– Az amerikai népet politikai okokból megtévesztették a háború és a béke, az élet és a halál kérdéseiben
– mondta JFK 1954-ben: már elnökké választása előtt sem volt szimpatikus a háttérhatalomnak, amikor képviselőként felszólalt a szenátusban, és az indokínai háború kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok nem üzenhet hadat a nacionalizmusnak, amely népi gerillaháborút folytat a saját hazájában. Ez egy hónappal azután történt, hogy a franciák vereséget szenvedtek Dien Bien Phunál és Washingtonban a közvetlen beavatkozást fontolgatták. Kennedy így fogalmazott: ,,Őszintén hiszem, hogy semmilyen mértékű amerikai katonai segítség Indokínában nem képes legyőzni egy olyan ellenséget, amely mindenütt jelen van, ugyanakkor sehol sem. Amelyet mi a nép ellenségének tartunk, miközben valójában élvezi a nép szimpátiáját és rejtett támogatását.” Meglepően előremutató szavak. A hidegháború légkörében a dominóelméletnek nagy tábora volt: eszerint ha eldől egy ország (azaz kommunistává válik), akkor a többi környező állam is követni fogja ezen az úton. Valójában ez egy téves paradigma volt. Vietnámban a harc a nemzeti érzésből fakadt, és nem a kommunizmusért folyt. Nem létezett ,,nemzetközi kommunista összeesküvés”, hanem a gyarmatbirodalmak szétesésével független államok jöttek létre, amelyek támogatást kerestek. Sajnos ezt a képlékeny állapotot a háborús körök kihívásként fogták fel.

A lázadó szenátor
Három évvel később, az algériai háború ügyében Kennedy ismét felszólalt a szenátusban, és nem a Szovjetuniót ostorozta, hanem a saját kormányát kritizálta, amiért egy újabb gyarmat felszabadulását akadályozzák – újabb százmilliókat kidobva az ablakon. Ez a beszéd nagy port vert fel a sajtóban és a Fehér Házban is. JFK-t annyira sokat és olyan élesen kritizálták, hogy ő maga is azt hitte, hogy tévedett. Az idő viszont őt bizonyította: Algéria még Indokínánál is szörnyűbb háborús kudarcként végződött a franciák számára, sokkal rosszabb feltételek mellett kellett kivonulniuk, mintha eleve tárgyalásokat indítottak volna.
A következő nagy konfliktus már elnökként érte Kennedyt, a volt gyarmat, Kongó kapcsán, ahol a demokratikusan megválasztott Patrice Lumumba igyekezett az országa természeti erőforrásai fölötti rendelkezést visszaszerezni.
JFK határozottan támogatta Lumumba erőfeszítéseit, és ez volt az első alkalom, amikor nyíltan szakított elődje, Eisenhower politikájával. A belgák 1961-ben elhatározták Lumumba meggyilkolását, amit a CIA bevonásával, Kennedy tudta nélkül hajtottak végre. Ezt követően a CIA figyelme azonnal Vietnám felé fordult, ahol állandósult a bizonytalanság, és várható volt, hogy a dél-vietnámi kormányt elsöprik Ho Shi Minh katonái. Vietnámban a genfi konferencia értelmében 1956-ban választásokat kellett volna tartani, de ezt az amerikaiak megakadályozták, mert tudták, hogy Ho Shi Minh elsöprő győzelmet aratna. Vietnám kettészakadt és innentől kezdve az északi rész a kommunistáké lett.
Hab a tortán, hogy a titkos Pentagon-iratok 1971-es feltárásából kiderült, hogy Washingtonban 1954-ben tisztában voltak azzal, hogy a beavatkozás kudarcra van ítélve.
Sokáig nem volt köztudott, hogy Kennedy 1963 közepén elhatározta a teljes katonai kivonulást Vietnámból az 1964-es választásokat követően. Csak idővel állt össze a kép a meggyilkolt elnök szándékairól. 1995-ben megjelent a volt védelmi miniszter, Robert McNamara visszaemlékezése, amelyben így fogalmazott:
Az Egyesült Államok vietnámi szerepvállalásának három kulcsfontosságú eseménye van: Ngo Dinh Diem dél-vietnami elnök megdöntése és meggyilkolása; Kennedy október 2-i döntése az amerikai erők kivonásának megkezdéséről; és hogy ötven nappal később meggyilkolták.
James Galbraith történész szerint ez a kijelentés mérföldkő volt ,,a nehéz, kegyetlenül eltitkolt igazság keresésében – máshol sem találjuk meg a Vietnámról szóló harmincéves történetírás során.” Tehát nagyon fontos tényezőről van szó, ami még az Egyesült Államok népe előtt sem volt közismert. A dolgot az bonyolította, hogy a témában jártas történészek, politikusok könyveikben úgy állították be, mintha Lyndon Johnson elnökként Kennedy politikáját folytatta volna Vietnámban, ami nem igaz. Teljesen mást csinált, mint amit JFK elhatározott.