Bár IV. Béla a tatárjárás után újraépíti az országot, továbbra is ellenségek veszik körül. Egyezkedik a pápával és az országba visszafogadott kunokkal, háborút visel a cseh király ellen, és apjához, II. Andráshoz hasonlóan küzd a viszályt keltő főurakkal, a hatalmukat féltő ispánokkal, illetve önfejű és feltörekvő fiával, Istvánnal is. Tatár kémek nyüzsögnek az országban, fenyeget az újabb támadás. Hiába történelmi regény Az Ég tartja a Hazát, a kémek jelenléte feltételezés és nem bizonyított tény.
Sodró lendületű a regény
A szerzőtől megszokott olvasmányos, sodró lendületű történet az ármány, a zsarnokság, a szerelem, a hűség, az árulás, a hit és a hitetlenség meséje. Visszatér több, a trilógia korábbi részeiben ismert szereplő, így Szent Erzsébet azon barátai is, akiket halála után apja a magyar udvarba hívott. A történetvezetés azonban eltér a korábbi részektől, mivel nem elsősorban a király belső vívódásairól szól, illetve a gyakran kényszerpályán mozgó lelki és fizikai küzdelmekről, hanem az ország belső és külső válság felé való sodródásáról – mindezt az elvileg folyó újjáépítés közepette. Fontos szerepet kap Margit szent élete, mélységes hite, az ország békéjéért felajánlott önsanyargató vezeklése, illetve lázadó testvérével való bensőséges kapcsolata. Bár nem a királylány a főszereplő, a történet menetében jelenléte, kisugárzása, a környezetére tett hatása folyamatosan érzékelhető. Az írónő szerint Szent Erzsébet kultusza okán kedvelték Margitot már az Árpád-korban is. A két királylány időben, térben és lelki értelemben is nagyon közel áll egymáshoz.
Szerelmi dráma nélkül nincs Zsuffa-regény. A történelmi hitelesség mellett a kitalált szereplők hozzák közel a XXI. század emberéhez az Árpád-kort. Ilona bárókisasszony története a pénzéhes mostoha és a gátlástalan orosz kalmár cselszövései nyomán bonyolódik, amellyel szemben a hősök sokáig tehetetlenek. Ilona meséje összefonódik a szentéletű királylánnyal, amelynek nyomán a belső békét és az elmélyült hitet is megmutatja az olvasónak.
