Van-e visszaút egy elhibázott életben? Vajon mindenkinek saját külön pokol és annak bejárása rendeltetett? Meglátható-e az a pont, amikor az önpusztítás, a bűntudat, az elszalasztott lehetőségek miatti sivár önvád elindítja azt az örvényt, amely egyre erősebben húz lefelé, és egészen a teljes szétesés állapotához, a megsemmisüléshez vezet? Ha igen, az esetleges korrekció lehetőségét a környezet adhatja meg? Vagy szükséges (lenne) hozzá az ember megfeszített akarata és munkája is? Néhány felvetés, ami motoszkál az emberben a XX. század egyik legnagyobb hatású regényét, Malcolm Lowry 1947-ben megjelent, Vulkán alatt című könyvét olvasva.
Lowry 1909-ben született az angliai Birkenheadben, egy tehetős gyapotkereskedő fiaként. Tizenöt évesen golfbajnokságot nyert, a középiskolában verseket és novellákat írt az iskolai újságba, megismerkedett a dzsesszel, megtanult ukulelén játszani, és maga is szerzett számokat. Tizenhét évesen elszegődött matróznak az S. S. Pyrrhus nevű hajóra, ahol egy év alatt szertefoszlottak a tengerészélettel kapcsolatos romantikus elképzelései. Visszatért Angliába, diplomát szerzett, és a jokohamai hajóútjának élményei alapján megírta az 1933-ban megjelent, Ultramarine című regényét. Ekkor már rabja két, egész életén át elkísérő szenvedélyének, az irodalomnak és az alkoholnak. Élt Londonban, Párizsban, New Yorkban, Hollywoodban, a mexikói Cuernavacában és Oaxacában, a kanadai Dollartonban. Gyógyszer-túladagolásban halt meg Angliában 1957-ben.
A Vulkán alatt 1938. november 2-án, halottak napján játszódik Mexikóban, Quauhnahuac városában.
Ez a nap a főszereplő, az alkoholista egykori brit konzul, Geoffrey Firmin életének utolsó napja. A nagyon sok önéletrajzi elemet tartalmazó regény Dante Isteni színjátékának újraértelmezése, tizenkét fejezete a nap tizenkét óráját, keresztény és apokaliptikus motívumok szerint az idő teljességét jelképezi. Mindegyik egy újabb kör a pokol mélyére vezető úton, egy újabb lépcsőfoka a fizikai és szellemi leépülésének. Geoffrey Firminnek két társa van ezen az úton. Az egyik a felesége, Yvonne, aki megromlott kapcsolatuk ellenére az újrakezdésre készen visszatér hozzá. A másik a féltestvére Hugh, a költő és zenész, aki részt akar venni a spanyol polgárháborúban harcoló nemzetközi brigádokban, de tétova idealizmusa végül semmivé lesz. A feleség és a féltestvér nemcsak emberi alakok, szimbolikusak is: Yvonne a szereteté és a lehetséges megváltásé, míg Hugh a lelkiismeret, az ifjúság és a cselekvés lehetőségét képviseli. A regény végén mindkettőjük sorsa tragikusan alakul, ahogyan Firminé is: az ő halálát egy félreértés okozza, a falusiak kémnek nézik és megölik, ami azt sugallja, az ember pusztulása a véletlen műve, nincs benne sem tragikus nagyság, sem isteni igazságtétel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!