A folyamatot jelentős mértékben felgyorsította az éppen átalakuló világrend, illetve az orosz–ukrán háború. Az elmúlt években megfigyelhető volt a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetének „biztonságiasítása”, vagyis a biztonságpolitikai szempontok megjelenése a kisebbségekről szóló szakmai diskurzusban, valamint a nemzeti kisebbségek biztonságpolitikai tényezőként való láttatása politikai szereplők által, háttérbe szorítva a kérdés emberi jogi vetületét. Erre ráerősített Oroszország politikája és különösen Ukrajna elleni agressziója, amelyet az orosz vezetés az Ukrajnában élő orosz ajkú kisebbség védelmével indokolt. Ez a nyilvánvalóan igaztalan érvelés lehetőséget adott számos politikai erőnek, hogy a kisebbségeket stabilitási tényezőként tüntessék fel. 2022 februárja óta világrendünk válságát számos regionális szereplő kihasználta arra, hogy a rendezetlen kisebbségi kérdést egy huszárvágással oldja meg. Jó példa erre Hegyi-Karabah, ahol Azerbajdzsán tavaly ősszel egy több évtizedes etnikai szembenállást zárt le néhány nap alatt katonai úton, a gyakorlatban etnikai tisztogatást hajtva végre a területen élő helyi örmény lakosság elüldözésével.

Biztonságpolitikailag is fontos a kisebbségi kérdés
A határon túli magyarság szempontjából ez kedvezőtlen fejlemény, hiszen a magyar közösségek az eddigiekben és a jövőben is békés úton, a jog erejét felhasználva érvényesítik jogos érdekeiket, nem jelentenek biztonsági fenyegetést a területi államra nézve. Ezért bármely olyan tendencia, amely a kisebbségi kérdést nem emberi jogi, hanem biztonságpolitikai keretben jeleníti meg számunkra semmiképpen sem előnyös.
Mi várható 2024-ben ebben a regionális és világpolitikai keretben Európában a nemzeti és etnikai kisebbségek védelme terén? Röviden: nem túl sok jó. Az Európai Tanács utoljára három évvel ezelőtt fogadott el jogi kötőerővel nem bíró jelentést a nemzeti kisebbségek védelméről (Kovács Elvira jelentését), a délszláv háborút követő nagy horderejű politikai megoldásokra pedig jelenleg nem látszik lehetőség. Az Európai Unió (EU) kategorikusan elzárkózik a kérdéstől, ahogy az látszott a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés 2021-es elutasításából. Az uniós fellépést számos jogi és politikai akadály nehezíti. Több tagállam határozottan elutasítja, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét európai uniós szintre emeljék, így ha a következő néhány éven belül napirendre is kerül az EU alapító szerződéseinek módosítása, arra minimális esély mutatkozik, hogy konszenzus szülessen az EU hatásköreinek kiterjesztéséről e területen. Idén júniusban továbbá európai parlamenti választásokat is tartanak, a testület új összetétele azonban kevésbé releváns, hiszen az Európai Parlament az eddigiekben is támogatta a nemzeti kisebbségek védelmét, a kérdést az Európai Bizottság és a tagállamok kormányai akasztották meg.