Vármegyéink védelmében

A vármegye egy speciális hungarikumnak számít, ami például Bihar Romániához került részén is élénken él a köztudatban.

Meg kell vallanom, azt terveztem, hogy kiadatom könyvben ezt a sorozatot, hiszen Bács-Bodrogon, Vason, a felvidéki Árván, az erdélyi Szebenen, a tengermelléki Lika-Korbaván és a háromfelé szaggatott Ugocsa vármegyén kívül minden példányt sikerült eddig kigyűjtenem e jelentőségteljes régi térképes lapok közül. Károlyi Gyula, a budapesti képeslapkiadó ugyanakkor becsempészett sorozatába néhány gyönyörűen illusztrált balatoni, budapesti és délvidéki litográfiát is, amelyekből viszont hiányzik még pár darab, így még kis türelmet kér e sorok írója. Az, aki még mindig bizakodik, hogy egy ilyesfajta retrográd visszamegyésítési tervet csak nem lesz képes véghez vinni a semmiből jött új párt. Ha ezt mégis meglépik, az a szervilis és kicsinyes gyurcsányi üzenet, a „Merjünk kicsik lenni!” ismételt gyakorlatba ültetése lenne, ami ráadásul egy újabb szakítási hullámot is gerjeszthet a külhonban élő magyarsággal. Azokkal a manapság ismét semmibe vett véreinkkel (ha nem vették volna észre, nem alakult újjá a nemzetpolitikai államtitkárság), akikkel persze fölösleges izmozni, mert nem felejtenek. Nem felejtik el azt, aki a szimbólumoknak is nekimegy, hiszen az „odaáti” magyaroknak még mindig szent minden, ami magyar, ami magyar eredetű és vonatkozású. És a vármegye egy speciális hungarikumnak számít, ami például Bihar Romániához került részén is élénken él a köztudatban, kiváltképp, hogy Bukarestben újra és újra felvetődik az aktuális erdélyi megyerendszer átszabása, ami különösen előnytelen lehet az erdélyi magyarságnak a jövőben.

Erről a hatalmas régi vármegyéről, Biharról láthatnak itt egy 126 éves képes levelezőlapot, arról a térségről, amely valóságos állam volt az államban, nem hiába nevezték Biharországnak. Mai szemmel nézve is a Tündérkert irigylésre méltó szelete, ahol a világ egyik legváltozatosabb karsztformáit rejtő Erdélyi-szigethegység és a nagy magyar Alföld találkozik. A magyar képeslaptörténet e jelentős sorozatának bihari darabján is ott szerepel a vonatkozó vármegyecímer, a járások sora, az aktuális lélekszám (jelen esetben 516704 fő), illetve a teljes terület, ami Biharnál közel 11 ezer négyzetkilométert tett ki.

Biharországot szinte függőlegesen szelte ketté Trianon, keleti felét pedig lenyelte az utolsó balkáni birodalom. Talán az utókornak szóló emlékeztetőül, valaki fekete tintával felrótta a lap hátoldalára a hatalmas régió jelentősebb helyeinek ismérveit.

 

„Nagyvárad sok történeti emlékkel, püspöki székhely, 24 templom. Nagyszalonta, Arany János, jeles költőnk születési helye, csonkatornyát emléktárgyainak múzeumává rendezték be. Diószegen terem a híres érmelléki bor java része. Látjuk azt a vidéket, amelyet Toldijában leír, hol Toldi bujdosott az éren, bujdosott a nádon – de Sárrét lápjai kiszikkadtak.

Nagyvárad a régi királyok kedves tartózkodó s némelyiknek, így Szent Lászlónak temetkező helye volt. A Szent László téren temploma és szobra áll. A szent király a várban nyugodott, melynek romladozó falai hajdan városostromokat láttak. Szomszédságában levő hővizek sok látogatót vonzanak. Révi cseppköves barlang óriási terjedelemben. Sebes és Fekete Körös mellett lévő rengeteget ma is Királyerdőnek nevezik, mert a királyok hajdanában ide jártak vadászni. Biharfüred fürdőhely.”

Íme Biharország lelke, piciny dióhéjban.

Lám, évtizedekkel ezelőtt is voltak olyan magyarok, akiknek fontos volt a vármegyék eszménye, s egysége. Hogy ez a felélesztett vonulat holmi magyarországi közigazgatási trükközés terepe legyen napjainkban, az megengedhetetlen. Ez ellen fel kell lépni politikusnak, főispánnak, polgármesternek, polgárnak és újságírónak egyaránt.