A pénzünk elvesztésétől félünk a mesterséges intelligencia kapcsán

Számos kérdést vetnek fel a világunkat átszövő számítástechnikai fejlesztések. Az első fecskék – mint Magyarországon Bíró Ada – érdekesek, technológiai erődemonstrációk, de felelős használat nélkül problémát is okozhatnak. Elveszi-e munkánkat a mesterséges intelligencia?

Kína már 2018-ban előállt a saját mesterséges intelligencia által generált műsorvezetőjével. Fotó: Getty Images/Kyodo News

Andrew Niccol 2002-es filmjében, a Simone-ban Al Pacino rendező karaktere rátalál a tökéletes színésznőre, akinek nincsenek fennhéjázó sztárallűrjei vagy bármilyen emberi hitványsága, gyengesége, ellenben a végletekig engedelmes, minden rendezői instrukcióit zokszó nélkül elfogad, és olyan meggyőzően játszik a vásznon, hogy az egész világ elvakultan rajong érte. Olyannyira, hogy észre sem veszik: Simone valójában nem létezik, csupán a rendező hozta létre a technológia segítségével. A film eredetileg a sztárvilágnak görbe tükröt tartó szatírának készült, ami azt járta körbe, mennyire hamis a tömegkommunikáció korában az egyénről kialakuló kép. A közösségi média, a szöveges nyelvi modellek (ChatGPT, Gemini, Claude) és a képmanipulációs technológiák (Deepfake, motion capture, Midjourney) egyre hétköznapibbá váló világában azonban a Simone által pedzegetett kérdések még aktuálisabbak, mint a film készültekor.

Al Pacino a Simone című filmben. Fotó: AFP

Magyar műsorvezető a mesterséges intelligencia által

A magyar közönség a közelmúltban megtapasztalhatta a technológia jelenlegi állását, amikor a Duna tévé ismeretterjesztő műsorában, a Deltában bemutatkozott az új műsorvezető, Bíró Ada. Adát a mesterséges intelligencia (MI) révén hozták létre, a legfejlettebb nyelvi és vizuális modellek komplex együttesének eredményeként. A tűzpiros kosztümben pompázó hölgy azonban nem árult zsákbamacskát, Simone-nal ellentétben rögtön elmondta a nézőknek, hogy számítógép rakta össze, minimális emberi segítséggel. Ada enyhén szaggatott beszédmódjából, az ajkak és a hang csúszásából, illetve túlmozgásos gesztikulációjából most még könnyűszerrel ki lehet találni mesterséges mivoltát, de a modell adásról adásra fejlődik, s idővel valóban előfordulhat, hogy nem tudjuk őt megkülönböztetni egy hús-vér műsorvezetőtől – ami azonban számos kérdést vet fel.

Ada nem az első, a térben is mozogni képes MI, aki műsort vezet a világban. Először Kínában 2020-ban bemondóként állt szolgálatba egy modell, de még nem kapott nevet, és megmosolyogtató szárnypróbálgatás volt az újabb fejlesztésekhez képest. Azóta bemutatkozott az indiai Sana és Lisa, a görög Hermes, a kuvaiti Fedha, a fülöp-szigeteki Maia és Marco, a tajvani Ni Zhen és a dél-koreai Zaein is, a Channel1 pedig tavaly decemberben hihetetlen erődemonstrációt tartott a különféle MI-alapú bemondókból (teljes hírblokkot készített több hiperrealisztikus MI-modellel), ami rögtön rá is világított az MI-k egyik nagy előnyére: bármilyen nyelven megszólalhatnak, a külsejüket is az adott régióhoz vagy témához kapcsolódóan lehet változtatni, és szükség esetén helyettesíteni tudnak egy hús-vér riportert a képernyőn. Ada legutóbb arról beszélt, hogy a Delta műsorvezetőjének, Fejős Ádámnak is létezik digitális klónja, akit francia és német nyelvre tanít. A modelleket különféle módon hozzák létre: van, amelyiknek a megalkotásához több dublőrre van szükség, van élő emberről mintázott, és akad teljes mértékben számítógépek által generált is. Ada elkészítésének hátteréről csak találgatni lehet, de valószínű, hogy az utóbbi megoldásról van szó: az M1 meteorológusa, Molnár Csilla beszkennelt változatának felhasználásával jöhetett létre – Makay József kiberbiztonsági szakértő szerint legalábbis erre utalnak Ada körmei és kiegészítői.

