Miért különleges ez a tárlat? Mert a Hódmezővásárhelyen és Nagymaroson élő és alkotó Nagy Attilát elsősorban szobrászként ismerheti a képzőművészet iránt érdeklődő közönség. Tanulmányai is erre predesztinálták. 1966-ban született Hódmezővásárhelyen, középiskolai tanulmányait a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola díszítőszobrász szakán végezte. 1988 és 1995 a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt (négy évet főiskolai, majd három évet művészképzésben tanult). Somogyi József, Bencsik István és Karmo Zoltán voltak a mesterei. Számos köztéri alkotása van. Többek között: Szőnyi István-mellszobor, Zebegény (2001); Szent Márton és a koldus szoborkút, Nagymaros, Fő tér (2006); 1956-os emlékmű, Újpest (2007); Holokauszt-emlékmű, Hódmezővásárhely, zsinagóga (2014); Országzászló, Hódmezővásárhely, Szent István tér (2014). Kisebb-nagyobb műveit pedig rengeteg hazai és külföldi – olaszországi és németországi – galériában mutatták be egyéni vagy csoportos kiállításon az elmúlt évtizedekben.

– A szobor, ha forgatjuk, mindig mutat egy rajzot a kontúrjával. Ezért tudnak általában jól és pontosan rajzolni a szobrászok, de a rajz minden képző- és iparművészet alapja, ezen keresztül gondolkodik az alkotó. Számomra a rajzolás felüdülés, mindennapi öröm. A szabadsága elvarázsol. Ahogy a tiszta papír elém kerül, már tőlem függ, hogy mi lesz rajta. Végtelen és határtalan, de felelősségteljes is – mondja tárlata kapcsán Nagy Attila, akinek munkamódszere mostanában a kreatív és spontán ábrázolási gyakorlatok világában van.
Nem szobrászilag közelítem meg azt, amit ábrázolok, hanem képileg és levegősen. Nem zárom vastag kontúrkeretbe, mint ahogyan a szobrászok teszik ezt, noha szoktam úgy is ábrázolni, ha kell. Tudok és szeretek is egy vonallal rajzolni. Mostanában, amikor elkezdem a munkát, még nem tudom, mi lesz a téma, csak rajzolom a vonalakat a papíron önfeledten és mintegy öntudatlanul, csak az élvezet kedvéért addig, amíg saját meglepetésemre nem kezd valami konkrétum megmutatkozni lényegében a semmiből. Lenyűgöz és gyönyörködtet a vonal ereje, játékossága, hálóba rendeződése és minden megnyilvánulása a kompozícióban. Amikor már biztosan eldőlt, hogy mi lesz a papíron, akkor teljes alázattal és a tőlem telhető legnagyobb erőbedobással viszem végig a munkát. Tulajdonképpen a tudatalattim tör felszínre és tárgyiasul a rajz által – magyarázza a művész.