A Magyarságkutató Intézet Eszmetörténeti Kutatóközpontja nagyszabású nemzetközi konferenciát rendezett 2023 őszén Sponsa mea, regina nostra. Külföldre került magyar királylányok civilizatorikus szerepe a középkori Európában címmel, amelynek anyagából a tavalyi év végén jelent meg tanulmánykötet a Magyarságkutató Intézet Kiadványai sorozat hetvenkettedik darabjaként. A Bíró Csilla, Kerékjártó Ágnes és J. Újváry Zsuzsanna által szerkesztett kötet két ciklusra osztva tizenkilenc tanulmányt tartalmaz. Az első egységben portrék és életrajzok, míg a másodikban kultusztörténeti, valamint művészettörténeti és ikonográfiai írások kaptak helyet. Kutatásmódszertani szempontból az eszmetörténet és a kulturális antropológia, illetve a művészettörténet összefüggéseire és szoros kapcsolódási pontjaira (amelyek gyökerei a középkori források színűségéből és az interdiszciplinaritás igényéből egyaránt fakadnak) mutatnak rá ezek a tanulmányok.
Különösen érdekes az első négy dolgozat (Takács László, Pályi Gyula és Berzeviczy Klára, Rábai Krisztina, valamint Catherine Keene munkái), amelyek Skóciai Szent Margitnak (akiről évszázadokon keresztül azt feltételezték, hogy az Árpádok leszármazottja, holott „csak” Száműzött Edward angol herceg gyermekeként töltötte élete első tizenkét évét magyar földön), III. Malcolm skót uralkodó második feleségének a skót és angol történelemben betöltött szerepével, s a katolikus egyházban és a brit szigeteken megfigyelhető kultuszával foglalkoznak. Külön érdeme Takács László tanulmányának, hogy függelékében hosszú évtizedek után újra közlésre kerül magyar nyelven Skóciai Margit „vitá”-ja, azaz szentéletrajza. Ebben olvashatjuk róla férjére gyakorolt hatása és befolyása kapcsán a következőket. „Amit a királyné visszautasított, azt visszautasította a király is, és amit a királyné szeretett, az iránta való szeretetből szerette. Ezért azokat a könyveket, amelyekből a királyné imádkozni szokott, vagy amelyeket olvasott, bár nem tudott olvasni, a király is gyakran kézbe vette, nézegette és forgatta, s ha azt hallotta Margittól, hogy valamelyik könyv kedvesebb neki, mint a többi, azt ő is kedvesebbnek tartotta, megcsókolta és gyakorta magához szorította. Néha aranyművest is hívatott, majd arra utasította, hogy arannyal és drágakövekkel ékesítse a kódexet, és amikor elkészült, odaadása jeleként ő maga, a király vitte el a királynénak.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!