Izgalmas kérdés, hogy kiváltja-e a szakembereket az idővel sokkal olcsóbbá, praktikusabbá és pontosabbá váló MI, és ha nem, akkor milyen területen válik a hasznunkra, illetve milyen jogi keretekre van szükség az egyéni személyiségjegyek jogosulatlan felhasználásának tilalmához (ez fontos célkitűzése volt a tavalyi hollywoodi színészsztrájknak is). 

Bár Bíró Adát MI-nek hívjuk, de ez éppen olyan csalóka, mint a gombamód szaporodó okoseszközök elnevezése. Rab Árpád jövőkutató szerint utánzógépekről van szó, amelyek annyira intelligensek, amilyen adatokból gazdálkodnak, amilyen okosan fejlesztették és amennyire okosan használják őket. A kutató szerint az MI-alapú szolgáltatásoknak két fő célja van: a minőség növelése és a rutinműveletek meggyorsítása, illetve az olcsóbb és gyorsabb tartalomelőállítás. 

– Olyan képességfokozó technológiák, melyek a jókat jobbá teszik, akik viszont nem váltanak, nem a munkájukat, hanem a pénzüket vesztik el. Tehát valójában a pénzünk elvesztésétől félünk. Nem a szolgáltatások, hanem az azokat használó kollégák veszik el a munkánkat, így a pénzünket

– magyarázza Rab Árpád.

Ada és társai nem alkotnak saját mondatokat, csupán emberek által írt szövegeket olvasnak fel, illetve jelenítenek meg. Ahogy Böszörményi Nagy Gergely, a Brain Bar jövőfesztivál alapítója, a várható tendenciákról és félreértelmezésekről szóló Nonkonform című könyv szerzője rávilágít, az MI valójában nem intelligencia, amit onnan tudhatunk, hogy a természetes intelligencia tartalmát és működését sem érti még a tudomány. 

– Amit pedig nem ismerünk, azt nem tudjuk modellezni sem. Az MI alapja a valószínűség-számítás, azaz a matematika, a természetes intelligencia lényegéhez azonban olyan rejtelmes dolgok is hozzátartoznak a számítási kapacitásunk mellett, mint a lélek, az érzelmek és az intuíció. Ezért nem érdemes túlbecsülni az MI-t, és alábecsülni a saját agyunkat

– teszi hozzá Böszörményi Nagy Gergely.

Kockázatok és mellékhatások

A technológia ennek ellenére valós kockázatot jelent, a közelmúltban több olyan eset is történt, amikor az MI által generált hanggal vagy arccal kíséreltek meg átverni valakit vagy dezinformálni a közvéleményt. Böszörményi Nagy Gergely szerint a deepfake-jelenség még gyerekcipőben jár, de máris félelmetes, és az MI számos olyan szakmát felszámolhat, amelyeket a modern (és különösen a posztmodern) kor hozott létre, amelyeknek kulturális értéke, méltósága nincs. Rab Árpád úgy véli, hogy az automatizáció, a generatív mesterséges intelligencia használata a médiában, az újságírásban rendkívül gyorsan terjed, jellemzően a rutintevékenységek (egyszerű cikkek írása, fordítása, gyártása) felgyorsításában. A tömegesítésben játszanak szerepet, kontroll és minőségbiztosítás nélkül azonban etikátlan és kockázatos a használatuk. Ada kapcsán éppen azt emeli ki, hogy 

nem munkaidőt spórol meg egy tudományos műsor ikonikus alakjaként, hanem a legújabb technológiák ismertetésének marketingértékű eleme, amely sok fejlesztésbe és előkészítésbe kerül.

Böszörményi szerint az MI-t mindenekelőtt szórakoztatásra, illúziók és élmények létrehozására fogjuk használni, ahogy azt Michael Crichton hatvan évvel ezelőtt előrevetítette Westworld című regényében. 

