A vinil eladási mutatója világszerte folyamatosan nő. A Recording Industry Association of America szerint az Egyesült Államok fizikai lemezeladásai tavaly a 2013 óta mért legmagasabb szintre ugrottak. A brit lemezkiadókat tömörítő British Phonographic Industry (BPI) adatai még ennél is megdöbbentőbb számokat mutatnak: az Egyesült Királyságban 1990 óta nem adtak el annyit, mint tavaly. Az eladások 11,7 százalékkal nőttek, 5,9 millió vinil fogyott 2023-ban. Ez több, mint négyszerese az előző évi eladásemelkedésnek, és ez a tizenhetedik növekvő év. A legtöbb szakíró a mostani eredményt Taylor Swift sikeréhez köti, aki nemcsak a milliárdos bevételt produkáló The Eras turnéjával és koncertfilmjével jutott a csúcsra, hanem újra felvette, az először 2014-ben debütált 1989 című albumát, amely az év legkelendőbb korongja lett Nagy-Britanniában.
A vinileladások megugrása jelzi, hogy a fizikai zenei piac (amely a bakelitlemezeken kívül a CD-ket és a kazettákat is magában foglalja) annak ellenére növekszik, hogy a streamingszolgáltatások, mint a Spotify és az Apple Music dominálják a teljes zenei spektrumot
– mondja Jo Twist, a BPI vezérigazgatója. Tehát a vinil által vezetett fizikai termékek újjáéledése a zenei piac ellenálló képességét is mutatja a streamingkorszakban. A Beatles karácsony előtt megjelent, a mesterséges intelligencia segítségével befejezett dala, a Now and Then is például bakeliten fogy a leginkább.
Magyarországon is újra népszerű a vinil, számos online lemezbolt működik.
A Bakelit Records például a klasszikusoktól az újdonságokig mindent kínál, különös tekintettel az elektronikus zenére. A Hanglemeztasak kisebb-nagyobb gyűjteményeket vásárol fel, elsősorban nagylemezeket keresve stílustól függetlenül. Az árat az állapot, a kiadási hely és év, illetve a zenei anyag aktuális népszerűsége határozza meg.
Budapesten több tucat kisebb-nagyobb fizikai lemezbolt is működik, amelyek a forgalomra sem panaszkodhatnak az utóbbi időben. Hiába lehet ugyanis online megrendelni egy-egy bakelitet, a gyűjtők szeretnek maguk válogatni.
Több lemezboltba benézve a vevők azt mesélik, hogy
számukra a borító kézbe fogásának különleges varázsa van, hiszen elmerülhetnek a szám címének olvasásában és a képek nézegetésében.
A boltvezetőkkel is szeretnek beszélgetni, a régi motorosok a vinilek iránti szenvedélyük miatt tartottak ki ennyi ideig. Eladókat és vásárlókat is foglalkoztat a kérdés, meddig képesek fennmaradni a digitális letöltések, a streaming és az online lemezpiacok korában, illetve megmenti-e a sokszor több évtizede működő lemezboltokat a bakelit reneszánsza.
A lemezeket ugyanis talán még többen is keresik, mint fénykorukban.
Az elmúlt években újra divatba jött gyűjtésük. Bánházi István, a budapesti Lemezkuckó tulajdonosa szerint ennek több oka is lehet. Újra népszerűek az analóg technikák, egyre többen használnak polaroid, illetve analóg fényképezőgépet a digitális verziók vagy a telefonjuk helyett. A bakelit hallgatása külön rituálé, és ez az online zenehallgatásban nincs meg. Fel kell tenni a lemezjátszóra, várni, amíg elindul a zene, és meg is kell fordítani a lemezt. A hangzás is teljesen más, mint az online lejátszási listáknak. Minden sercegés ellenére az analóg jel kellemesebb a fülnek, mint a digitális. A folyamatos kopás okozta recsegés egy idő után minden vinilt érint, ez ellen pedig nincs mit tenni.
Bánházi István 38 éve nyitotta meg üzletét, lemezeket és műsoros kazettákat árult. Majd berobbant a CD a kilencvenes évek elején, és eladhatatlan lett a bakelit. – Jósnak kellett volna lenni, hogy valaki megmondja: húsz év múlva ekkora kereslet lesz irántuk – szögezi le a szakember.
