A temesvári leventeperről nemrég jelent meg harmadik könyve a Kortárs Kiadónál Kisfiúk a nagy viharban címmel. Mit kell tudnunk erről a kevésbé ismert történelmi epizódról?
– A leventepör, ahogyan a kortársak emlegették, Trianon századik évfordulóján minden figyelmet megérdemel, ugyanis ez volt az első román politikai per. Nevét a Leventeszövetségről kapta, amely Márton Albert ügyvéd javaslatára a magyar nemzeti érzésű temesvári ifjúság titkos tömörülése lett a békediktátum hajnalán.
A szövetség tagjait 1920. március 31. és április 8. között állították hadbíróság elé a temesvári Tiszti Kaszinóban. Bár meghurcolásukat irredenta akciónak lehetne nevezni, mégsem tekinthető teljesen annak, hiszen bár a városban már két román hadosztály állomásozott, a település még Magyarországhoz tartozott. A felállított hadbíróság is éppen emiatt volt illegitim.

Fotó: Teknős Miklós (TEK) / Magyar Nemzet
Az eseményre egy erdélyi származású román politikus, Alexandru Vaida-Voevod irányította rá a figyelmet, aki 1919 decembere és 1920 márciusa között külügyminiszter, illetve miniszterelnök is volt. Ő képviselte a román álláspontot Párizsban, valamint Londonban a nagykövetek konferenciáján. Bár ekkor még volt némi esély a nagyon súlyos magyar békefeltételek enyhítésére, például lehetségesnek tűnt a Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad–Temesvár vasútvonal megtartása, Vaida-Voevod úgy állította be a temesvári ellenállást, hogy az a Bánság elrablására tör, tehát rendkívül veszélyes Nagy-Románia területi épségére nézve.
Nagy viharban
– Hogyan talált rá a témára, és miért gondolta 2020-ban úgy, hogy írnia kell róla még egy kötetet?
– Amikor 1991-ben foglalkozni kezdtem az eseménnyel, Bárdi Nándor kivételével a történészek közül sem tudott róla senki, a levéltárakban sem találtam nyomát. Jómagam sem szerzek róla tudomást, ha a főkolompos, ifj. Niamessny Mihály unokaöccse, O’sváth György, Antall József néhai miniszterelnök külpolitikai főtanácsadója nem kér fel, hogy nézzek utána. O’sváth György nagymamája az a Niamessnyné Manaszy Margit írónő volt, ifj. Niamessny Mihály édesanyja, aki a Villámlik messziről címen kiadott naplójában írt először a temesvári leventékről. Ennek első kiadása Herczeg Ferenc ajánlásával jelent meg, majd a két világháború között több kiadást is megért. Legújabb leventeperes könyvem azért viseli a Kisfiúk a nagy viharban címet, mert Manaszy Margit Kislányok a nagy viharban címmel is kiadott 1937-ben bestsellert a történetről. Az elkészült monográfiát az Erdély története trilógia főszerkesztőjének, Szász Zoltánnak ajánlottam. Most azért nyúltam még egyszer hozzá a témához, mert lett hozzáfűznivalóm.