottak az őrök a dunai hajósoknak, és ezt látta Salamon, mikor 1081-ben László oda záratta.

Fotó: Mirkó István

– Tökkirálynak lenni olyan, mint a pünkösdi királyság – mesélte Keszler László, aki szerint egyre több hazai termelő fedezi fel a régi szokásokat. Brindzár Zsolt és Kókai Tibor is egyetértett, hogy „kihívást” látnak a töktermesztésben, „jópofa hobbit”, amellyel hírnevet szerezhetnek Magyarországnak és azon belül kisebb közösségüknek is. A Miskolc melletti Alsógagy mindössze 94 lelkes falu, de egyre több turista keresi fel, mert érdekli őket Brindzár Zsolt ültetvénye.

A töktermesztés azonban nem olcsó kedvtelés. A profi termelők akár több ezer dollárt is elköltenek egy-egy magra. Ahogy George Hamilton, a New Hampshire Egyetem zöldség- és gyümölcs­specialistája fogalmaz, az óriástökök esetén a genetika áll a fontossági sorrend első három helyén, után jöhet a megfelelő napfény, meleg, víz és tápanyagfelvétel. Keszler László szerint azonban, hogy egy adag magból sikerül-e kiválasztani a győztest, az nem több lottózásnál. Az idei csúcstartó például ugyanabból az adag magból származik, amelyikből Törpilla is termett.

Egy óriástök nevelése folyamatos munkát igényel. Már beltéri palántázás előtt kezelni kell a földet, kiültetés után terelgetni, locsolni (naponta akár két-háromszáz liter víz is kellhet), védeni a naptól és kártevőktől, ugyanakkor gondoskodni, hogy elég meleget kapjon: 20-25 fok az ideális, ha ennél melegebb van, a héj megrepedhet, és akkor elindul a rothadás, ha pedig nem kap elég meleget, nem nő elég nagyra. A kártevők közül leginkább a gombáktól tartanak a gazdák. Amerikában van, aki ezt házi koktéllal igyekszik megelőzni, más a NASA által kifejlesztett szerre esküszik, de igazság szerint egyik sem életbiztosítás. A hazai termelők olcsóbb vegyszerekkel dolgoznak, és minden évben reménykednek, hogy sikerül átlépni az ötszáz kilós álomhatárt.

Fotó: Mirkó István

Az óriástök (Cucurbita maxima) Atlantic ­Giant fajtája, amelyből az elmúlt évek több rekordere is kikerült, alapvetően a hűvösebb éghajlatot kedveli. New England azért válhatott vezető töktermelővé, mert az óceáni éghajlat „se nem túl hűvös, se nem túl meleg” a töknek – állítják a helyi termelők. Ennek némileg ellentmond, hogy a legnagyobb mennyiséget a jóval szélsőségesebb éghajlatú Illinois állítja elő. Mindkét államban kísérleteznek a keresztezésen kívül genetikai manipulációval is, főként, hogy a kétezres évek eleje óta Európában is hatalmas fejlődésnek indult az óriástök-növesztés, sőt a rekorder a belga ­Mathias Willemijns 1191 kilós tökével.

Cindy Ott, a Delaware Egyetem történelem­professzora szerint nincs logikus magyarázata az Amerika-szerte elterjedt termesztésnek. Hiszen az óriástök nem ehető. Alig mozgatható.

A mai hobbisták nagy része nem is falusi környezetből jön, ahol jobban tartották a régi hagyományokat, de mégis szívük mélyén szeretnének kicsit farmerré válni. Éppen ezért vitatják sokan közülük az európai termesztési módot, ahol hatalmas fóliasátrakban teremtik meg az ideális körülményeket a tök számára. Ugyanakkor a klímaváltozás miatt ma már nem feltétlenül igaz, hogy az azonos délkörön fekvő európai területek rosszabb körülményeket biztosítanának, mint New England szabadföldi termelése. Egyre jellemzőbbek ott is a szélsőséges viszonyok, amelyek nem kedveznek a töktermesztésnek, igaz, ott a fóliázás helyett a génmanipulációban látják a megoldást.

Magyarországon ez nem elfogadható. Keszler László és társai szerint „abban semmi kihívás nincsen”. Sokkal inkább áldoznak a közös információcserére, a különleges mag közös beszerzésére, egymás segítésére, a teljes évad megtervezésére. Az így termelt tököknek a végjátéka is tetszetősebb. A mérlegelés után a terményekből óriási szobrok készülnek, de a budapesti állatkert elefántjai is kaptak már belőlük. A legnagyobb attrakció az volt, amikor négy éve villanymotort raktak a tökökbe, és a Velencei-tavon hajóztak bennük.