– Az ember már-már kényszeresen ragaszkodik az antropomorf dolgok létrehozásához, és ez a törekvés egészen addig ártalmatlannak tekinthető, amíg nem vezet lázálmokhoz, a valódi emberi kapcsolatok helyettesítéséhez, ahogyan az a Her című Spike Jonze-moziban is látható, ahol a magányos főhős egy operációs rendszer iránt táplál gyengéd érzelmeket

– mondja el a szakértő hozzátéve: az egyik legnagyobb probléma, hogy a szövegalkotási feladatok kiszervezése vagy a nyelvtanulás helyettesítése fordítóprogramokkal visszavetik az emberek kognitív képességeit. – A nyelv elsajátítása, annak összetett használata az egyik legfontosabb a minket emberré tevő képességeink közül, a nyelv a logikánk és a kreativitásunk alapja is.

Rab Árpád véleménye ezzel szemben az, hogy a hatás sosem a technológián múlik, hanem az emberi felelősségen. – A jövő formálása a kezünkben van, de tudatosságot, értékalapú gondolkodást és okos viselkedést igényel. Jelenleg az, hogy mit és hogyan fejlesztünk, árulja el, hogy mit tartunk fontosnak, és milyen értékeket kívánunk megőrizni a jövőben. Később pedig a tudatos használat fogja megtenni ugyanezt – magyarázza a jövőkutató.

Bíró Ada színre lépése kapcsán Kudlik Júlia is megszólalt, s úgy fogalmazott, hogy elérkeztünk a dehumanizáció korába, amelyben az embert akarják a gépekre átültetni. A Delta ikonikus műsorvezetője az emberekkel szemben támasztott gépies elvárásokat kifogásolta: „Hiszen a gépek nem követnek el hibákat, nem fáradnak el, nem öregszenek, nem kritizálnak, nem ítélkeznek, nem rosszkedvűek, nem kommunikálnak tévesen, nem okoznak félreértéseket, nem értékelik a hangsúlyodat, a lelkiállapotodat, nem okoznak zavart és stresszt, csak engedelmeskednek és hallgatnak!” A közlemény szerint ma olyan technológiai háború zajlik, aminek fontos része az információ manipulálása, a szervezetekbe való beépülés és a pszichológia, tehát az ember lassan maga is számokká váló adathalmazzá lesz (lásd digitek: bármilyen információ számjegyekkel való feljegyzése, tárolása) a személyi számok, a sok PIN-kód, a megannyi jelszó, azonosító által. Kudlik Júlia ezt a választási lehetőségtől és a szabad akarattól való megfosztásként értékeli, és örül, hogy a gépeknek egyelőre nincs lelkük.

Ada közben nemcsak televíziós műsorvezetőként, hanem influenszerként is elkezdett működni, Facebook- és Instagram-oldalain receptötleteket, érdekes információkat, MI generálta fotókat oszt meg magáról, és néha kérdésekre is válaszol.

Többek között Kudlik Júlia közleményére is, amely szerint nem szeretné magát az emberekhez mérni, soha nem is lenne képes emberré válni, és nem akar senkit sem helyettesíteni, leváltani vagy felülmúlni, kizárólag segíteni szeretne. Pontosabban nem ő, hanem az avatar mögött álló szakemberek, ami az MI-alapú programok felhasználásának egy újabb területére, a marketing világába vezet. A világon jelenleg is számos, jelentős követőtáborral rendelkező MI-profil létezik, Ada esetében azonban az eladni kívánt termék jelenleg ő maga.

– Az első fecskék jellemzően érdekességek, akár egy adott ország technológiai erődemonstrációi lehetnek, a korszerűség és az élenjárás bemutatására

 – jegyzi meg Rab Árpád. Hogy végül hová növi ki magát a technológia, az gyakorlatilag megjósolhatatlan, de végső soron csak tőlünk függ. A jelenség viszont biztosan fontos tükröt tart elénk – ahogy arra Böszörményi Nagy Gergely is rávilágít –: a teremtés képessége (vagy annak illúziója) kortól és kultúrától függetlenül megbabonáz minket. Az ember szeret Istent játszani.