Bonbon már nincs – interjú Alex Hemingwayjel

Kaliforniában született, magyarul is jól tud, apja George F. Hemingway, a Budapest Honvéd egykori tulajdonosa. Családjuk az elmúlt évtizedekben több száz vendéglátóhelyet üzemeltetett Magyarországon. A ma már Texasban és Floridában befektető Alex Hemingwayt, az itteni republikánusok volt vezetőjét az amerikai elnökválasztás utáni budapesti útján kérdezte a Lugas.

Alex Hemingway amerikai republikánus üzletember. Fotó: Kurucz Árpád

– Hányszor kérdezték már meg öntől, hogy rokona-e Az öreg halász és a tenger szerzőjének? 

– Eleinte sokszor. Meg persze a kispesti drukkerek, amikor megvettük a klubjukat. (Édesapja, George F. Hemingway a Budapest Honvéd tulajdonosa volt – A szerző.) De sokan tisztában vannak a családtörténetünkkel. 

– A rendszerváltás idején a Bonbon Hemingway édességüzletek keltettek feltűnést Budapesten. Akkor már ön is itt élt?

– Nyaranta dolgoztam is a Váci utcai üzletben. Nem is gondolná az ember, de bitang sok munkát ad egy ilyen bolt. Készítettem a hatalmas ajándékcsomagokat. Nyolcvankét ilyen üzletünk volt Budapesten.     

– Nemrég még az amerikai republikánusok itteni vezetője volt. Ma is közéjük tartozik?  

– Már nem, de száz százalékban republikánus maradtam. Időm kevesebb mint felét töltöm Budapesten, ahol a három gyermekem él.  

– Hol szavazott akkor, és milyen volt ott a hangulat? 

– Kaliforniában. A barátaim közül a demokrata szimpatizánsok nagyon határozott véleménnyel vannak Donald Trumpról, és tartottak a visszatérésétől. A republikánus barátaim szerint viszont a demokraták megháborodtak, instabillá váltak és a pártjuk legprogresszívebb szélének kiszolgálói lettek. Márpedig az amerikaiak többségének ez nem tetszik. Ezek a barátaim éppenséggel úgy vélik, a következő elnök hozza vissza a józanságot az Egyesült Államokba. Én is egyetértek velük. Trump egyébként nemcsak az elnökválasztást nyerte meg – mégpedig az elektori szavazatok mellett a leadott voksokat tekintve is –, hanem a republikánusok behúzták a kongresszus mindkét házát, valamint számos törvényhozást az egyes államokban. Kamala Harris Joe Biden 2020-as eredményéhez képest is mindenütt alulteljesített. Ma már semmi kétség nincs sem az eredménnyel, sem azzal kapcsolatban, hogy mit akar Trump megvalósítani. Nagyon jó mindenkinek, hogy a választás ezúttal véget is ért november 5-e éjszakáján.   

– Foglalkoztatja a kinti környezetét az ukrajnai háború? 

– Nem. 

– ? 

– Senki, akit ismerek, nem érti, mit keresünk Ukrajnában, és miért költöttünk erre 180 milliárd dollárt. Kész őrület. Remélem, Trump elhozza a békét, és abban szerepet kap Magyarország is. Más kérdés, hogy együttérzünk az ukránokkal. Szörnyűség történt velük. De Irak vagy Afganisztán után azért kérdések merülnek fel. Például: mi is a célunk az egésszel? 

– Talán móresre tanítani az oroszokat?  

– Nem hiszem, hogy akadna egyetlen amerikai is, aki adna erre a célra 180 milliárd dollár közpénzt. 

– Azért, mert inkább Kínára kellene összpontosítaniuk? 

– Két évet éltem Kínában, a nyelvüket is tanultam, ott is vannak vállalkozásaink. Fantasztikus ország elképesztő történelemmel. De higgye el, megvannak a maguk problémái. Nem is kevés. Nekünk is inkább a saját házunk táján kellene söprögetnünk. Az erős Amerika mindenkinek jó, a gyenge meg senkinek sem. 

– Örültek a választási eredménynek az amerikai magyar barátai is? 

– Az összes amerikai magyar barátom konzervatív; nemcsak Kaliforniában, hanem akárhol. Egyetlen demokrata szimpatizánsról sincs tudomásom közöttük.  

– Magát magyar amerikainak tartja? 

– Egyszerűen amerikainak. Nem hiszek a kötőjeles megnevezésekben. A magyar mellett egyébként spanyol gyökereim is vannak, de ugyanúgy nem tartom magam spanyolnak sem. Amikor az 1980-as években felnőttem, senki nem is művelte ezt Kaliforniában. Aztán „keletkeztek” az afroamerikaiak, majd sorra a többiek. Ez afféle demokrata párti dolog, amely arra szolgál, hogy valaki valamilyen kérdésben azt éreztesse, másnál több joga van hozzászólni. Mintha ez bármilyen hitelességgel szolgálna.

