– Mi erdészek a bükkösre úgy tekintünk, mint az erdő templomára, a Bükk hegységben pedig az erdők több mint ötven százalékát ez a fafaj alkotja – avat be utunk elején Bózsó Gyula, hazánk legnagyobb területű erdőgazdaságának munkatársa, aki választott hivatása során aktívan dolgozik az erdő társadalmi és közjóléti funkcióinak erősítésén. Erdei nagykövetként hirdeti, hogy a generációk által megörökölt szakmai tudásunkat meg kell osztani a nagyközönséggel egy mindenki számára élhetőbb és fenntarthatóbb jövő érdekében. A keze nyomán megvalósuló számtalan ökoturisztikai fejlesztés révén személyesen is hozzájárult az Észak-magyarországi régió kulturális értékeinek gyarapításához. Szakmai vezetése mellett jöhettek létre többek között olyan nagyszerű műszaki és egyben turisztikai fejlesztések, mint a világviszonylatban is első és egyedülálló lillafüredi hibrid mozdony, az év kilátója címmel büszkélkedő Zsófia-kilátó és a Füzérradványi Arborétum. Küldetése, hogy Az ehető erdő projekttel egy élhetőbb jövőt hagyjon örökül három gyermekének is.
Az erdő ehető
Vezetésével indulunk útnak az erdőben és kóstoljuk az ehető erdei leveleket, terméseket. A bükk első, rügyből kibújó hajtásai savanykás ízűek, puhák. Az ezen a vidéken élő tótok régóta használják leves, saláta alapanyagaként. A vad zöldségek között ott van a zamatos turbolya vagy a hagymaszagú kányazsombor, amely a medvehagyma méltó vetélytársa. Rendelkezik annak fokhagymás ízével, de tíz perc múlva elillan a szájból. A vadgyömbér gyökere pedig szegfűszegillatú és -ízű. A podagrafű, ismertebb nevén püspökfű is finom, egykor reuma kezelésére is használták. Megállunk egy fa tövében, ahol egy kevésbé feltűnő növényt mutat a vezetőnk:
Nyugodtan mondhatom, hogy a hagymás fogasír az erdő kaviárja. Itt a levelek nyelénél lévő kis fekete gumók hihetetlenül ízletesek
– mondja, és kínálja is a kis fekete bogyókat. Sosem vennénk észre ezt a finomságot, olyan szerényen bújik meg a fa alatt.
A természet a szó legszorosabb értelmében éltet: egész évben képes ellátni az embert különleges, tiszta forrásból származó ehető alapanyagokkal, amelyek nemcsak a gyógyításban, hanem egészségünk megőrzésében is komoly szerepet játszhatnak.
A magyar erdők-mezők kincsei nemcsak finomak, de organikusak, adalékanyag-mentesek, ráadásul ingyen vannak, csak meg kell ismernünk őket. Ehhez igazi segítséget kaphatunk Bózsó Gyula és Megyeri Sára Ehető erdő című könyvéből, amely szórakoztató stílusban, gyönyörű fotókkal mutatja be a gyűjthető növényeinket, magabiztos felismerésükön túl számtalan felhasználási ötletet adva hozzájuk.
Ahogy a könyv bevezetőjében is olvashatjuk: válaszúthoz érkeztünk. Az ember és a természet kapcsolata valamiféle ősi, megbonthatatlan egység, de az elmúlt évszázad modern társadalmai szisztematikusan igyekeztek kihátrálni ebből a szövetségből. Végletesen eltávolodtunk a természettől, amiért hosszú távon hatalmas árat fizethetünk. Az egyetlen megoldás, hogy visszatalálunk a helyes útra, amíg nem késő.
Az első lépés a könyv szerzői szerint, hogy a vadon termett élelmiszerekkel kapcsolatos tiszteletet újra kell építeni, újra kell tanulni, hiszen nyolcmilliárd ember élelmezése a jelenlegi keretek között fenntarthatatlan. Ebben a szemléletformáló küldetésben történelmi felelőssége van az erdészszakmának is
Az ipari mezőgazdaság által előállított élelmiszerek fogyasztása helyett az erdei gasztronómia egy valódi alternatív lehetőség.
