A texasi Caligula

Lyndon B. Johnson ravasz róka volt a politika világában, aki jól tudott helyezkedni, és tudta, kinek a farvizén kell haladnia, hogy ő is célba érjen. Ez abból is látszott, hogy 1956-ban a fiatal, 39 éves, energikus John F. Kennedyt támogatta az alelnökségért folyó küzdelemben, amit akkor Kennedy elbukott, de ez segített megnyernie a következő elnökválasztást. Johnson az örök második volt, aki egy véres államcsíny által mégis az első lehetett és nemzetét a borzalmas vietnámi háborúba vezette.

Fotó: Getty Images/Universal History Archive

Rejtélyes gyilkosságok

Johnson politikai pályafutását nemcsak a korrupció fonta körbe, hanem a rejtélyes gyilkosságok is, amelyek az ő érdekében történtek. Johnson politikai felemelkedését texasi olajemberek pénzelték, ugyanakkor saját üzleti tevékenységet folytatott, amelynek egészen meglepő mellékágai voltak. Johnson bérgyilkosaként tartják számon Malcolm Wallace-t, aki 1951-ben megölt egy embert, akit a felesége szeretőjének tartott, ekkor óvadék ellenében szabadon bocsátották. Ennél súlyosabb volt, hogy Wallace 1961-ben hat lövéssel megölte Henry Marshallt, a mezőgazdasági minisztérium felügyelőjét, aki Johnson üzlettársának, Billy Sol Estesnek gyanús ügyleteit vizsgálta. Az esküdtszék Wallace-t halálra ítélte, de a bíró öt évre mérsékelte a büntetést, majd még aznap felmentették és szabadon távozhatott. 
 

Ezt követően még további gyilkosságokban gyanúsították meg, de mindig megúszta. 

Estes 1984-ben fedte föl a valódi összefüggéseket, amikor elmondta, hogy 1961-ben találkoztak ők hárman, amikor Johnson azt mondta Wallace-nak: „Szabadulj meg tőle!”, mármint Marshalltól. Estest 1963 márciusában bűnösnek találták csalásban, és tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Külön érdekesség, hogy Wallace ujjlenyomatait 1992-ben azonosnak találták a korábban a texasi tankkönyvraktár hatodik emeletén levő dobozon talált ujjlenyomattal, és legalább hat szemtanú azonosította. Ezek miatt Roger ­Stone merényletkutató, a 2013-as könyvében Wallace-t „Lyndon Johnson személyes bérgyilkosának” nevezte. Wallace-t 1971-ben a „texasi módszerrel” ölték meg, benzingőzt vezettek a kocsijába, elájult, és egy egyenes úton nekiment egy hídpillérnek. Wallace több pénzt akart kizsarolni Johnsontól a hallgatásáért.

Lyndon B. Johnson eskütétele az elnöki különgépen. Fotó: AFP/ANN RONAN PICTURE LIBRARY

Johnson indulni akart az 1960-as elnökválasztáson, de rá kellett jönnie, hogy Kennedyvel szemben nincs esélye, és hogy végképp ki ne essen a nagypolitikából, elfogadta az alelnöki jelölést. Johnson szerencséje ’63-ra elfogyni látszott, mert nem tudta megakadályozni Kennedy elnök azon bejelentését, miszerint adóreform részeként csökkenteni fogja az olajkimerülési kvótát, ami az olaj áfa-visszatérítésének csökkentését jelentette 27,5 százalékról 15-re, ami háromszázmillió dollár kiesést okozott volna az olajiparnak. Az olajkimerülési visszajuttatás valójában az államnak okozott veszteséget, de az olajbárók mégis fenn tudták tartani az olyan megvesztegetett politikusok által, mint Johnson. Az olajkimerülési adókedvezmény Johnson elnöksége alatt nem volt napirenden, és majd csak Nixon fogja 22 százalékra csökkenteni a visszatérítést.

Aggasztó korrupció

De volt ennél nagyobb veszedelem is. Johnson éles eszű és mohó asszisztense, Bobby Baker egy olyan kiterjedt italautomatákkal kapcsolatos korrupciós ügybe keveredett, hogy Robert Kennedy főügyész szabad utat engedett a bírósági eljárásnak. Ha Bakert elítélik, az Johnsont is börtönbe juttatta volna. Bobby Baker szenátusi meghallgatása éppen 1963. november 22-én délelőtt történt, amikor a Kennedy elnököt szállító limuzin Dallas Dealy Plaza nevű történelmi városközpontja felé haladt. A merénylet miatt az eljárást felfüggesztették és soha többet nem vették elő, ettől függetlenül Bakert 1967-ben elítélték adócsalásért, de csak 1971-ben került börtönbe. Ez már Johnson elnököt nem érdekelte. Johnson 1973-ben halt meg a családi farmon.
 

John Kennedy elnök az utolsó szöget azzal ütötte be koporsójába, hogy 1963 októberé­ben kiadott egy akciómemorandumot (NSAM 263), amelyben kikötötte, hogy a Vietnámban állomásozó 16 ezer fős amerikai csapatok létszámát ezer fővel csökkenti, majd a ’64-es választások után felszámolja az amerikai jelenlétet.

 Ezt viszont a Pentagon urai és a CIA semmiképpen nem akarták elfogadni, elsősorban üzleti okokból. A Kennedy elnök elleni merénylet legsürgetőbb motivációja Lyndon Johnson irányába mutat, neki volt a legfontosabb az államcsíny, de egy ilyen összetett műveletet, mint a dallasi merénylet, ő nem tudott volna megszervezni. Johnson feladata a nyomozás leállítása volt, és olyan bizottság felállítása, amely egy magányos őrültre hárította a felelősséget.
Johnson nem tehette meg, hogy egy hosszú politikusi pálya végén dicstelenül elbukjon és még börtönbe is kerüljön. Nem maradt más választása, mint hogy elnök legyen. Kennedy elnök személyi asszisztense, Kenneth O’Donnell emlékiratában tett egy érdekes megjegyzést L. B. J.-ről. Mint írta: „Egy hónappal azután, hogy átvette az elnöki posztot, egy karácsony esti fehér házi fogadáson Lyndon Johnson a következőket mondta a vezérkari főnököknek: 

Csak engem válasszanak meg, és akkor megvívhatjátok a háborútokat.

 Mármint az 1964-es választásokat, de kormánya hivatalba lépése után szinte azonnal elkezdte bővíteni a titkos műveleteket. Az is nyilvánvaló, hogy a dallasi merénylet hosszabb előkészítést igényelt, tehát Johnson kiszólása már egy korábbi ígéret megerősítése volt.
Mivel Johnson egy államcsíny révén került hatalomra, gondolkodás nélkül teljesítette a megbízói akaratát, és a vietnámi helyzetet rövid időn belül háborús konfliktusig engedte romlani. A háború 1965-ben elszabadult és az USA azzá vált, amivé a háttérhatalom tenni akarta: egy hódító, birodalmi háborús gépezetté. Johnson a közel-keleti helyzetet is elrontotta, amikor a korábbi elnökök zsidó–arab politikáját felborítva korlátlan támogatást nyújtott Izraelnek. Ezzel együtt pedig arabellenes politikába kezdett. A zsidó állam olyan háborúkba kezdhetett, mint az 1967-es, amikor a jelentős túlerejű arab államokat is képes volt legyőzni és határait ki tudta terjeszteni. Lyndon Johnson egy lángba borított világot és belső lázadásoktól felfordult országot hagyott maga után.

Borítókép: LBJ amerikai katonákkal Vietnámban (Fotó: Getty Images/Universal History Archive)