Az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb következménye a republikánusok mostani hatalomra jutásának a szólásszabadság visszatérése lehet. Az ideálok persze nem valósulnak meg tökéletesen a gyakorlatban. De legalább odáig jussunk el, hogy meg tudjuk egymással a dolgokat vitatni, ne pedig belefojtsa a szót egyik a másikba. Mert ez lebénítja az embereket.  

– Trump bejelentette, hogy első munkanapján fellép a szólásszabadság védelmében, megtiltva például a kormányhivataloknak, hogy mások véleményét dezinformációnak nevezzék. 

– Nagyon helyesen teszi, az első alkotmánykiegészítésünk védelmében. Hadd beszéljenek az emberek akár hülyeségeket is! A sajtószabadság is ezen alapszik. 

– Mi a véleménye az amerikai sajtóról? Netán a The New York Timesszal kezdi a napot? 

– Inkább a The Wall Street Journallel. A helyzet az, hogy mondjuk negyven évvel ezelőtt az amerikai újságírók hatvan százaléka volt liberális, a többi pedig nem. Ezenkívül még a vezető szerkesztőségekbe is munkás származású zsurnaliszták kerültek. Általában nem is tanultak tovább a középiskola után, mert nem engedhették meg maguknak. Nem ment azért senki sem a Yale-re, hogy aztán újságot írjon. Ma viszont az amerikai újságírók 99 százaléka baloldali szimpatizáns és felsőfokú végzettségű. Már elnézést, de ha valaki kijön egy elitegyetemről, majd beül a The New York Times szerkesztőségébe, akkor mégis mit tudhat a valós életről? A normális emberek életéről? Ezek az újságírók nem elszakadtak a valóságtól, hanem soha nem is voltak a részei. Mit tudnak például arról, hogy mit jelent a mindennapokban egész tömegeknek, ha húsz százalékkal felmennek a fogyasztói árak? 

Donald Trump megválasztott amerikai elnök (jobbra) és alelnökjelöltje, J. D. Vance a választás éjszakáján. Nyerő páros. Fotó: Jim Watson / AFP

– A vállalkozók talán jobban belátnak az emberek pénztárcájába. Családjuk régebben olyan láncokat és márkákat működtetett nálunk, mint a Pizza Hut vagy a KFC. Két éve pedig az Astoriánál találkoztunk az új fánkozójában. Megvan még? 

– Nincsen. Kár, mert imádom az édességet… (nevet) Már csak Texasban és Floridában működnek vállalkozásaim. Magyarország nagyszerű hely, én is imádom, és drukkolok a jelenlegi kormánynak, remélve, hogy a magyar gazdaság visszatalál a növekedési pályájára. Amerikában viszont máris azzal számolok, hogy Trump elnöksége jó kilátásokat teremt, ezért üzletileg oda összpontosítok.   

– Van esetleg tanácsa a számunkra mind a két országot jól ismerő üzletemberként? Hogy több amerikai befektető érkezzen? 

– A Hemingway Group valaha mindösszesen 380-390 vendéglátóhelyet üzemeltetett itt, a Budapest Honvédról nem is beszélve. A legtöbb amerikai befektető, illetve a magántőkealapok ma instabilnak tartják az itteni üzleti környezetet. Az alacsony adókulcs nem minden. Egyik napról a másikra változhatnak az adókövetelmények. Lehet, hogy a kormány leül tárgyalni, majd hosszú távú megállapodást köt a feltételekről mondjuk a Mercedes gyártójával, de a kisebb halakkal nem. A magántőkealapok véleménye akkor is fontos lenne, ha történetesen nem lenne igazuk, mert a véleményüknek valóságteremtő hatása van. Tehát a percepcióra is oda kell figyelni, máskülönben a tőke nagyon könnyen más célországot választ magának. Teljesen más kérdés, hogy az amerikai sajtó rosszindulatúan, rágalmazva ír a magyar vezetésről, és hogy Washingtonban kipécézték Magyarországot. Ehhez semmi kétség nem fér, miközben azt gondolom, Orbán Viktor őszintén szereti az országát, és azért dolgozik, hogy a magyarok sora jobban menjen. Mindezek dacára a magyaroknak meg kell győzniük a befektetőket, hogy jöjjenek, vásároljanak ingatlanokat, fejlesszenek. Még a Balaton környékén is rengeteg fejlesztenivaló lenne, szó nincs arról, hogy a külföldiek miatt kiszorulnának az itteni vállalkozók. Közös erővel miért is ne lehetne Magyarország olyan fejlett, mint Ausztria? 

– Biztos segítene ebben az is, ha például az Európai Bizottság odaadná a magyarok fejlesztési pénzeit...

– Látja, ebben teljesen egyetértünk. Teljesen jogtalanul és nevetséges módon tartják ezeket vissza, a baloldali körök sugalmazására. Az a pénz megilleti a magyarokat, attól függetlenül, tetszik-e Brüsszelnek a budapesti kormány vagy sem.

Borítókép: Alex Hemingway amerikai republikánus üzletember. (Fotó: Kurucz Árpád)