Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet
– Foglalkoztatja a kinti környezetét az ukrajnai háború?
– Nem.
– ?
– Senki, akit ismerek, nem érti, mit keresünk Ukrajnában, és miért költöttünk erre 180 milliárd dollárt. Kész őrület. Remélem, Trump elhozza a békét, és abban szerepet kap Magyarország is. Más kérdés, hogy együttérzünk az ukránokkal. Szörnyűség történt velük. De Irak vagy Afganisztán után azért kérdések merülnek fel. Például: mi is a célunk az egésszel?
– Talán móresre tanítani az oroszokat?
– Nem hiszem, hogy akadna egyetlen amerikai is, aki adna erre a célra 180 milliárd dollár közpénzt.
– Azért, mert inkább Kínára kellene összpontosítaniuk?
– Két évet éltem Kínában, a nyelvüket is tanultam, ott is vannak vállalkozásaink. Fantasztikus ország elképesztő történelemmel. De higgye el, megvannak a maguk problémái. Nem is kevés. Nekünk is inkább a saját házunk táján kellene söprögetnünk. Az erős Amerika mindenkinek jó, a gyenge meg senkinek sem.
– Örültek a választási eredménynek az amerikai magyar barátai is?
– Az összes amerikai magyar barátom konzervatív; nemcsak Kaliforniában, hanem akárhol. Egyetlen demokrata szimpatizánsról sincs tudomásom közöttük.
– Magát magyar amerikainak tartja?
– Egyszerűen amerikainak. Nem hiszek a kötőjeles megnevezésekben. A magyar mellett egyébként spanyol gyökereim is vannak, de ugyanúgy nem tartom magam spanyolnak sem. Amikor az 1980-as években felnőttem, senki nem is művelte ezt Kaliforniában. Aztán „keletkeztek” az afroamerikaiak, majd sorra a többiek. Ez afféle demokrata párti dolog, amely arra szolgál, hogy valaki valamilyen kérdésben azt éreztesse, másnál több joga van hozzászólni. Mintha ez bármilyen hitelességgel szolgálna.
Az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb következménye a republikánusok mostani hatalomra jutásának a szólásszabadság visszatérése lehet. Az ideálok persze nem valósulnak meg tökéletesen a gyakorlatban. De legalább odáig jussunk el, hogy meg tudjuk egymással a dolgokat vitatni, ne pedig belefojtsa a szót egyik a másikba. Mert ez lebénítja az embereket.
– Trump bejelentette, hogy első munkanapján fellép a szólásszabadság védelmében, megtiltva például a kormányhivataloknak, hogy mások véleményét dezinformációnak nevezzék.
– Nagyon helyesen teszi, az első alkotmánykiegészítésünk védelmében. Hadd beszéljenek az emberek akár hülyeségeket is! A sajtószabadság is ezen alapszik.
– Mi a véleménye az amerikai sajtóról? Netán a The New York Timesszal kezdi a napot?
– Inkább a The Wall Street Journallel. A helyzet az, hogy mondjuk negyven évvel ezelőtt az amerikai újságírók hatvan százaléka volt liberális, a többi pedig nem. Ezenkívül még a vezető szerkesztőségekbe is munkás származású zsurnaliszták kerültek. Általában nem is tanultak tovább a középiskola után, mert nem engedhették meg maguknak. Nem ment azért senki sem a Yale-re, hogy aztán újságot írjon. Ma viszont az amerikai újságírók 99 százaléka baloldali szimpatizáns és felsőfokú végzettségű. Már elnézést, de ha valaki kijön egy elitegyetemről, majd beül a The New York Times szerkesztőségébe, akkor mégis mit tudhat a valós életről? A normális emberek életéről? Ezek az újságírók nem elszakadtak a valóságtól, hanem soha nem is voltak a részei. Mit tudnak például arról, hogy mit jelent a mindennapokban egész tömegeknek, ha húsz százalékkal felmennek a fogyasztói árak?
– A vállalkozók talán jobban belátnak az emberek pénztárcájába. Családjuk régebben olyan láncokat és márkákat működtetett nálunk, mint a Pizza Hut vagy a KFC. Két éve pedig az Astoriánál találkoztunk az új fánkozójában. Megvan még?
– Nincsen. Kár, mert imádom az édességet… (nevet) Már csak Texasban és Floridában működnek vállalkozásaim. Magyarország nagyszerű hely, én is imádom, és drukkolok a jelenlegi kormánynak, remélve, hogy a magyar gazdaság visszatalál a növekedési pályájára. Amerikában viszont máris azzal számolok, hogy Trump elnöksége jó kilátásokat teremt, ezért üzletileg oda összpontosítok.
– Van esetleg tanácsa a számunkra mind a két országot jól ismerő üzletemberként? Hogy több amerikai befektető érkezzen?
– A Hemingway Group valaha mindösszesen 380-390 vendéglátóhelyet üzemeltetett itt, a Budapest Honvédról nem is beszélve. A legtöbb amerikai befektető, illetve a magántőkealapok ma instabilnak tartják az itteni üzleti környezetet. Az alacsony adókulcs nem minden. Egyik napról a másikra változhatnak az adókövetelmények. Lehet, hogy a kormány leül tárgyalni, majd hosszú távú megállapodást köt a feltételekről mondjuk a Mercedes gyártójával, de a kisebb halakkal nem. A magántőkealapok véleménye akkor is fontos lenne, ha történetesen nem lenne igazuk, mert a véleményüknek valóságteremtő hatása van. Tehát a percepcióra is oda kell figyelni, máskülönben a tőke nagyon könnyen más célországot választ magának. Teljesen más kérdés, hogy az amerikai sajtó rosszindulatúan, rágalmazva ír a magyar vezetésről, és hogy Washingtonban kipécézték Magyarországot. Ehhez semmi kétség nem fér, miközben azt gondolom, Orbán Viktor őszintén szereti az országát, és azért dolgozik, hogy a magyarok sora jobban menjen. Mindezek dacára a magyaroknak meg kell győzniük a befektetőket, hogy jöjjenek, vásároljanak ingatlanokat, fejlesszenek. Még a Balaton környékén is rengeteg fejlesztenivaló lenne, szó nincs arról, hogy a külföldiek miatt kiszorulnának az itteni vállalkozók. Közös erővel miért is ne lehetne Magyarország olyan fejlett, mint Ausztria?
– Biztos segítene ebben az is, ha például az Európai Bizottság odaadná a magyarok fejlesztési pénzeit...
– Látja, ebben teljesen egyetértünk. Teljesen jogtalanul és nevetséges módon tartják ezeket vissza, a baloldali körök sugalmazására. Az a pénz megilleti a magyarokat, attól függetlenül, tetszik-e Brüsszelnek a budapesti kormány vagy sem.
Borítókép: Alex Hemingway amerikai republikánus üzletember. (Fotó: Kurucz Árpád)
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Magyar Péter májusban még arról beszélt, hogy a kampányban bejelentett nyugdíjas SZÉP-kártya első részét már 2026 negyedik negyedévében megkaphatják az érintettek.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