Minden digitalizálódott körülöttünk, a trenddel teljesen szembemegy a vinil iránti érdeklődés. Nem gondoltam soha, hogy a fiatalok körében ennyire népszerű lesz, óriásit tévedtem. 1994-ben levittem a pincémbe a bolt lemezeit, mert csak a helyet foglalták, senki nem kereste, mindenki CD-t vásárolt. Ma viszont rengetegen keresik a bakelitet. Mivel világjelenség, hozzánk is betérnek számos országból régi és új lemezeket keresni. A divathullám ugyanakkor kiszámíthatatlan, nem szabad benne túlságosan bízni, nem tudni, mikor történik az újabb fordulat.
Egy Teréz körúti bérház belső udvarában a Newport Recordshoz térünk be. Az asztalokon katonás rendben sorakozik a klasszikusok mellett a jazz-, folk-, rock- és a világzene. A lemezgyűjtők nagyon szeretik ezt a helyet, mivel nemcsak vásárolni tudnak, a tulajdonos, Bálint Feri hanglemeztisztítással és -vétellel is foglalkozik. Többen ajánlották, hogy keressük fel a Solarist is a Szent István körúton, amely az egyik legfontosabb üzlet a fővárosi lemezboltok között, elsősorban rockzenékre szakosodott. A Wave ugyancsak minden lemezgyűjtő előtt ismert. A Révay közben található kis üzlet 35 éves.
Madár András – aki 1994 óta áll a pult mögött – szerint
a vinil varázsa stílustól függetlenül tért vissza. Az ok a nosztalgia, a jobb hangminőség és persze a divat.
A nosztalgia már a XVII–XVIII. században ismert jelenség volt, igaz, egészen a XX. század második feléig pszichológiai rendellenességnek tekintették. A kilencvenes évekre viszont egyértelművé vált, hogy létezik a nosztalgia pozitív oldala is: a kellemes emlékeink felidézése. Az így megnövekedő örömfaktor pedig az olyan depressziós helyzetekben, mint pandémia, különösen hasznos. Nem csoda, hogy Covid időszakában kezdődött a vinil iránti kiugró érdeklődés – amely azóta csak tovább nőtt. Ennek megfelelően Európában is egyre több lemezgyár van, Magyarországon Zalaegerszegen nyitott új gyár. A fizikai hordozók gazdasági előnye az előadók oldalán is egyértelmű. A pandémia alatt például azért tanácsolták rajongóiknak a vásárlást, mert a koncertek letiltásával az előadók érdeke lett a streamingen túli bevételszerzés. A rendeződött egészségügyi helyzet azonban valóban megkérdőjelezi a divat tartósságát.
Kőtáblák és felhők
A közösségi médiában gyakori mém, hogy a kazetta, a vinil, a VHS, a CD és a floppy „Üdv a klubban!” felkiáltással köszönti az USB-t – utalva arra, hogy a felhő- és streamingszolgáltatások elvileg szükségtelenné teszik a fizikai adathordozókat. Tény, hogy a történelemben korábban használt agyagtáblák, kőtáblák, papiruszok vagy éppen nyomtatott könyvek élettartalma jóval hosszabb, mint a digitális adathordozóké. A számítógépek térhódításával a mágneses adathordozók (merev- és floppylemezek), az optikai lemezek (CD, DVD, Blu-ray) és az egyéb eszközök (pendrive, memóriakártya) kerültek előtérbe, ám ezek szerencsés esetben néhány évtizedig használhatók. Ráadásul a technikai fejlődéssel a lejátszásra alkalmas eszközök is folyamatosan változnak, így hiába mentettük pár évvel ezelőtt címtárunkat floppyra, azt ma már nincs hova berakni a számítógépbe. Ma csúcssebességgel működik a 4G/5G, minden, mindenféle eszközzel elérhető a felhőből. Így az adat ma nem tárgy, hanem fogalom, ezért nehéz átérezni fejlődéstörténetét. A folyamatosan gyorsuló fejlődés miatt ma úgy beszélünk petabyte-okról, mint ha nem használtunk volna floppyt és betárcsázós internetet.
Borítókép: Bánházi István, a budapesti Lemezkuckó tulajdonosa (Fotó: Teknős Miklós)
